Stranica 139 [139]
Az Index.hu egyik oszlopos fotoriportereként vagy ismert.
Honnan jott a lendilet és miként jutottal el odaig, illetve
milyen utat jártál be, hogy fotoriporterként tevékenykedj?
Volt olyan személy, akitől elleshetted a szakmát?
Igazából az elején nekem eszembe se jutott, hogy fotóriporter
akarok lenni, festőnek készültem, rajzolni tanultam, azt gondol¬
tam, hogy a Képzőre fogok majd felvételezni. A baj csak annyi
volt, hogy nem szerettem a rajzaimat, nem voltam elégedett azzal,
amit csináltam, úgy éreztem, nem vagyok elég ügyes, nem elég jó
a kezem. A fényképezőgépet egy véletlen hozta, annak ellenére,
hogy a családban volt mindig fényképezőgép, édesapám — aki
igaz nem élt velünk — dolgozott fotóriporterként is. Szóval egy
barátomnak segítettem hosszú expozíciós képeket készíteni, ra¬
kosgattam az állványt, számoltam a másodperceket, tizenhét éves
voltam. Amikor a kész képeket láttam, mert én is csináltam párat,
nagyon tetszett az egész, csinálni is jó volt, és a végeredmény is az
volt, amit láttam és szerettem volna, hogy a képen legyen. Annyit
tudtam, hogy az eszköz megvan, már csak azt kellett kitalálni,
milyen képeket akarok csinálni vele.
Az, hogy fotóriporter lettem, meg egy másik véletlen volt. Leé¬
rettségiztem, sziklát másztam, buliztam, ha pénz kellett, elmen¬
tem pár napra ipari alpinistának, és ez akkor így nagyon jó volt.
Az egyik ilyen munka közben viszont egész határozott érzésem
lett arról, hogy én nem ilyen munkát akarok, és megfogadtam
38 — TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 2016 / 2.
magamnak, hogy holnaptól csak a fotóból élek. Ahhoz képest,
hogy csak két éve fotóztam, ez elég naiv elképzelés volt, de vala¬
hogy mégis elkezdett működni, persze ez nem azt jelentette, hogy
egyből minden szinten eltartottam magam. Ettem otthon, néha
hetekre, hónapokra vissza is költöztem, de vigyáztam kutyákra,
macskákra, öntöztem virágot, és addig ott laktam, amíg a háziak
nyaraltak, sieltek.
"98-ban az akkor induló Origo dizajnjat készítő multimédia stú¬
diónak dolgozgattam, vicces módon kisfilmre, a nagyításokat meg
beszkenneltünk. Innen hívtak az Origóhoz. Csak annyit mondtak,
hogy kapok egy digitális kamerát, meg egy parlamenti belépőt,
aztán mehetek unatkozni. Akkoriban a Népszabadságon és az
MTI-n kívül nem használtak digitális fényképezőgépet, ők is csak
a lapzárta előtti pillanatokban küldtek azzal képet. Igazából azért
vállaltam, mert tudtam, hogy valami olyannal foglalkozhatok, amit
még nem csinál más itthon, én lehetek az első fotós, aki kizárólag
online dolgozik.
Egy ideig még tanultam a fotót, de ahogy lett munkám,
abbahagytam. Sokkal izgalmasabb volt élesben melózni, mint
házi feladatokat csinálni. Minden másnap megnéztem az összes
képet, ami megjelent az eseményekről, ahol én is voltam. Irtóra
korlátozott a gépem, egy Kodak DC120-as volt, azt hiszem, de
akkor is úgy néztem végig a többiekét, hogy ami tetszett, az lett
a minimum, azt kellett hozni, bármilyen gép is volt a kezemben.