Az elmúlt 6 évben csak fullframe szenzorral szerelt Nikon gépeket
használtam, eleinte D700, D3s kettőssel dolgoztam, aztán hatalmas lépés
volt a D800ra, D4re történő átállás dinamika és színtartomány terén.
Mindannyian szeretjük a kisebb zajosodást és nagyobb részletgazdagságot,
amit a nagyobb szenzorok nyújtanak. Mérnökként a jelenlegi felszerelésemről
(D800,D4) nem éri meg a D810, D5 irányába ellépnem, ezért rendszeresen
figyelemmel követem az újításokat. Többször játszadoztam ismerőseim, vagy
más fotósok Canon/Nikon APS-C szenzoros gépeivel, de sosem győztek meg
igazán. Mindenki hallott már ódákat a D300s-ről, mint a DX szenzoros gépek
csúcsáról. Viszont megszűnése óta a D7000, D7100, D7200 sorozat egyike
sem töltötte be a D300s helyén keletkezett űrt, a D400 sosem valósult meg,
annak ellenére, hogy éveken át pletykáltak róla. 2016-ban tört meg a jég,
a D500 személyében. Sok év után érkezett végre valami, ami felkeltette a
figyelmemet, egy APS-C szenzoros, profi Nikon gép. Masszív váz, izgalmas,
új AF rendszer, ami szinte lefedi a teljes képmezőt, iszonyatos sorozatkép
készítési sebesség, dönthető érintőkijelző, kimagasló színkezelés, magas ISO
tartományok. Rúl szép volt, hogy igaz legyen egy crop-os váztól.
Végül feltörtem a malacperselyt és megvettem a D500-at. Már első fogásra
beleszerettem, viszont kihangsúlyoznám, hogy az APS-C szenzor nem
helyettesíti a full frame-es gépeket. A tudása, lehetőségei maximumát nyújtja
egy ilyen szenzornak, valóban szorosan felzárkózott nagyobb testvére mögé.
Az AF imádnivaló, a váz fogása kifogástalan, szeretem a profi gépekkel
megegyező gombkiosztást, a világító gombokat és a kihajtható
érintőkijelzőt. Ideje volt ezeket az extrákat a zárlóshajó közvetlen közelében
lévő kategóriákban is bevezetnie a Nikonnak. Az objektívparkom az évek
során FF optikából épült fel. A klasszikus trió (14-24, 24-70, 70-200) mellett
van egy 105mm-es VR makróm, valamint egy 50mm f/1.4 G és egy 85mm
1.8 G fix objektív. Rendelkezem egy Sigma 150-600 Sporttal, ami lenyűgöző
az árához képest, viszont amiért szintén bankot robbantottam az a Nikon
800mm f/5.6 E FL VR. A D500-al együtt vásároltam, ezzel gyakorlatilag
1200mm-es gyújtótávolságig lefedtem magam. Ahhoz, hogy előcsald a
800mm oroszlánkarmait egy D810-re kell hogy feltedd. Viszont crop mód
használatával a 36 helyett csupán 16megapixel csalható ki a gépből, ami
nem nagy veszteség a D500 20Mp-eléhez képest, viszont ha 10 képkocka/
másodpercre és 153 pontos AF rendszerre van szükséged, mert gyors
témád van, sportot, vagy a vadvilágot kell megörökítened, akkor a D500
a nyerő. Úgy érzem, hogy ezzel a vázzal vált teljessé a felszerelésem,
nagyon jó helye lesz a táskámban a full frame vázak mellett. Legtöbbször
valószínűleg ezt fogom használni ha nagy gyújtótávolságra, vagy sebességre
lesz szükségem, de ugyanúgy kiváló makrózásra, vagy köszönhetően a nagy
dinamikatartományának akár tájképkészítés során is a kezembe fogom
venni. — 715 000 Ft