Stranica 14 [14]
PORTFÓLIÓ
Mint az élethű babákról szóló anyagnál, ame¬
lyik második lett a Sajtófotó Kiállítás társadal¬
mi témájú fotói között?
Ennél az anyagnál mindig fontos elmondanom,
hogy Munk Vera kolléganőm találta a témát, ő
keresett meg vele. Abban viszont, hogy hogyan
dolgozom fel, teljesen szabad kezem volt. A ba¬
bakészítésen kívül nem volt akció. Az meg annyira
abszurd, pecsenyesütőben sül egy élethű babafej,
egy kicsi panel konyhájában. Azt így kellett megmu¬
tatni. És az is adta magát, hogy ha az élőkről portré
készül, akkor a babákról is. Olyan sokat jelentenek
a gyártóknak és azoknak, akik megvásárolják őket!
De nem tudtam elképzelni, hogy ez az anyag sikeres
lesz, mert megosztó a téma. Az alanyokat is nehéz
volt rávenni, főleg a tulajdonosokat, hogy a nyilvá¬
nosság elé álljanak.
Pszichológiailag is, etikailag is érzékeny terep
ez, gondolom.
Általában nálam nem az a kérdés, hogy beküldöm-e
a képet az újságnak, hanem hogy exponálok-e. Ha
valaki ki van szolgáltatva, amikor kép különösebb
cél nélkül mutat be emberi szenvedést, öncélúan,
annak nem sok értelme van. Amikor a MÚOSZ
iskolájába jártam, az OPNI utolsó működő osztályán,
a stroke-osztályon fényképeztem a diplomamun¬
kámat. Életerős ötvenes férfi ül, mesél arról, hogy
milyen volt az élete a stroke előtt, és egyszer csak
zokogni kezd. Ekkor szembesültem először azzal
a kérdéssel, hogy a zokogó, apám korabeli férfit
lefényképezzem-e. Fontos nekem annyira az a kép?