Stranica 19 [19]
OCR
vagy lyukas cipőben, foltozott ruhában keliett volna járnia. Ettői megmentette őket a királyné körültekintő háziasszonyi ügyessége és ha a szükség úgy kivánta, tisztelőik tapintatos segítsége. A gyermekek meilett egy magyar szociális nővér, Bokor Erzsébet segédkezett, akitől magyar szót tanultak. Ottó ma is egyik anyanyelvének tekinti a magyart a német mellett. Magyar nyelvismeretének és magyarságtudatának fejlesztéséért Magyarországról érkezett tanárait iileti elismerés. Édesanyja ugyanis úgy vélte, hogy fiát korszerű tudású és szemiéletű tanárok készítsék fel majdani uralkodói hivatására. Így ír erről férje egykori titkárának: "A történelem nem ismétlődik. Fiam nem ugyanolyan viszonyok közé tér vissza, amelyekből mi eljöttünk. Ha egy restauráció ideje elérkezik, a visszatérő királynak nem azokra a régi, eimúit napokra kell emlékeznie, amikor eljött, hanem azt a napot kell figyelnie, amelyen visszatér. Azt akarom, hogy Ottónak ez vérévé váljék. Minden forradalom és minden átalakulás új tényeket teremt, ezeket figyelmen kivül hagyni nem szabad, mert ha ezt tesszük, rosszul cselekszünk. Hisz időközben a királyság is fejlődött voina, s egy uralkodónak, ha egyszer visszatér, tiszteinie kell a forradaiom vívmányait és a közben elteit időszak eredményeit, s óvakodnia kell attól, hogy megtorló intézkedésekkel új jogtalanok osztályát teremtse meg." Ottónak egyidejűleg kellett elsajátítania a magyar és az osztrák gimnáziumi tananyagot, s ez az átiagos tanulónál lényegesen nagyobb terheket rótt a fiúra, aki azonban rendkívüli képességekkel, vasszorgalommal és hivatástudattal birkőzott meg a feladattal. Mint elmondotta, a magyar programot németre, az osztrákot pedig magyar nyeivre fordította, így mindkét nyelvet valóban anyanyelvi szinten sajátíthatta ei. Tanárai vendégként érkeztek Ausztriából és Magyarországrói. A magyarok közül a kiváló pannonhaimi bencés paptanárokat, Sdlymos Vendeit, Wéber Jácintot, Vlassics és Bánhegyi pátert, valamint Blazovicl Jákót kell megemlítenünk, talán a iegnagyobb hatással az utóbbi voit növendékére. Évtizedekkel később így emlékezett Ottó a derék tanárra: "Mintegy politikai végrendeletként hagyta rám ez a pannonhalmi pap, ez a horvát születésű nagy magyar, hogy ha valaha kirdly leszek, a trón és a parasztság szövetségén dolgozzam, mint afféle szentszövetségen." Világi tanárai között is hasonló kiválóságokat találunk: magyar irodalomra Ady Lajos, történelemre Angyal Dávid, magyar közjogra pedig korának egyik legjelesebb jogásza Molnár Kálmán tanította. E kiváló tudósok nem ismertek elnézést a felkészítés és minősítés során, így minden kétség néikül biztosak lehetiink abban, hogy az 1930. október 1-én tett színjeles magyar és osztrák érettségi vizsgáját Ottó bármelyik nyilvános tanintézet vizsgáztató bizottsága előtt is hasonló eredménnyel zárta volna. A család időközben, 1929 októberében Spanyolországból előbb Brüsszelbe, majd 1930 januárjától a közeli Steenockerzeeibe költözött, hogy felsőfokú tanulmányait Ottó immár valamelyik színvonalas egyetem beiratkozott rendes hailgatójaként kezdhesse meg. A választás a léveni katolikus egyetemre esett, ahol jogi, politikatudományi, közgazdasági, szociológiai tárgyakat, valamint egyéves diplomáciai kurzust haligatott és 1935 nyarán fejezte be tanulmányait. Ez év junius 27 -én avatták doktorrá. Az esemény még — a nagymúltú egyetem történetében is ritkaságnak számított. "Ez a fiatal Habsburg valószinűleg az elsé trónkövetelő a világon, aki szabályszerű doktori titulust szerzett." - mondta róla egyik tanára a sikeres vizsga után. A nagypolitika útjain Mondhatnánk, hogy immár nemcsak jogilag, hanem tudását, végzettségét tekintve is nagykoru ifjú kilépett a világpolitika színterére, csakhogy a nagypoiitikávai már előbb kapcsolatba került. Történt pedig, hogy 1933 januárjában berlini könyvtárakban kutatott, amikor közvetítők útján tárgyalási meghívást kapott a hatalomátvéteire készülő náci vezetőktől, Hitlertől és Göringtől. Hitler arra akarta rávenni, hogy német segítséggel azonban fejlett erkölcsi- és jogérzékkel, valamint politikai előrelátással a tárgyalást elutasította. Teijességgel hamis és légbőlkapott tehát az a hatvanas években költött hazai áilítás, miszerint ő kereste voina a kapcsolatot a Führerrel és környezetével. Következett ez nyiivánvalóan abbói a sztálini döntésbői, amely a harmincas évek második felében előbb latolgatta, majd elvetette azt a megoldást, hogy a Német Birodalom keleti
