Stranica 1 [1]
OCR
Hívta £ Az idei év sem múlik el jeles események . nélkül. Kissé előrelapozva a naptárban, július 1-jén egy nagy jelentőségű napba »botlunk”, Hongkong a Peking és London közötti megállapodás értelmében ame ezen a napon tér vissza Kínához. Ezzel új helyzet jön létre, amelynek messze a koronagyarmat határain túl is éreztetnie kell a hatását. ből, amelyet annak idején Kína kénytelen volt átengedni Nagy-Britanniának és a szárazföldi Koulongból, amelyet a kinaiak 1997-ig bérbe adtak a briteknek. Igaz, ez a szerződés sem éppen önként köttetett, a kínaiak ezért mindig is igazságtalannak tartották Hongkong státusát. A britek, nyomukban örökké tartana. Jelenlétük azt eredményezte, hogy a koronagyarmat a Csendes-óceán egyik legszámottevőbb gazdasági központjává nőtte ki magát. Közben a kínaiak létszáma ugrásszerűen megnőtt, elsősorban a szárazföldről érkező menekülthullámnak köszönhetően. Tudásukkal, szorgalmukkal ők is sokat tettek a gazdasági csodáért, Hongkong átadása előre lefektetett jegyzőkönyv alapján történik, amelynek értelmében a koronagyarmat bizonyos átmeneti időszakot és - még nem egészen körvonalazott — különleges státust kap. A nem egyértelmű helyzet az utóbbi években ingerlékenységet váltott ki, mert Chris Patten angol kormányzó kísérletet tett arra, hogy még az átadás előtt demokráciává formálja át a korábban tekintélyelvű politikai rezsimet. Hogy ennek a lépésnek az időzítése kellően megfontolt volt-e, csak a jövő ad rá választ. Az az általános nézet, hogy miközben a kínaiak rövid távon hajlanak a lakosság számára elfogadható államberendezkedés kialakítására, egy országban két különböző rendszer — Hongkong az egyik, a szárazföld a másik oldalon — hosszabb távon fenntarthatatlan. Hongkong környéke és nem utolsósorban Kanton politikai szempontból már régen is fejtörést okozott Peking urainak, Az említett terület bizonyos fokú autonómiát élvezett. Kanton különben is nyugtalan vidéknek számított. Ezért feltételezhető, hogy a pekingi kormány hosszabb távon Hongkongot mint idegen testet nem fogja megtűrni. Az átmenet . ezért néhány év múlva Hongkong teljes beta gozódásához vezethet. Az utóbbi évek vitái erre már rámutattak, azzal az eredménnyel, hogy aki csak tudta, vállalatai egy részét kimenekítette Hongkongból. Már 5-6 évvel ezelőtt megindult a gazdag kínaiak emigrációs hulláma Kanadába, amely nagy lökést adott Brit-Kolumbia gazdasági életének. A csendesóceáni térségben más országok is akadtak, ahol a hongkongi gazdasági elit biztonságban tudta magát és az üzleteit, Ci -. Logikusnak tűnne, hogy a kivándorlók Tajvan felé vegyék az irányt, hiszen ez kínai terület. A sziget azonban éppen a vállalkozók számára jelent problémát. Abszurd dolog lenne feltételezni, hogy Tajvan a szárazföldről agresszió áldozatává váljék. Ahhoz túl távol van, és a Kínai Népköztársaság nincs is kellően felfegyverkezve, hogy sikert ígérő hadműveletet hajtson végre. A kínai flotta manőverei a tajvani tengerszorosban az utóbbi években ugyanakkor bebizonyították, hogy könnyű zavart okozni Tajvan és Kaohsziung kereskedelmében. Tajvan attól is tartott, hogy Hongkongból az emberáradattal együtt felforgató elemek is beszivároghatnak. Ezért úgy megszigorították az ellenőrzést, hogy csak viszonylag kevesen tehettek szert beutazási engedélyre. Hongkong az elkövetkező években minden bizonnyal sokat veszít majd jelentőségéből, Ha Kína hajlandó lenne liberális politikát folytatni, akkor ennek nem kellene bekövetkezni; de nagyobb a valószínűsége annak, hogy ez nem így lesz. Ez azt jelenti, hogy a Hongkonggal eddig vetélkedő központok veszik át a stafétát. Szingapúr, a Fülöp-szigetek és nem is elképzelhető, hogy a csendes-óceáni szigetvilág kicsiny, újonnan létesült államai szívják majd el a korábbi gyarmat tudását és cégeit. Ennek következtében nem csupán a gazdaságban helyeződik át a súlypont, de a csendes-óceáni térség politikai helyzetére is hatással lesz. A dél-kínai tengeren, közelebbről a Spratley-szigeteken már eddig is több válság robbant ki, Hóngkong , kimetszésével” a feszültség tovább erősödhet, Kína megpróbálja majd megszilárdítani a pozícióját, s a koronagyarmat maradékából gazdaságilag kíván profitálni. Az egész csendes-óceáni térség gazdasági és politikai téren mozgásba lendül, amit minden túlzás nélkül egy igazi földrengéshez lehet hasonlítani. A régi egyensúlyhelyzet megszűnik létezni, az új rend pedig csak lassan kezd körvonalazódni. Mindez nagy lehetőségeket és egyben nagy veszélyeket hordoz magában, Ebben a helyzetben döntő szerep jut a japán politikának. Tokió Pekingtől eltekintve az egész térség legbefolyásosabb hatalmi tényezője, s megvan az esélye arra, hogy az eddiginél is meghatározóbb — még a gazdaságinál is nagyobb politikai szerepet játsszon. Tokióban a második világháború idején az úgynevezett nagy kelet-ázsiai , közös virágzási övezetről" beszéltek. A japánok akkoriban katonai eszközökkel próbálták ezt megvalósítani, de kísérletük kudarcba fulladt. Az elképzelés mindazonáltal logikus volt, és mindenki számára előnyökkel járhatna. Japán most a siker reményében gyürkőzhet neki a feladatnak, ezúttal egy szabad és békeszerető rendszer nevében. Ezzel újabb jelentős lökést adhat a csendes-óceáni térség fejlődésének, (Német eredetiből fordította Gyévai Zoltán)
