Stranica 1 [1]
OCR
“3 Oe Hongkongban hétfőn éjfélkor levonják a brit lobogókat és a világpolitikában mai napig kiemelkedő szerepet játszó koronagyarmat Kína része lesz. Az eseménynek, ahogy arra az élénk nemzetoF közi visszhangb6l is következtetni lehet, politikai és gazdasági utózöngéi egyaránt lesznek. A vitákban azonban visszatérően területi és világkereskedelmi szempontok érvényesültek. Sokszor megfeledkeztek arról, hogy Hongkong a jövőben Kína része lesz, az utóbbit érintő minden hatással együtt. Hongkongot ezután inkább kínai perspektívából kell szemlélni, mint jelenlegi, brit gyarmati szerepéből. Emellett arra lehet számítani, hogy a tapasztalt pekingi politikusok pontosan tudják: megítélésük a világban nagyrészt attól függ majd, milyen bánásmódban részesítik az új területet. A kínai ígéretek és a Pekinggel kötött szerződések hitele a továbbiakban ezen múlik majd. Az első időszakban biztosan ez a megfontolás határozza majd meg a politikát. A kínaiak ugyanakkor azt is nagyon jól tudják, hogy az emberi emlékezet véges. A koronagyarmat átengedésének feltételei néhány éven belül feledésbe merülnek, úgyhogy a későbbiekben a pillanatnyi követelmények alapján lehet majd eljárni. Továbbá: amikor ma a hongkongi demokráciáról beszélnek, rendszeresen Kínának a sziget és Kowloon választott testületével kapcsolatos magatartását emlegetik. Megfeledkeznek arról a tényről, Hongkong demokratizálása csak azután kezdődött el, hogy az alku a gyarmat kínai fennhatóság alá kerüléséről megköttetett. Chris Patten kormányzó reformjai tehát olyan időszakban következtek be, amikor az angolok felismerték, hogy uralmuk már csak néhány évig tart. A demokratikus gesztusok ennek folytán kezdettől fogva nem voltak mentesek a demagógiától. A brit uralom megszüntetéséről szóló döntés előtt egyáltalán nem volt demokrácia Hongkongban. A gazdasági életet ugyan liberalizmus jellemezte, a tömegtájékoztatási eszközök is bizonyos szabadságot élveztek, de a népképviseleti rendszer hiányzott. A kulcstestiiletek kizárólag a London által kinevezett kormányzótól függtek. Ezért nem beszélhetünk hongkongi demokráciáról. A választás bevezetésének a brit uralom utolsó éveiben ezért semmiképpen nincs meg az a súlya, ami akkor lett volna, ha a nép már régebben demokratikus jogokat élvezett volna. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Kína olyan gon. dokkal küzd, amelyeket a Nyugaton nem kellően ismernek. A hatalmas birodalom területén óriási különbségek vannak. Miközben a partvidéki területek gazdasága dinamikusan fejlődik, az ország belsejében még mindig nagyon alacsony az életszínvonal. Olyan feszültségek vannak, amelyek politikai és társadalmi hatásai nem lebecsülendőek. Bár Peking az elmúlt években sokat tett a kiegyenlítődésért, olyan feladatról van szó, amelynek teljesítése egészen biztosan több mint egy generáción áthúzódik majd. Mindez kiegészül a regionális feszültségekkel. Egyike a legproblematikusabb területeknek ebből a szempontból Kanton környéke, amelyhez tulajdonképpen Hongkong is tartozik. Aki járatos a kínai történelemben, tudja, milyen gyakoriak voltak itt a villongások a pekingi kormányhatalom és a déli tartományok között. A mai napig nem hárult el ez a veszély. A feszültséggócok továbbra is léteznek, még ha a rendszer ma igyekszik is elkendőzni őket. A pekingi elit nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megtartsa az ellenőrzést efölött, a gazdaságilag oly fontos terület fölött. A Hongkonggal kapcsolatos politikát ez az adottság fogja meghatározni. Elképzelhetetlen, hogy a központ megengedje, hogy Kanton térségében valami teljesen sajátos, a többitől elütő jöjjön létre. Ebben az esetben kenyértörésre is sor kerülhet Észak és Dél között. Ennek veszélye még nem hárult el. Még a második világégés előtt kipattantak regionális háborúk és Csang Co-lin, valamint Ma Pu-fang személyében olyan hadurak akadtak, akik a központtól viszonylag függetlenül igazgatták saját kiskirályságukat. Néhány évvel azután, hogy a kommunisták Tajvan kivételével egész Kína területén átvették a hatalmat, egy francia illetékes a következőket jelentette kormányának: , Korunk legnagyobb horderejű eseménye, hogy a Pekingből származó utasításokat Kantonban is követik". Ez ma ugyanúgy érvényes, mint akkoriban, az ország belseje és a partvidék közti feszültség által kiélezve. Ezt a pekingi hatalmasoknak is szem előtt kell tartaniuk, mert a realitásokon a gazdasági csoda sem képes felülkerekedni. Hongkong visszatérése kínai fennhatóság alá nem elhanyagolható gondot jelent az ország számára. Az egyik oldalon Kína jó híréről, mint megbízható szerződéses partnerről van szó, a másikon a kínai belpolitika törvényszerűségeiről. Olyan erők működnek itt, amelyekről Európában sajnos keveset tudnak. Kínának a korábbi koronagyarmathoz fűződő viszonyát ugyanakkor ebben a perspektívában kell szemlélni, hogy valamennyire megítélhessük, ténylegesen milyen következményekkel jár majd az új helyzet. Ami ezekben a napokban történik, évekre kihat majd az egész Csendes-óceánra és környékére. 1997. július elseje tehát csak elindít és nem befejez egy folyamatot. Német eredetiből fordította Gyévai Zoltán
