OCR
Ay ey een Május második felében elsősorban belpolitikai kérdések kötötték le a európaiak figyelmét. Németországban begyűrűzött a nagy pénzügyi válság és a jövendőbeli adók körüli vita, Franciaország a választásokra készült, Spanyolország gli mindenekelőtt a pártok közötti viszállyal volt elfoglalva. Éppen ez idő alatt olyan események történtek, amelyek hosszú távon világpolitikai jelentőséggel bírnak. A megállapítás mindenekelőtt az afganisztáni eseményekre vonatkozik. Gyakran megfeledkeznek róla, hogy Afganisztánt , a világ tetejének" nevezik. Aki konyít a geopolitikához, nem kifogásolhatja az elnevezést. Afganisztán kulcspozíciót foglal el az Indiai-óceán környezetében, északon pedig a selyemútvonal keresztezi az országot. Afganisztán Kelet és Nyugat, Észak és Dél találkozásánál fekszik. Emiatt már a múltban is kulcsszerepet játszott. A XIX. században kemény, tartósan elhúzódó, mégha a külvilág számára nem is mindig látható konfliktus színhelye volt az indiai szubkontinenst uraló Nagy-Britannia és Oroszország között. Amíg Kabulban monarchia volt, Afganisztán többnyire nyugati orientációjú semlegességet követett. Ez legalább egy időre biztosította a békét az országnak, miközben "az uralkodónak sikerült fenntartania az egyensúlyt a törzsek között. A király megdöntése és a Szovjetunió növekvő befolyása alapvetően megváltoztatta a helyzetet, ami rövidesen a kommunista hatalomátvételhez vezetett. A totalitárius zűrzavar belső konfliktusba torkollott, amelyet orosz bevonulás és gyilkos háború követett, Moszkva számára katasztrofális következményekkel. Az utókor történetírói megállapíthatják, hogy az afganisztáni kaland mennyiben járult hozzá a Szovjetunió összeomlásához. Az oroszok kivonulását követően kísérlet történt egy legalább félig stabil rezsim létrehozására. Az idegen behatolók ellen vívott gerillaháborúból térségek maradtak vissza, törzsfők és helyi hadurak irányítása alatt, akik senkinek sem akarták alárendelni magukat. Eveken át kaotikus volt a helyzet, ami csak azért nem sarkallta lépésre a nemzetközi közösséget, mert Oroszország túl gyenge volt, illetve Afganisztántól északra új államok jelentek meg, amelyek — mint Üzbegisztán vagy Tádzsikisztán — képtelenek voltak belső békét teremteni. Sokan elfogadták, hogy Afganisztán iráni befolyás alá kerüljön, megfeledkeztek arról, hogy Irán síita ország, miközben Afganisztánban szunniták vannak többségben. Jelllemző volt, hogy a menekültek túlnyomó része Afganisztánból nem Iránba, hanem Pakisztánba, vagyis egy szunnita államba özönlött. Így aztán mindenekelőtt Pesavár térségében óriási menekülttelepek jöttek létre, amelyek kialakították saját életstílusukat és berendezkedésüket. Ezen a talajon jött létre a tálib fiatalok mozgalma, amelynek muzulmán-szunnita Korániskolások álltak az élére. Két évvel ezelőtt ezek a fiatalok masíroztak be Pakisztánból Afganisztánba. Csupán a fegyverzetek terén megmutatkozó egyenlőtlenség lassította le a tálibok előrenyomulását. Mégis be tudták venni Kabult később pedig eljutni a Hindukushoz, amely a történelem során mindig is az emberiség csatamezeje volt. A tálibok ma gyakorlatilag Afganisztán urai. A nyugati sajtóban fundamentalistáknak nevezik őket. Ki tudja ma már, hogy a tálibok szunniták és nem síiták, mint annak idején Khomeini ajatollah hívei. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a tálibokat Pakisztán támogatja. Aki ismeri Pakisztánt, tanúsíthatja, hogy mérsékelt iszlám ország, amely türelmes más vallások iránt. Iszlámábádban kulcsszerepet játszanak az asszonyok, mint például a korábbi miniszterelnök Benazir Bhutto. Pakisztán mindig nyugati orientációt követett és Indiával szemben felvette a harcot a kommunizmussal. Az iszlám népek közösségében mérsékelt erőnek számít. Akár Törökország arculatát Atatürk, Pakisztánét a nagy államférfi Mohammed Ali Dzsinnah alakította át. A nyugati sajtóban kedvező vélemény alakult ki Dosztum tábornokról, mint az Észak parancsnokáról. Pedig Rásid Dosztum korábban vezető pozícióban lévő kommunista volt, s bár később hátat fordított a Szovjetuniónak, sohasem szakította meg a kapcsolatait Oroszországgal. A tádzsikisztáni és üzbegisztáni harcokban több mint kétes szerepet játszott. A tálib rendszert előítélettől mentesen kell szemügyre venni, hogy aztán ítélete lehessen mondani róla. A tény, hogy Pakisztán olyan vehemensen bedobja magát, jelzi, hogy nem szabad alábecsülni annak lehetőségét, hogy a tálib rendszer megszelídül. Teljességgel elképzelhető, hogy ami az utóbbi hetekben Afganisztánban lejátszódik, az igazi belső békéhez és olyan politikai orientációhoz vezető út, amely körülbelül Pakisztánnak is megfelel. Mindez világpolitikai szempontból is teljesen pozitív lenne. Az új kabuli kormány elismerése és a kapcsolatok felvétele vele mindenesetre ésszerű lépés lenne. Afganisztán áthangolódása gazdasági téren is sokat javítana a helyzeten, nem utolsósorban a délre vezető olaj- és gázvezetékek építéséről folyó tárgyalások szempontjából. Ez hozzájárulhatna ahhoz, hogy végérvényesen elháruljon a fojtogató érzés, amit Moszkva a csővezetékek saját területén történő átvezetésének forszírozásával a Nyugat energiaellátásának okoz. Az elmúlt hetek eseményei olyan fordulatot hozhatnak Afganisztánban amely nemcsak a megérdemelt belső békéhez juttatja a sok megpróbáltatást átélt afgán népet, de — ha csak ideiglenesen is — kivonja a , világ tetejét" a nagyhatalmak versengéséből. Német eredetiből fordította Gyévai Zoltán