OCR
Néhány éve még úgy tűnt, hogy Afrika, ban végre a mérsékelt erők ragadják -| magukhoz a kezdeményezést. Különösen a dél-afrikai hatalomváltás után uralkodott el Nyugaton az a tévhit, hogy ats a fekete földrész lassanként megnyugszik. Nagyvonalúan szemet hunytak afölött, hogy Afrikában jelenleg 16 kisebb-nagyobb háború dúl, amelyek mindegyike destabilizáló hatással van az illető országra. Noha a ruandai, burundi és mostanában a zaire-i események bizonyos mértékig sokkolták a Nyugatot, nem vonta le a megfelelő következtetéseket a helyzetből, Így Afrika továbbra is megmarad azon veszélyzónák egyikének, amelyekről csak akkor vesz tudomást a közvélemény, amikor a televízióban az elrettentő képsorokat látja. Időközben olyasvalami történt a fekete kontinensen, amiről Európában szinte egyáltalán nem beszélnek. A hidegháború idején a Szovjetuniónak egy sor csatlósállama volt a földrészen: többnyire marxista-militarista diktatúrák, amelyek külföldön kiképzett tisztekre támaszkodtak, A hidegháborút és a Szovjetunió összeomlását követően (utóbbi állta a szövetségesek cechét) a rezsimek napja is le. áldozott. Demokratikus típusú változások kezdődtek, amelyek Nyugaton nagy tetszést arattak, különösképp, amikor az új partnerek készséget mutattak az együttműködésre. Például Pascal Lissouba, a Kongói Köztársaság elnöke egy liberális, mérsékelt, széles látókörű politikus, aki az akkori marxista diktátort, Denis Sassou Nguessót váltotta az ország élén. Lissouba felemelkedését akkoriban egy új korszak hajnalaként értékelték. Azóta sajnos ellenkező előjelű fordulat történt. A marxista diktátorok — igaz a piacgazdaság bajnokának álcázva magukat - a legjobb úton vannak afelé, hogy újra elfoglalják a fontos pozíciókat. Demokratákként lépnek fel, akik populista szólamaikkal választásokat nyerhetnek, Hasznot húznak abból, hogy a demokratikus kormányok a kieső pénzügyi támogatás és a világméretű gazdasági válság miatt csalódást okoztak az embereknek. A fordulat akkor kezdődött, amikor Kerekout benini elnökké választották. A Nyugat számára már ennek is figyelmeztető jelnek kellett volna lennie. Nem tekintették annak. Röviddel később szavaztak Madagaszkáron, ahol a korábbi marxista diktátort Ratsirakát, ha halvány többséggel is, de elnökké választották: Most pedig egy valóban fontos nap közeleg, amikor választásokat tartanak a Kongói Köztársaságban, amely lényeges szerepet játszik majd a jövőben. A Kongói Köztársaságról eddig viszonylag keveset lehetett tudni. Nemrég azonban kőolajra bukkantak itt, s az ELF Aquitaine francia társaság a közelmúltban jelentős lelőhelyek feltárását kezdte meg. A szakemberek közül sokan ma még azt a kijelentést is megkockáztatják, hogy a Kongói Köztársaság nemsokára az afrikai földrész második legnagyobb olajtermelője lesz. Márpedig az, hogy egy mint nyilvánvaló. Sűrűsödnek a jelei annak, hogy Denis Sassou Nguesso, az ország korábbi marxista diktátora, aki ma ugyancsak populista demokratának állítja be magát, megnyerheti a választást. Két riválisa van, mindketten mérsékelt politikusok, akiknek azonban több okból is egyre kevesebb esélyt adnak. Még ha nem is mondták ki a döntő szót, Sassou Nguesso esélyei biztatóaknak tűnnek. Hatalomra kerülése azt jelentené, hogy a korábbi marxista diktátorok egyik képviselője jelentős gazdasági és stratégiai pozíciókra tenne szert. Ez annál inkább érvényes, mert a Kongói Köztársaság délről Zaire-ral határos, amelynek rákbeteg elnöke éppen a napokban menekült el. az országból. Zaire jövője jelenleg bizonytalannak tűnik. Ilyen helyzetben a Kongói Köztársaság szerepe még inkább felértékelődik. 0 A fekete földrészen új politikai helyzet van kialakulóban. Közeleg a volt diktátorok kora, akik minden valószínűség szerint a régi kitaposott ösvényen haladnak majd. Korábbi marxista irányvonaluk a jövőben is nyomokat hagy majd maga után. A Nyugat, amely már oly sokszor tévedett Afrikában, legalább megpróbálhatna az északi félteke államaival egyetértésben reridet teremteni. A jelenlegi politika mindenesetre nem sok jóval kecsegtet. Ezért az afrikai kontinens kilátásai nem túl biztatóak. Európa ilyen helyzetben kulcstényező lehet, ahogy azt a franciák néhány afrikai állam esetében bizonyították. Ennek azonban előfeltétele a politikailag egységes Európa. Létrejöttét sajnos ma gyakorta akadályozzák azok a kormányok, amelyek még mindig kicsinyes problémáikkal vannak elfoglalva és ezeken nem látnak túl. Német eredetiből fordította Gyévai Zoltán