Oldal 1 [1]
OCR
Az Európai Unió külpolitikai vitáiban a Törökországgal fenntartott kapcsolatokat rendszeresen túlhangsúlyozzák. Sajátos, hogy milyen túlhaladott, döntő többségében irracionális vélemények bukkannak j ‘ fel, nem utolsósorban az iszlám világ félreértéséből fakadóan. Ebben az iparilag fejlett államokban dolgozó török vendégmunkások tömegeivel szembeni ellenséges hangulat is szerepet játszik, noha négyszemközti beszélgetésekben gyakran elhangzik, hogy a törökök megbízhatóak és szorgalmasak. Pártpolitikai szempontok is nyomnak a latban, különösen az európai baloldal esetében. Nemrég új fordulatot vettek a dolgok, amikor a török kormany, s mindenekelőtt külügyminisztere, Tansu Ciller asszony kijelentette, országa hosszas előszobáztatás és várakozás után végre világos igen vagy nem választ vár arra a kérdésre, hogy csatlakozhat-e az Európai Unióhoz. Ciller asszony kevésbé diplomatikusan azzal fenyegetőzik, hogy a NATO-ra, miként más fórumokra is nyomást gyakorol annak érdekében, hogy az európaiak végre színt valljanak. Ankara — szavai szerint — belefáradt abba, hogy folyton-folyvást várakoztassák, és páriaként kezeljék. Tárgyilagosan el kell ismerni, hogy a Törökországgal szembeni álláspont egészen furcsa. Ez a magatartás részben a görögök érzelmileg túlfűtött reakcióinak következménye. Görögország és Törökország között több háború dúlt, és az utóbbi sokszor tartotta igája alatt a helléneket. Pszichológiai szempontból jelentős szerepet játszik a görög hadsereg megsemmisítő veresége Kemal Atatürk csapataitól az első világháborút követően. Görögország a háború befejeződése után rátámadt a kivérzett Törökországra. A hellén csapatok egészen Ankaráig nyomultak előre, ott azonban megfordult a hadiszerencse. A legyőzöttek gyűlölete azóta is meghatározza az athéni politikát. Az Európai Unióban a vétójog révén a görögöknek eddig sikerült vagy megakadályozni a törököknek tett gesztusokat, vagy ha ez nem ment, olyan feltételektől függővé tenni azokat, amelyek egy büszke nép számára elfogadhatatlanok. : Sokan megfeledkeznek arról a lényeges szempontról, hogy a török patrióta, történelmi tudattal rendelkező nép, amelynek nincs oka szégyenkezésre a múltja miatt. Törökország problematikus térségben józanabb politikát követett, mint a nagyhatalmak az első világháború végén. Ha nem zúzzák szét az ottomán birodalmat, Izraelben és a szomszédságában is sok minden másképp alakult volna. Ankara a szabadságukat újonnan visszanyert posztszovjet iszlám népekkel szemben is példamutató politikát folytat. A törökök képzési, oktatási lehetőségek biztosításával oroszlánrészt vállalnak az új vezetői elit kialakításában, ott ahol ezéket a rétegeket az oroszok (szovjetek) kiirtották. Törökország szerepe ebben a kérdésben vitathatatlan. Sajnos a politikának erről az aspektusáról csak kevés szó esik. Ilyen körülmények között érthető, hogy a törökök türelme fogytán van, és világos perspektívára vágynak. Tansu Ciller alábbis érthetőek. Hosszabb távon egyetlen nép sem hagyja magát úgy vegzálni, ahogy azt az Európai Unió Törökországgal teszi. Ideje, hogy Európa felismerje, milyen létfontosságú szerepet játszik majd Törökország a jövőben. Ankara nem csupán a MASHREK térségben rendelkezik jelentős befolyással, de — ahogy az lépten-nyomon megállapítható — az egykori Szovjetunió iszlám köztársaságaiban is. Egyfajta gát az iszlám térség fundamentalista mozgalmaival szemben. Ezért Európa létérdeke, hogy a lehető legbensőségesebb kapcsolatokat építse ki Törökországgal. Más lapra tartozik, hogy ennek automatikusan tagságot kell-e jelentenie az Európai Unióban. Ugyanakkor tény, hogy a jelenlegi helyzet mindkét fél számára káros. Mivel a törökök nem várakozhatnak örökké, döntésre kell jutni. Az európaiak számára az euroázsiai ország mégiscsak a biztonság egyik leglényegesebb eleme. . Ha Ankarában a jelenlegi helyzet szélsőséges reakciókat vált ki, akkor ezt nem utolsósorban az utóbbi évek európai politikájára lehet visszavezetni. Az elkövetkező tizenkét hónapban megszülethet a döntés. Európa számára üdvözítő lenne, ha a görögök végre felismernék, hogy a mai Törökország nem ugyanaz, mint a kétszáz évvel ezelőtti birodalom. Görögországra egyébként ugyanez érvényes. Azoknak az európai politikusoknak, akik rendszeresen törökellenes kirohanásokkal akarnak jó pontokat szerezni maguknak, egyszer és mindenkorra ideje lenne elgondolkozniuk azon, hogy mi az igazi feladatuk. Nem azért választották őket, hogy vezércikkekben szerepeljenek, hanem azért, hogy a szavazópolgárok valós érdekeit képviseljék. Márpedig a választók olyan világrend után áhítoznak, amely tartós biztonságot garantál. Az EU jelenlegi török politikája azonban egyáltalán nincs összhangban ezzel az érdekkel. Német eredetiből fordította Gyévai Zoltán
