Stranica 1 [1]
OCR
HABSBURG OTTÓ: veszélyesnek Kína Hongkongból nézve? B Szaigoni benyomások Szaigon, de még inkább a vietnámi vidék a muit év őszén nagy változásokon ment keresztül. Még hallani az éjszakai lövöldözéseket és Cholon felől a bombák robbanását. A jet-gépek lármája a legismertebb közlekedési zaj, a gépek süvítése és dübörgése néha fülsiketítő. Az emberek többsége még mindig fél, ha a piacra vagy a moziba megy, igaz hogy ez már szinte teljesen megszokott jelenség. Ami azonban a lényeges: felcsillanóban van a remény, különösen ha a kilenc hónappal ezelőtti sötét, totális kétségbeesésre gondolunk. Vietnámban a kommunista taktika mindig híven követte Mao Ce-tung és Che Guevara stratégiai elveit. Ez szakaszokra osztja az akciót, a legfontosabb mindig a második és a harmadik szakasz: a guerillák betelepítése az ország minden lényeges pontjára, majd e guerillák átalakítása sorkatonasággá. És pontosan ez az, ami a mult év első hónapjaiban történt. Akkor vette kezdetét a harmadik fázis. Westmoreland tábornok azonban, akivel alkalmam volt több ízben is beszélgetni, szinte kívülről tudja az ellenfél stratégiáját. Ez a kitűnő katona nagyszerűen érti a mesterségét, hamarosan felismerte a helyzetet és rendkívül határozottan úgy döntött, hogy elővágással akadályozza meg a harmadik fázis teljes kibontakozását, kerül amibe kerül. Hogy célját elérhesse, szét kellett vernie a vietkong legfontosabb egységeit. Ez meg is történt, főleg nagyszabású bombázásokkal. Mindenáron meg kellett akadályozni, hogy a kommunisták által in. filtrált zónákban a vietkong adminisztráció helyreállhasson. Ez gyakorlatilag sikerült. Egy második feladat a fontos közlekedési vonalak szétrombolása volt. E célból az amerikai gyalogságot a legnehezebb, gyakran szinte lehetetlen helyeken vetették be, ott, ahol az ellenség legkevésbé várta. Az eredmény nem maradt el: a totális meglepetés, valamint minden elérhető erő mozgósítása megfordította a helyzetet és amerikai győzelmekhez vezetett. Westmoreland tevékenysége következtében a vietkong főparancsnoka, Giap tábornok arra kényszerült, hogy stratégiáját teljesen megváltoztassa. Nyilvánvaló lett, hogy az amerikai hadműveletek következtében Giap nem tudta megvalósítani stratégiája legfontosabb, harmadik szakaszának a kibontakoztatását. És pillanatnyilag úgy tűnik, hogy az elszenvedett kárt már nem is tudja megreparálni. Mert ha ezt megkísérelné, méginkább Westmoreland kezére játszana, ezzel ugyanis alkalmat adna az amerikai tábornoknak arra, hogy a kommunista hadse1eget megsemmisítse. Giapnak tehát nem marad más hátra, minthogy visszavonuljon, visszahúzódjék a raegelőző, a második szakaszba. Ezzel azonban saját katonái előtt is elismeri a vereséget, és ez lélektanilag kedvezőtlen hatással van a csapataira. A vietkong egységek harckészsége és morálja máris érezhetően megroppant. A dezertálások száma növekszik. Talán ennél is fontosabb, hogy a polgári lakosság kezd átlendülni a győzők oldalára. Diem elnök 1963-ban bekövetkezett meggyilkolása óta most először történik, hogy a szaigoni kormánycsapatok megbízható titkosszolgálati jelentéseket kapnak az ellenfél hadmozdulatairól. Korai volna természetesen máris a háború közeli befejezéséről beszélni. A vietkong visszahúzódik a hegyekbe, az elrejtőzési taktikához folyamodik a városokban, egyszóval újra a föld alá vonul. Szaporodni fognak a terrorakciók. Vagyis a kommunisták most ugyanott tartanak, ahol két évvel ezelőtt. Csakhogy akkor ez az állapot a növekvő remény kiindulópontja volt a számukra. Most viszont ugyanez az állapot az elszenvedett vereség következménye. Ezek a katonai tények. Ami azonban Dél-Vietnám politikai és gazdasági problémáit illeti, bizonyos, hogy amikor a közvetlen katonai veszély csökken, e problémák újra felütik a fejüket. Szaigon számára azonban ez még csak a holnapi fejfájás. Ma egyedül az számít, hogy a vietkong katonai diadala, amely kilenc hónappal ezelőtt szinte már küszöbön állt, ma már csaknem elképzelhetetlen. Tegnap még a kommunisták diktálták a helyzetet, 6k kényszeritették rá stratégiájukat az ellenfélre. Ma viszont az amerikai stratégia szabja meg a dolgok menetét. A kezdeményezés, a kezdeményező képesség helyet cserélt és ennek megfelelően megváltoztak a győzelem kilátásai is. II. Szingapuri veszedelem Szingapur, ez a hatalmas kikötőváros DélkeletÁzsia és Indonézia között, kellemes benyomást gyakorol az utazóra. Az elmult néhány esztendőben sokat változott. Ahol évekkel ezelőtt vityilókat láttam, ott ma hatalmas modern épületek emelkednek, a keskeny, túlzsúfolt sikátorok és negyedek helyén széles, levegős sugárutak vonulnak. A város határában, La
