Stranica 2 [2]
OCR
jog csakis az emberi jogokban találhat biztos alapot, és a természetes közösségek jogaiban. Aki ezt nem veszi figyelembe, aki ezen túlteszi magát, az alap nélkül akarja megépíteni a tetőt. Sok jogpozitivista felfogásával ellentétben igenis megvan a jogok hierarchiája, a harmonikus felépítés, és így bármely rész zavara kihat az egész rendszerre. Ebben a jogrendben a legfontosabbak az emberi jogok, mert elengedhetetlenül ezek képezik az alapot, a kiindulópontot. Mindig újra és újra bebizonyosodik, hogy a jog elsődleges hordozója az ember, a szó legigazabb értelmében az ember az alapjogok hordozója. Minden nagyobb közösség erre alapozódik és minden magasabb jog csak ott lesz érvényes, ahol az egyes ember ereje már nem elegendő. Nem. véletlen, hogy mindig csak azok az államférfiak tudtak igazi haladást teremteni, akik a természetjogban gyökerező jogrend szellemében jártak el és ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy igazi béke teremtődjék. o A jog és a béke e kölcsönhatását drasztikusan ábrázolja az a két szerződés, amelyről beszéltünk, amelyekre ebben az évben emlékeztünk. A jaltai szerződés húszéves hidegháborút és bizonytalanságot hozott, számos országban pedig a puszta barbarizmusba való visszahanyatlást. A Bécsi Kongressszus ezzel szemben, a békemű számos hibája ellenére, ami emberi gyengeségből származott, a világ számára kerek félévszázadon keresztül igazi békét biztosított. Ez tanulsággal szolgálhat és érdemes és kell elgondolkodni efelett, különösen most, olyan történelmi órában, amikor újra jelentős nemzetközi tárgyalások küszöbén állunk. A Washington és Moszkva közötti kapcsolatfelvétel azt mutatja, hogy a hidegháború eddigi formáiban végéhez közeledik és hogy nemsokára sor kerül a Kelet-Nyugat közötti konfrontációra, amely a nemzetközi élet formáit és az egyes államok sorsát is hosszú évekre megszabja. Fordulathoz közeledünk, fordulathoz, amely hasonló Bécshez és Jaltához. Előbb vagy utóbb — valószínűleg már hamarosan — megvívják a hidegháború döntő csatáját a zöldasztal mellett. És az ilyen történelmi órában erkölcsi kötelesség, hogy tanuljunk a történelemből és az emberiség által gyüjtött tapasztalatokat tettekre váltsuk. s És ebben az órában nem szabad elfeledni, hogy igazi békét csak az emberi jogok tiszteletben tartása és megvalósítása teremthet. Hogy az egyes ember jogain alapuló békét elérhessük, már ma meg kell találni és meg kell ragadni a szükséges eszközöket. Mindent el kell követnünk, hogy meggyőzzük az európai népeket és államokat, hogy Európa csak akkor nyer meghívást és kap helyet a jövő tárgyalások asztalánál, ha olyan erős, hogy nem lehet kizárni. Ma még nem ez a helyzet, Európa ma még nem elég erős. A célt — hely a tárgyalóasztalnál és a jogon nyugvó béke megteremtése — csakis egy egységes, politikailag cselekvőképes Európa érheti el. És így az európai egyesülés számunkra élet és halál kérdése. AUER PAL: Realitasok és illúziók második cikke. Ami a közép- és kelet-európai országok kormányaival megkötendő megállapodásokat illeti, azok célszerűsége, illetve eredményes volta a megállapított feltételektől és a végrehajtás módjától függ. Így a turisztikai megállapodások örvendetesek, ha a nyugati utas azzal érintkezhetik ezekben az országokban, akivel akar és, és azt nézheti meg, ami érdekli, a keleti utas pedig Nyugaton szabadon mozoghat, nem áll csoportvezetők vagy követségek ellenőrzése alatt. Ezeknél sokkal fontosabbak a kultúrális megállapodások, feltéve, hogy loyálisan hajtatnak végre. Azzal nem érünk célt, hogy a keleteurópai országok lapjaikkal és propagandaanyagukkal boldogítanak minket, de a nyugati ujságokat csak egy-két szállodában engedik árusítani. A. küldött könyvek pedig már a postán megrekednek és legjobb esetben a tudományos intézetek pincéjében nyernek elhelyezést. Az is lehangoló, hogy ösztöndíjas, vagy cserediákok között igen sok a képzett propagandista. A. nyugati kormányoknak erélyesen követelniök kellene az ily anomáliák megszüntetését. Egyes gazdasági megállapodások kettős előnynyel járhatnak: esetleg függetlenebbé tehetik az illető kormányokat a Comecon-tól és hozzájárulhatnak a lakosság életszínvonalának emeléséhez. Ugyanakkor azonban — és ez nem tévesztendő szem elől — megszilárdítják a keleti kormányok helyzetét. Végeredményképpen ennek a nyugati politikának, ha kellő óvatossággal irányítják, több előnye lehet, mint hátránya. Azonban azt hinni, hogy ezek a turisztikai, kulturális és gazdasági szerződések
