OCR
mában résztvevők közül senki se szenvedjen presztizsvereséget. De Gaulle sokat elmélkedett a Bécsi Kongresszus által teremtett diplomáciai mű eredményein s véleménye szerint a kongresszus azért végzett konstruktív munkát, mert kezdettől fogva egyenlő partnernek fogadta el a tárgyalóasztalnál a legyőzött Franciaországot. Csakis ily módon volt elérhető, hogy Franciaország a kongresszus határozatait becsületesen elismerje. De Gaulle tehát Európa újraegyesítését nem Oroszország ellen akarja végrehajtani, hanem olyan formában, amely e nagyhatalom számára lehetővé teszi, hogy a Jalta-rendezés helyére állítandó konstruktív rendet maga is elfogadhassa és helyeselje. Mindezen túl Párizs világosan látja, hogy az Európa-eszme milyen nagy vonzóerőt gyakorol a dunai térségre. Az . 1956-os magyar forradalom igen nagy mértékben az Európaeszme jegyében zajlott le. És nem véletlen, hogy ma már vezető kommunisták is kénytelenek az , európai Európáról" pozitív értelemben beszélni, amint ezt például Péter János külügyminiszter tette, — hogy egyébként belső meggyőződésből vagy politikai opportunitásból, az végeredményben teljesen mindegy. Mindenki előtt, aki a helyzetet ismeri, világos, hogy ma az európai gondolat az az erő, amely a békés megoldást lehetővé teszi. A jelenlegi bajokból más kivezető utat keresni illúzió. © Nemrégiben egy magyar emigrans Bécsben egy barátjával találkozott, aki odahaza maradt és ezuttal rövid nyugati látogatáson volt. Éppen akkor látott napvilágot a hír az ujságokban, hogy a magyar külügyminisztert meghívták Párizsba és hogy ez a látogatás csupán előkészítése Kádár János esetleges nyugati útjának. Az emigráns megkérdezte hazai barátját, hogy e kapcsolatfelvételek láttán odahaza Magyarországon nem támad-e az az érzés, hogy a Nyugat árulást követ el? A jóbarát meglepetten pillantott fel és így válaszolt: , Ha az én megbízható jóbarátom a. börtönőrömmel tárgyal, nekem az csak jót hozhat, — de talán még a börtönőrnek is". Ez a lapidáris fogalmazás a jelenlegi lehetőségek kulcsát adja. Az igazán nagyvonalú politika — ami méltó a politika névre — valójában csak két nagy célt követhet: az egyik az emberek közötti béke, a másik a nemzetek és az egyedek lehető legnagyobb szabadsága. Ezt a két célt szolgálja — s a kettő alapjában véve elválaszthatatlan egymástól — a jelenlegi francia diplomácia. Sőt, egy lépéssel talán még tovább is mehetünk. Itt nálunk Európában túl gyakran igyekeznek megkonstruálni a PárizsWashington ellentétet. Bizonyos, hogy vannak nézeteltérések ; lényegében azonban a két főváros ugyanazt akarja. Egyáltalán nem lehetetlen: a történelem egyszer megmutatja, hogy a két nyugati hatalom közötti különbség valósággal gondviselésszerű volt. A túlságosan mechanikus egység a politikában nem mindig szerencse. Emlékezzünk csak arra, hogy annak idején éppen a titóizmus, azáltal, hogy más utat is felmutatott, mint a sztalinizmus, milyen lehetőségeket nyitott a kommunizmusnak a világban. Különös társaság Az Elysée-palotában senki sem vette észre, hogy az ujságírók között meghúzódva, inkognitóban, rendkívül nevezetes személyiségek hallgatják de Gaulle tábornok sajtókonferenciáját. Pedig ott voltak, ott jártak, s hogy ott jártak, én tudom csupán. A sajtókonferenciát elhagyva együtt távoztak, A különös társaság a Szent Mihály útján suhant nesztelen s betért az egyik Szajna-parti eszpresszóba. Én szívszorongva követtem őket és ujságíróknál szokatlan alázattal eléjük járultam: intervjut kérnék. Mi a véleményük a tábornok koncepciójáról, az , európai Európáról", főleg nacionalizmusáról, tanácsairól, a nagy perspektíváról, amit Charles de Gaulle megnyitott ? És ők válaszoltak. Volt, aki lelkesedett, más, akit szkepticizmus töltött el, s volt, aki mellébeszélt . . . Íme a nevezetes személyek — franciák voltak s németek, a francia-német barátság jegyében — s íme a válaszaik: Jules Renard: Aki a látóhatárra néz, az messzire nég és egyúttat valami hamis dologra." Jules Michelet: Akármilyen állapotban van Franciaország, a világot az ő lehellete élteti. A testvériség hagyománya olvasztotta össze Franciaország történetét az emberiség történetével." : Michel Eyguem de Montaigne: , Nem tudom magam szívvel-lélekkel egészen lekötni. Ha állást foglalok is, sose ragad el úgy a pártszenvedély, hogy megmételyegze az ítélőképességemet. A mostani zirzavarok idején sem rejtette el ag érdekem az ellenfél jótulajdonságait sa mieink árnyoldalait." Francois de la Rochefoucauld: ysemmit sem adunk olyan mint tanácsot." Otto Bismarck : sAki Európát mond, az hazudik." Gustav Stresemann: pAki hatásos reálpolitikát akar űzni, annak merésg álmokat kell álmodnia." nagylelkűen, — catullus — Így tekintve a dolgokat, Franciaország keleteurópai koncepciója egyszerre világos előttünk, ha hosszútávon vizsgáljuk és a kontinens új rendjét tartjuk a szemünk előtt. Párizsban egyidőben sokat beszéltek arról, hogy de Gaulle tábornok, a legutóbbi népszavazás után, három célt tűzött maga elé: az ötödik köztársaság szilárd pártpolitikai megalapozása; igazi béke az állam és az egyház között; Európa újraegyesítése. Ha az események fejlődését elfogulatlanul szemléljük, a dolgok mai állása alapján mindhárom cél esetében kedvező prognózist állíthatunk fel.