Stranica 2 [2]
OCR
ezt a folyamatot szeretnék meggyorsítani. A tőke akkor növekszik, — tapasztalhatjuk ezt egyéni háztartásunkban is — ha odahaza, másszóval saját magunkra keveset költünk. Nyilvánvaló, hogy egy gyermektelen házaspár többet tud megtakarítani, mint egy sokgyermekes család. Ha ezt átvisszük állami síkra, azt mondhatjuk, ha a tőkét növelni akarjuk, csökkenteni kell a gyerekek számát, csökkenteni kell a népszaporodást. Ez az ok és ez az érvelés megdöbbentő világossággal mutat rá az uralkodó tan erkölcstelenségére. A materialista állam az embert megfosztja méltésagától, nem ismeri el az embert a halhatatlan lélek tulajdonosának, A materialisztikus-totalitarius rendszerben az ember nem több, mint a nagy gazdasági gépezet egyik kereke. De — feltételesen! — fogadjuk el egy pillanatra a fenti materialisztikus érvet és tételezzük fel, hogy talán gazdaságilag észszerű. Nos, a , kisebb népszaporodás-nagyobb tőkeképzés" tételnek nehéz ellentmondani — a XIX. század fogalmai szerint! Ha azonban modernül gondolkodunk, akkor ennek a tételnek még materialista megvédelmezése is nehéz volna. A XIX. század gazdaságát az emberi erő és a nyersanyagok határozták meg. Egyúttal ezek szabták meg a XIX.-századbeli gazdálkodás határait is. Az akkori fogalmak szerint a tőke nem volt más, mint anyagi értékek felhalmozása, értékeké, amelyeket előzetes teljesítmény teremtett. Viszont a második technikai forradalom nagy eseménye az, hogy a nyersanyagokat letaszította a trónról és az emberi munkaerőt is fokozatosan mással pótolja. A. XIX. században például a háborúkat mind nyersanyagokért vívták. A. második világháborúban nem annyira bányákért, mint ideológiák miatt folyt a harc. Ennek a modern fejlődésnek a következménye, hogy a , tőke" fogalma a gazdasági életben ma már nem játszik olyan döntő szerepet, mint a multban. A kémia, az atomerő és az automatizálás korában a gazdaság főbb forrásai nem materiális természetűek. A fő forrás ma a tudás és a szellemi teljesítőképesség. Néhány esztendő alatt gazdasági téren az a nemzet kerül az élre, amely a legtöbb tudást és a legtöbb technikai ügyességet tudja felmutatni. Ez a könnyen felismerhető tény mutatja, hogy a földkerekség minden nemzete számára, tisztán gazdasági szempontból nézve is, a jövő legnagyobb tőkéje a fiatalság. Különösen, ha az idősebb nemzedék megadja számára azt a nevelést és azt a képzést, amely lehetővé teszi, hogy a holnap világában megállja a helyét. Éppen ezért kézenfekvő, az ismeretek dinamikus világánál, hogy minden olyan nemzet viszszaesik, amelynek nincs számottevő fiatalsága. A neomalthuzianizmus még annyira sem állja meg a helyét, mint régebben. Ezt persze, sajnos, nem ismerhetik fel azok, akik korunkban nem nyitott szemmel járnak, hanem reakciós módon megragadtak, megfeneklettek az első ipari forradalom korában. Fenti fejtegetésünk során szándékosan nem a nemzetpolitikai és erkölcsi érveket sorakoztattuk fel. A nemzeti és erkölcsi érvek természetesek mindenki számára. Mi itt, mert totalitárius és marxista rendszerekről van szó, tudatosan a materialista érveket kerestük. Azért, hogy megmutassuk; a születéskorlátozás, főleg a hivatalosan propagált abortusz, még az ilyen rendszer szempontjából is, még materialista szemszögből nézve is, — jogtalan és észszerűtlen. ANDRAS IMRE S. J.: Magyarország népesedésének kérdése a külföidön élő magyarság körében egyre többször szóbakerül, különösen mióta az államilag végrehajtott sziiletésszabályozás otthon olyan nagy méreteket öltött. A maggatelhajtás Magyarországon 1953-ban még a szigorúan üldözött bűntettek közé számított. Akkor még így hangzott a jelszó: , lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség. A. szigoron azóta fokozatosan könnyítettek a hatóságok, sőt az e téren nyújtott intenzív állami támogatás már azt a látszatot keltheti, hogy egyenesen bizonyos lakosságszám ,,betervezésr6l” lehet beszélni. Az 1954-62-es statisztikai adatok mindenesetre beszédesen dokumentálják, mi történik Magyarországon a születésszabályozás terén. Az idevágó ujságbírekből, megjelenő könyvekből, hatósági intézkedésekből arra következtethetünk, hogy a hazai közvéleményt is nagyon élénken foglalkoztatja ez az ügy. A. következőkben megpróbálunk a népesség- és a társadalomtudomány módszerét alkalmazva ravilágítani Magyarország népesedési ügyének jelenlegi helyzetére. G Az ország népesedésének alakulását főleg két tényező dönti el: a születés és a halálozás számának alakulása, Mint az ország népesedési háztartásának bevétele és kiadása, a születés és a halálozás számának alakulása dönti el elsősorban, gyarapodik-e vagy csökken-e a népesség összlétszáma. A születést és halálozást mégis a népesedési folyamat végeredményének kell tekinteni, s így voltaképpen felszíni jelenség. Hiszen idős korban az emberek természetszerűleg meghalnak. Tehát ahol túlöregedett a népesség, nagyobb lesz a halálesetek száma is. A csecsemőhalandóságot, az egy éven aluliak halandósági arányát viszont, elsősorban az egészségügyi és szociális helyzettel hozzák összefüggésbe. A születések száma alapvetően függ a családok termékenységétől, ill. a fiatal családok arányától a népességben s ezen belül a házasságkötések számától. (A család mint népesedési tényező csak a szülők bizonyos korhatáráig jön számításba.) Az élveszületés és halálozás (házasságkötés, országonbelüli költözködés) alakulását népmozgalomnak nevezzük. A kettő különbözete a természeles
