Oldal 1 [1]
OCR
HABSBURG OTTÓ: A. kommunista blokk egyre nyilvánvalóbb válSága is mutatja, hogy a marxizmus-leninizmus ma, a Második Technikai Forradalom korában reménytelenül elöregedett. Valamennyi politikai tan közül a kommunizmus az, amely még mindig a legkevésbé tud elszakadni a XIX. századtól. A kommunizmus társadalomtana olyan kategóriákra, olyan osztályokra épül, amelyek eredeti formájukban ma már nem léteznek. Politikai gondolkodása pedig olyan premiszszákból indul ki, amelyeket a közelmult fejlődése meghaladt. Végezetül politikája nem más, mint erre a két alapvető tévedésre helyezett felépítmény. Ez így van. De ez a felismerés nem változtat a tényen, hogy bár a kommunizmusnak hosszútávon semmmi jót sem jósolhatunk, ma még a kommunizmus a hatalom birtokában van, végtelen károkat okozhat s tragédiákat indíthat el, amelyekért a jövendő nemzedékeknek kell fizetniök. A keleteurópai kommunista rendszerek egyik ilyen a jövőre végzetes intézkedése a magzatelhajtások hivatalos engedélyezése, sok országban ennek határozott bátorítása. Mivel indokolják ezt a népeikre oly káros politikát? Vegyük sorra az érveket és foglalkozzunk velük behatóbban. 1. Az egyik érv, hogy nincs elegendő lakás és nincs elegendő iskola és hogy a világrajövő fiatalokrol nem lehet kellőképpen gondoskodni. Ez az érvelés merő szofizmus és csakis totalitárius rendszer mer vallalKozni ilyen argumentációra. Mert végeredményben a kormányok feladata, hogy a jövő nemzedékek szükségleteiről gondoskodjék, Aligha képzelhető el egy kormány számára saját csődje nyilvánvalóbb beismerése, mint amikor a rendszer a maga gyengeségeit és tehetetlenségét az eljövendő generációk kiirtasaval kénytelen takargatni. 2. A. magzatelhajtást hivatalosan engedélyező totalitarius rendszerek második érve az, amit úgy ismerünk, mint a népszaporodás exploziója. Erről a kérdésről sokat lehet vitatkozni. De bizonyossággal állíthatjuk, hogy a kérdés tudományos feltárása még nem zárult le, nincs végső és végérvényes tudomá nyos ítélet. Mindenesetre sok kitűnő szellem van, aki a fejlődés maj állapotában semmiképpen sem lát okot állíthatjuk, hogy, világviszonylatban nézve, párhuzam áll fenn a termelési és a népesség-szaporodási statisztikák között. Ma, amikor a termelés óriási arányokat ölt, nem csodálatos, hogy hasonló növekedést mutat a népszaporodás is. Ne felejtsük el ezenkívül azt sem, hogy az orvostudomány fejlettsége következtében az emberi élet is meghosszabbodott. De ennek megvannak a természetes határai, és ha ehhez elérkezünk, akkor a növekedés megáll. Ezzel kapcsolatban még egy jelentős tény. Nevezetesen az, hogy a népesség növekedése a világon egyenlőtlenül történik. Kalkuttában, Szingapurban, vagy Honkongban hatalmas százalék-számokat mutat. De semmiképpen sem logikus vagy képviselhető az az álláspont, hogy a világ egyik végén tapasztalható nagyarányú népszaporodás miatt a világ másik végén egy-egy országnak népgyilkosságot kelljen elkövetnie. És semmiképpen sem ésszerű, hogy, mert például India esetleg helytelen politikát folytatott, a helytelen politika következményét mi nyugatiak viseljük. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy egyik nép értékesebb, mint a másik, nem gondolunk semmiféle , Herrenrasse? elméletre. De a legújabb kutatások felismerték, hogy létezik az, amit a természet háztartásának nevezhetünk. Ez a háztartás az egyensúlyra épül. Ha az egyensúly felbillen, ezt megszenvedi az egész. Ezt látjuk a zoológiában is, ha valamely állatfajta kihal, vagy ha mesterségesen áttelepitik; nincs ez máskép a növények birodalmában sem: a monokultúrák káros volta ma, már közismert. És így van az emberekkel is. A civilizáció iényegében a legkülönbözőbb behatások integrációja; minden fajta nagyobb egyoldalúság szükségképpen káros következményekkel jár. És ezért ha egy nép öngyilkosságot követ el, akkor ez az egész világ egyensúlyát megzavarja. Felelőtlenség volna tehát ha az indiai túlszaporodásra európai népek halálbamenetelése volna a válasz. 3. Azok a totalitárius rendszerek, amelyek — nem kezdettől fogva, de az utolsó évtizedben, — a születéskorlátozást hivatalos programmá tették, egy harmadik szempontra is figyelemmel vannak, bár erről keveset beszélnek. És talán éppen ez a legdöntőbb a számukra. Ez pedig: az állam maximális tőkeképzésre törekszik. A. tőkeképzés azonban manapság meglehetősen lassú, és a totalitárius rendszerek 5
