OCR
századokban, most Délről Északra fordult. Ennek az Észak-felé áramlásnak a méreteit megvilágítja egyetlen adat. 1953 és 58 között, tehát öt év alatt a három északi provincia, Szinkiang, Kanzu és BelsőMongólia lakossága, 11 millióval növekedett. Egyedül Belső-Mongóliában, ahol a kínai népelem csupán 15 százalékot tett ki, a kínai lakosok száma 1958-ban már 95 százalékra rúg. Ezek a számok mindennél világosabban beszélnek. Szibéria hiieza-csdbitja a kínai milliókat A népmozgalom irányának ez a megváltozása egyébként még csak a kezdet kezdetén áll, de politikai jelentőségét máris. megvilágítják a következő adatok. A mai Kína területe, a magn nagy sivatagjaival és hegyeivel 9 millió 500 ezer négyzetkilométer. A lakosság 1962-ben 650 millió volt. 1980-ra eléri az egymilliárdot. Ez azt jelenti, hogy a népstirtiség négyzetkilométerenként 68.5. Ezzel szemben a Szovjetunió területe 22 millió 273 ezer, mintegy 215 millió lakossal; ez négyzetkilométerenként 10 fő. Szibéria, Oroszországnak ez a gyarmatbirodalma, 13 millid négyzetkilométer, lakossága viszont kevesebb, mint 20 millió; ez azt jelenti, hogy Szibériában egy négyzetkilométerre 1.5 ember jut. Ha tehát Szibériát összehasonlítjuk a túlnépesedett Kínával, akkor Szibéria iszonyatosan üres. A kínai tömegek szemében tehát a szovjet által birtokolt területek gazdagsága és nagysága igen nagy vonzóerő, nagy csabitás. Ezek a hatalmas területek ellenállhatatlan erővel vonzzák a szegény milliókat. Akárhogy alakul is a pekingi és a moszkvai rendszer viszonya, ez a puszta népességi és geográfiai tény robbanóanyagot tartalmaz, amely sokkal erősebb, mint az ideológiai azonosság köteléke. Ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor Kína helyzetét, valamint a kommunista blokkon belüli egyensúly problémáját vizsgáljuk. Kétségtelen, hogy a Szovjetunió sok hasznot húzott hatalmas szomszédjának csodálatos fellendüléséből. Hruscsov ma még néha-néha beszél a kínaiak nevében és nemrégen még megpróbált ezzel mind Európára, mind Ázsiára nyomást gyakorolni. De a Kreml vezetői nagyon jól tudják, hogy az egyensúly nap mint nap eltolódik az ő kárukra. A kommunista blokkban is a Nap Keleten kel és Nyugaton nyugszik és ez olyan tény, amivel az oroszok már ma számolnak, illetve amivel számolniok kell. Oroszországnak választania kell A Kreml számára a helyzet annál is aggasztóbb, mert Oroszország — a legnagyobb területtel rendelkező világhatalom — egyike a legkisebb népsűrűségű országoknak. Ennek következtében a Szovjetunió képtelen kétfrontos háborút vezetni és ezért nem folytathat aktív kétirányú politikát sem. Eigész történelme folyamán Oroszországnak választania kellett Európa és Azsia között. 1945-ös sikere azon a tényen nyugodott, hogy ebben az időpontban Ázsia nem volt erős és hatalmas. Kína újra való felépítésével azonban ez a helyzet gyorsan megváltozott és a szovjet vezetés ma ugyanazzal a dilemmával áll szemben, mint a 19. század cárjai. Üjabb járulékos tényező ezenkívül egy olyan Japán felemelkedése, amely ezúttal szövetségben áll a Nyugattal és amely a legjobb úton van ahhoz, hogy — hála a japán nép szorgalmának és vezetői ügyességének, —- új világhatalommá legyen. Mindez szükségessé teszi, hogy Oroszország előbb vagy utóbb válasszon: vagy Kína csatlósa lesz és gyarmatbirodalma, legalább is egy részét elveszíti, — vagy megkísérli, hogy az atlanti világgal és egyben Japánnal megegyezésre jusson. De akármelyik megoldást választja is, valahol, itt vagy ott, mindenképpen áldozatot kell hoznia. A második esetben Hurópa felé viszont csak olyan területeket kellene feláldoznia, amelyeket soha nem is tekinthetett orosz területnek, Valahol a Volga mentén... Nem tudom, hogy Natdlia Ilyina széke-e, vagy barna? Nem tudom, esinos-e? Csak azt tudom, hogy orosz, férje van és hat napot töltött a Volgán. Milyen hat napot! Társasutazás keretében, tavaly ősszel, szezonvégi hajó-kiránduláson. Jó pénzért, A kéjutazást nemrég megírta a , Literaturnaya Gazeta’ hasábjain, nem sok eredménnyel, De pillantsunk mi is a volgai tájra, Natália tapasztalatai alapján. Hat nap a Volgán. Első nap. Az ágytakarók kissé nedvesek. A pincérek felgöngyölátik az összes szönyegeket, , mert ag idén eg ag utolsó utazds.” Az étlapon hat kitűnő fogás. Mindegyik áthúgva. Utasok tiltakoznak. Pincérnő csendesít: egyenek borsófőzeléket és gulyást, az van. Második nap. Tányér nélkül kell enni, leltároznak, tányérokat már elrakták. Harmadik nap. Pincérnő kedveskedik, kaviárt kínált. , Egyék meg, már olyan régen van a hajón, esetleg megromlik". Eigyik utas lázad, a másik lebeszéli: , Már csak három nap, eddig kitirjuk.” Negyedik nap. A társalgóból ki kell menni, mert a székek új huzatot kaptak — a jövőévi szezonra. Az egyik utas, idősebb úr, geológus, Viktor Ivanovics tiltakozik. A pincérnő csillapítja: , Csak semmi hiseti, tata!" Ötödik nap. Egyik utas megfázik. Hajómérnök nyilatkozik: , Kabinok azért hidegek, mert kevés a fűtőanyag. Ez az utolsó utaeds.” Hatodik nap. Végső leltározás, utasok mindenütt útban vannak, végre a hajó kiköt, kéjutazds véget ér, — felszabadulás... (— catullus —)