Oldal 1 [1]
OCR
HABSBURG OTTO: Mao Ce-tungék a nemzeti nagyság ígéretét katonai akciókkal igyekeztek bizonyítani a kínai nép előtt. Ez magyarázza imperialista mozdulataikat, határmenti hódításaikat, gondosan kitervelt és végrehajtott agresszióikat. El kell ismernünk, hogy ebben a vonatkozásban a kommunista rezsim sikereket mutathat fel: a Yalumenti csata, ahol a kínaiak megverték MacArthur tábornok seregeit, az indokínai sikerek, Tibet, Laosz és az indiai Himalaya-határon aratott katonai győzelmek. A , külföldiek"? ellen elért ez a győzelmi sorozat — minden brutalitása és szörnyűsége ellenére is — a Mao Ce-tung, Csu En-láj és Liu Sao-csi rendszer erejének az egyik titka. A. kommunizmus megkísérli, hogy a kínaiak szemében annak az erőnek tűnjék, amely egyedül képes a kínai hazát ismét a Föld egyik vezető hatalmává tenni és ezáltal megvalósítani a történelmi álmot, amely , a közép birodalma?" elnevezésben jut kifejezésre. Egy ilyen gondolat könnyen egybe kapcsolódik a világforradalom messianizmusával s nem csodálatos, ha ennek a gondolatnak külön lökőerőt ad a régi nemzedékek megalázása miatti érzelem. Ez megmagyarázza azt is, ami Kínában történik: a legnépszerűtlenebb intézkedéseket nem a kommunista doktrina hibáival magyarázzák, hanem azzal, hogy mindezt azért kell elszenvedni, mert Kínát külső ellenségek hada ostromolja; de — mondják — a rendSzer el van szánva arra, hogy Kína újra kivívja helyét a Nap alatt. Pekingi nemzetiszocialigmus Ez az izzó buzgalom az, amit a kommunizmus, különösképpen Mao Ce-tung kihasznál a maga programja érdekében. A legjelentősebb marxista gondolkodók Kínában egyébként mindig újra és újra azt hangoztatják, hogy a nemzet felemelkedésének előfeltétele a társadalmi, kultúrális és gazdasági forradalom. Az osztályharcot ravaszul azonosítják a nacionalizmussal és az idegen-gyűlölettel. A kapitalistákat és a , kizsákmányolókat"? mindenekelőtt azért támadják, mert ezek állítólag az , idegen hatalmak ügynökei". Ezeket, mint árulókat végzik ki. Csodálatos hasonlóságokat látunk a kínai kommunisták hangneme és a német nemzetiszocializmus szélsőséges hangja között. Ez néha egészen groteszk esetekre vezet: Kínában például ma igen gyakran igyekeznek antiszemita érzelmeket felkelteni. Nemcsak a sajtó Izrael-ellenes, nemcsak a lapok vádolják a zsidóságot nemzetközi összeesküvéssel, hanem a kínai filmek például a kémek és szabotőrök szerepeit olyan színészeknek adják, akik zsidós külsejüek. Nyilvánvaló a törekvés, legalább is a filmiparban, hogy amerikaiakat és zsidókat azonosnak tüntessenek fel. Hasonló szellem uralkodik a rendszer kultúrpolitikájában is. A vallásüldözést — rendkívül keményen folyik — mindig azzal igyekeznek igazolni, hogy a vallás olyan nemzetközi hatalom, amely Kína hanyatlásáért és széteséséért felelős. Ezzel a váddal nemcsak a keresztényeket illetik, hanem a mohamedánokat is, de hasonlóképpen üldözik az egészen kicsi helyi szektákat is. Mindent egybevetve, a kommunisták a nacionalista érveket a párt érdekeinek a szekerébe fogták. És a dolgok logikája szerint ez a, felfogás el kellett, hogy vezessen a kínai-szovjet kapcsolatokhoz. is. Az idegengyűlölet és Kína naggyátevésének a jelszava Oroszországgal szemben is érezteti hatását. Oroszország Kína csatlósa lesz? Pillanatnyilag még sok közös érdek mentheti a látszatot. A nemzetközi pozició megtartása mind a két kommunista nagyhatalom érdeke. Kína a maga részéről a kommunista, blokkban való tagságot fontos biztosítéknak tartja a nemzetközi befolyás érdekében. És számos jel mutat arra, hogy az utolsó évtizedben a marxista-leninista világhatalom súlya egyre inkább keletre tolódott. Ez a folyamat, szinte észrevétlenül, a magyar forradalommal kezdődött. Ez a folyamat tovább tart és Kína abban reménykedik, hogy egy szép napon a kommunista világmozgalom vezetője lesz, Oroszország pedig Kína elsőszámú csatlósa. Ez egyúttal egycsapásra azt is jelentené, hogy Kína jelen lesz Európában és ezzel megvalósul , a közép birodalmának" évszázados álma.
