Oldal 2 [2]
OCR
Kreml mostantól kezdve kénytelen Kínát úgy kezelni, mint egyenjogú partnert. Ezek a tények erősen meghatározzák a jövő fejlődést, különösen azonban a kínai-szovjet viszonyt. Az utóbbi hetek és hónápok diplomáciai hadmozdulatai azt a benyomást keltették, hogy a két kommunista hatalom közötti kiegyezés küszöbén állunk. Ez azonban csak igen korlátozott mértékben valószínű. A helyzet Peking és Moszkva számára csupán azt engedi meg, hogy a kölcsönös érdekek szem előtt tartásával fegyverszünetet kössenek és csak akkor, ha egészen konkrét kérdésekben megfelelő csereobjektumokat találnak. Mao feltételei Oroszország érdeke megköveteli, hogy — túl nagy presztizsvereség nélkül — a kommunista csúcskonferencia kalandjából kiszálhasson. Ez csak akkor következhetik be, ha a kínaiak hajlandók egy ilyen csúcstalálkozóba beleegyezni; ezt mindenesetre csak azzal a feltétellel tehetnék meg, hogy ezen a találkozón semmi alapvető dolgot ne tárgyaljanak és hogy semmiben se egyezzenek meg. Oroszország a maga részéről lényeges dolgokat ajánlhat fel Kínának. Felajánlhatja, hogy a Kreml politikai semlegességet fogad Dél-Vietnámban, olyan időpontban, amikor az (Egyesiilt Államok nyilvánvalóan arra készülődik, hogy Szaigonnal kapcsolatos politikáját revízió alá vegye. Eddig Moszkva, kéz alatt, Pekinggel szemben Washingtont támogatta. Ha ez az indirekt támogatás most megszűnnék, akkor az a vietnámi megoldás, amelyre Peking törekszik, még valószínűbb, mint ahogy a helyzet már amúgyis fest. Ezen a lényeges kérdésen túl, Moszkva még más kompenzációt is adhat, mint például a gépexport újra való elindítása Kínának, továbbá a Matsu és Quemoy szigetekre irányuló vörös-kínai igények esetleges, közvetett diplomáciai támogatása. Peking tehát nagy árat követel a Kremltől, annál is inkább, mert hiszen csupán időben korlátozott megegyezésről lehet szó. Ha egyes kérdéseket megoldanak, a régi ellentétek újra előtérbe kerülnek. Ennélfogva tévedés volna, ha egy időben és területileg szorosan körülhatárolt megegyezés tényében ngyszerre a történelmi konfliktus végét látnánk. Csupán a harcban beállott szünetről van szó, talán éppen csak az újabb vihar előtti csendről. A két nagyhatalom konfliktusa ugyanis természetükben és földrajzi helyzetükben gyökerezik. Európa egysége és Keleteurópa A szabad világ cselekedeteit ennek a felismerésnek kellene irányítania. Világos, hogy a Kreml a vörös Kínával kapcsolatban beálló esetleges enyhülést felhasználja majd, hogy megkísérelje: megegyezést kössön a Nyugattal, olyan megegyezést, amely a keleteurópai status guot többé-kevésbé garantálja a számára, ugyanakkor pedig biztosítja neki Amerika támogatását Ázsiával szemben. A szabad világ ve6 zetőin múlik, hogy a valódi helyzetet felismerjék és semmi olyan engedményt ne tegyenek, amit semmi sem igazol és amire semmi sem jogosít fel. Egyáltalán nem érdekünk, hogy gyorsan és fejetlenül, vagy múló fejlemények benyomása alatt cselekedjünk. Különösen az elkövetkező időkben lesz fontos, hogy tekintetiinket továbbra is a nagy összefüggésekre irdnyítsuk és figyelmünket ne hagyjuk elterelni mellékkörülmények által. Semmi szükség nincs a politika nagy vonalainak a megváltoztatására, különösen nem szabad eltérni pedig az európai egyesülés kérdésétől. Továbbra is a legsürgetőbb feladat az európai egység megteremtése, mert Nyugat-Európa, az egységes Nyugat-Európa nélkül a kettészakított Európa újraegyesítéséről sem álmodhatunk. Márpedig a világ valódi békéjének, a valóban békés világrendnek a leglényegesebb, elengedhetetlen feltétele éppen ez, — Európa újraegyesítése. fa Ny Szép szóval ... öfelsége kormányának pártjában, a párt balszárnyán, a képviselőház padsoraiban felállt egy angol honatya és szólt; — A Stanleyville-ben fogvatartott túszok érdekében talán nem erélyes akcióval kellene közbelépni, hanem a rebelliseket meg kellene győzni, szép szóval. Közben a rebellisek már javában végezték munkájukat. Orvosokat, akik évek óta önzetlen munkával gyégyitottak betegeiket, feldarabolták. Apránként. Tanítóikat, akik betüvetésre oktatták a fekete gyermekeket, odadobták a krokodiloknak. De talán szép szóval lehetett volna. , . Olaszok, akiket kimentettek a végzetes városból, beszélni sem tudnak arról, amit átéltek, Reszketnek és egy hang nem jön ki torkukon, a borzalmakra emlékeznek. De talán szép szóval lehetett volna... Más szemtanuk beszámolnak arról, hogy az alkoholtól megvadult szimba rebellisek levagdosták áldozataik kezét-lábát s szemük láttára ették meg a lehasított testrészeket. De közben talán szép szóval mégis... Öreg kongóiak még elmondják, hogy a szimbák felfalták ellenfeleiket s nem is csupán vademberi vadságból, hanem ideológiából. Hisznek ugyanis a babonában, hogy az áldozat elfogyasztása biztos gyógyír minden betegség ellen. Virágjában van tehát a kannibalizmus. Szép szóval? Meg kellene próbálni. Az illető honatya vezessen parlamenti delegációt és tárgyaljon a szimbákkal. S aztán számoljon be, — ha visszajön. — catullus —
