Page 1 [1]
OCR
HABSBURG OTTÓ: fél éve látta egy figyelmes világutazó. Észak felé robogtunk, csodálatosan szép úton. A kocsit egy vietnámi intellektuel vezette, aki rendkivül tevékeny szerepet játszik a nemzetközi antikommunista mozgalomban. Mellette egy kínai ült, jólismert guerillaharcos a második világháború idején, jelenleg a Cholon-i térségben szervez harci egységeket a Viet Cong partizánok ellen. Velünk volt még a kocsiban egy európai pap, a szaigoni kínai negyed legnépesebb iskolájának igazgatója. Tiszta, világos és meleg idő volt. A. kocsi nyitott ablakán át látni lehetett a végtelen rizsültetvényeket és a dzsungelt. A tájat itt-ott szinpompás kis falu tarkította. A házak szorosan a templom köré épültek, mint Európában a középkori erődvárosokban. Ezeket a falvakat főleg az északi országrészből idemenekült katolikusok lakják. Vesgélyesen élni Útitársaimmal egynémely nyugati nagykövetség legújabb intézkedéséről diskuráltunk. A követségek úgyanis megtiltották tisztviselőiknek, hogy Szaigon város határát elhagyják. Az intézkedés célja az volt, hogy a tisztviselők kommunista bandák kezére ne essenek, Utitarsaim méltatlankodtak az intézkedés £6lött, mondván, hogy túlzott aggodalomból fakad. Éppen a kínai guerilla-vezér beszélt, s hirtelen megállt a mondat közepén. Egy kis hídra hívta fel a figyelmet, elmagyarázván, hogy néhány napja ott egy amerikai katonát öltek meg a kommunista géppisztolyok. Néhány perccel később pedig egyik útkanyarulatban utitársaim azt mesélték, hogy nemrégiben itt három japánt raboltak el a kommunisták. Miután mindezt elmondották, folytatták panaszkodásukat a külföldi követségek , alaptalan pánikja" miatt. Ez a szellemi magatartás meglepi a messziről jött látogatót. Nyilvánvaló, hogy akik hosszabb ideig itt élnek, annyira megszokták már a rendkivüli állapotokat, hogy a veszélyt szinte már teljesen normális jelenségnek tartják. Amikor például Diem elnökkel beszélgettem, ablakai időről-időre megremegtek a géppuskatűztől, mert a nem túlságosan távoli Jonc síkságon éppen csete-paté folyt a kormánycsapatok és Viet Cong egységek között. Az volt az érzésem, hogy az elnök szinte észre sem vette a zajt, szemmelláthatólag egyáltalán nem volt szokatlan a számára, Szaigon a kontrasztok városa. Falragaszok és zászlófeliratok folyton arról biztosítják a szemlélőt, hogy a kommunizmus soha sem fog győzni — nyilvánvaló jele annak, hogy ostromlott városban vagyunk. Másrészt azonban az élet többnyire békésen és csendesen folyik. Alkonyatkor az emberek az utcára tódulnak, a város központjába, kisebb-nagyobb sétára. A hölgyek többsége hagyományos nemzeti viseletet hord, ami élénk színű selyemből készül és ami méginkább aláhúzza finom, manószerű alakjuk kedvességét és kihangsúlyozza arcuk bájos vonásait. Szaigon az a város, amely a női szépség tekintetében a legnagyobb sikerrel veszi fel a versenyt Bangkokkal. A kávéházak mindig zsúfolásig telve az aranyifjúsággal, egyetemi hallgatókkal és katonákkal. Az elmult évtizeddel szemben az egyetlen észrevehető különbség, hogy a francia uniformisok helyét az amerikai uniformisok foglalták el. És az aperitív helyett egyre gyakoribb a whisky, a Coca Cola és az Ice Cream. Ebben a virágzó városban, amely felett a kormány paternalisztikus tekintélye uralkodik, nagyon nehéz elképzelni, hogy néhány kilométerrel odébb merőben más világ zajlik. Itt bent a városban senki sem veszi komolyan, hogy valahol, valamelyik faluban véres csete-paték folynak. Legfeljebb csak akkor figyelnek fel, ha az élelmiszerszállítmányok kimert a Viet Cong kommunistáknak egyelőre nem érdekük, hogy túlságos nagy rémületet idézzenek fel a városban. Tipikus példája ennek a St. Jacgues-fok, Szaigon elegáns strandja. Tíz mérföldnyire ettől az élénk központtól kommunista őrség tanyázik. Aki a már kommunista ellenőrzés alatt álló gyönyörű parton óhajtana fürödni, azt a kommunista őrök udvariasan meginvitálják, de amikor a fürdőzők visszatérnek, rövid szemináriumi oktatásban részesülnek a kommunizmus előnyeiről, aztán engedik őket, menjenek haza, Isten hírével. A. munkásság nem jó talaj a kommunizmusnak A partizánok e magatartása, ez a fura-komikus helyzet, ez a különbség a város és a vidék között, Szerves része az új kommunista taktikának. Sokat tanultak Mao Ce-tung hadviseléséből. Megtanulták, hogy az ipari munkásság, vagyis a modern és félmodern államok e kiváltságos rétege nem támasza többé a forradalmi erőknek. A városok konzervativak lettek. Ezért, mondják a kommunisták, a városokat el kell szigetelni a vidéktől. Ha a város mintegy szigetté válik a tengerben, akkor csak idő kérdése, hogy mikor omlik össze. Ez a helyzet Vietnámban, ez a veszély! Már manapság is meglehetősen kockázatos dolog kocsival utazni a nagyobb városok 5
