OCR
televízió révén rendelkeznek azzal a veszélyes hatalommal, hogy a világpolitika bonyolult kérdéseit megvilágítják. A sajtó világában nagyarányú változás megy végbe. A mai élet gyors irama magával hozza, hogy a napilapok befolyása valamelyest csökken, mert az embereknek nincs elegendő szabad idejük az olvasásra. Igazi politikai műveltséget ma elsősorban a hetilapok és a havi folyóiratok nyujtanak. Ezek jelentősége a nyugati világ szinte minden egyes országában nő. Elég csak, ha arra gondolunk, hogy egy havi magazin, mint a Readers Digest, milyen nagy mértékben képes Amerika gondolkodását alakítani. Hasonló fejlődés van elindulóban Európában is. Az, aki ezt időben felismeri, döntő befolyásra tehet szert, — polgártársai szerencséjére vagy szerencsétlenségére. + Különösen a magyarság számára nem új ez a felismerés. A magyarság saját bőrén érezte, hogy a világpolitikai kérdésekben való tájékozatlanság milyen katasztrófális kévetkezményekkel jár. Ha Magyarország újra és újra a kerekek alá került, ez igen nagy mértékben arra vezethető vissza, hogy a világ ennek az országnak az életfeltételeit nem ismerte és a dunavölgyi népek együttélésének a törvényszerűségét nem értette meg. De a szerencsétlenségben szerepet játszott az is, hogy a magyarságból hiányzott az ügyes külföldi propaganda iránti érzék, a külügyi propaganda zsenialitása. Szerencsétlenség volt ez kiilönösen akkor, amikor a legfőbb ellenfél, Eduard Benes kitűnően értett ahhoz, hogy meghamisított tévyekkel valótlan képet fessen Közép-Európáról. Ez a már önmagában kedvezőtlen kiindulási helyzet csak még rosszabbodott azzal, hogy a magyarság nagy része, még a politika legmagasabb posztjain is, a világpolitikai adottságokat megdöbbentő módon nem vette tudomásul, Pedig az erőviszonyok helyes felmérésével sok hibát elkerülhettünk volna. Az a nagy tragédia, amely Magyarországra 1945 óta rászakadt, ezen a téren most változást hozhat és kell is hogy változást hozzon. Először fordul elő az ország történelmében, hogy magyarok nagyobb számban szóródtak szét az egész világra és különösen sok magyar fiatal és intellektuel. Ezáltal megadatott számukra a lehetőség, hogy saját tapasztalatuk alapján ismerjék meg azokat a világpolitikai tényeket, amelyek hazájuk életfeltételeit a jövőben is meghatározzák. És ezzel egyidejűleg itt van a szinte egyedülálló lehetőség, hogy azt a hamis képet, amelyet a világ. Magyarországról alkotott, megváltoztassák és a Magyarországgal kapcsolatban kialakult helytelen ítéleteket eloszlassák, De ezt a két célt csak akkor érhetjük el, ha az emigráció megérti: az emigrációnak nem lehet feladata, hogy azokkal a belpolitikai problémákkal foglalkozzék, amelyeket csak a szuverén nemzet dönthet el szabadsága helyreállítása után. A világra szétszórt magyarság küldetése ilymódon szinte kizárólag a világpolitika területére kell, hogy irányuljon. Itt az egyedülálló alkalom, hogy megvessük az európai integráció és ezzel egy békés világrend alapjait. Olyan feladat ez, amely alól senki se vonhatja ki magát. E feladat lelkiismeretes teljesítésétől, — mindenkinek a részvételével — függ nemcsak az egyes országok, hanem az egész emberiség sorsa. Az előadás: Ma esti összejövetelünk Nagy Károlynak, tehát annak védnöksége alatt történik, akit joggal mondhatunk Nyugat, illetve Európa legnagyobb alakjának. Az elmult 1962-es esztendőt nagy események jellemzik. Ezek közül négyet emelünk ki. Mind a négy olyan, amely véleményünk szerint nagyban meghatározza a jövő nemzedékek fejlődését. SZOVJET-KÍNAI ELLENTÉT Az első ilyen esemény a totális rendszerű politikai blokkon belül mutatkozó válság. Amióta a kínai kommunisták a történelmi Yalu-völgyben megverték MacArthur tábornok seregeit, ez a krízis elkerülhetetlen volt. És amit egykor csak előre láttak, az. ma 6 a valóságban is bekövetkezett. Az Albániáért folyó küzdelem, Titó marsall új feladatköre, a Peking és Moszkva között folyó szócsaták, a világ kommunista pártjaiban dúló belső harcok Mao Ce-tung és Hruscsov hívei között, mind arra vallanak, hogy a kommunizmust megoldhatatlan ellentétek nyugtalanítják. Ezekhez járulnak a KGST-viták, a szovjet mezőgazdaság katasztrófális csődje és a Hruscsov által november 19-én bejelentett kommunista pártreform. Diplomáciai téren is komoly fordulat történt. Az 1941—1958-ig terjedő kivételesen előnyös nemzetközi kapcsolatok után Oroszországnak is be kellett látnia: a diplomácia klasszikus törvényszerűsége, hogy t. i. egyszerre nehet két fronton harcolni, a Szovjetunióra is érvényes. A Kreml meggyengülése teljes terjedelmében megnyilatkozott a kubai kapitulációban.