Stranica 3 [3]
OCR
pában nem rendelkezünk a legkorszerűbb fegyverekkel, ezeket a mi érdekeinket nem tudjuk megvédelmezni hatásosan. A. Szovjetunió pedig könnyen kísértésbe jöhet, hogy ezt a tényt kihasználja az Európáért folyó játszmájában. Hurópa biztonsága szempontjából parancsoló szükség, hogy saját nukleáris haderőnk legyen. Az európai nemzetek között a kápcsolatok ma oly szorosak, hogy másodrangú kérdés: melyik európai ország rendelkezik a nukleáris fegyverekkel. A lényeg, hogy ez az erő meglegyen. Franciaország nukleáris fejlődése közös európai érdek. Egyetlen épeszű európai ember sem fél Franciaország nukleáris hatalmától. Ellenkezőleg, tisztában vagyunk azzal, hogy amily mértékben nő Franciaország nukleáris ereje, oly mértékben javul Európa tárgyalási poziciója és ugyanolyan mértékben növekszik az egész Atlanti Közösség biztonsága is. 5. A , NEMZETEK EURÓPÁJA" A Pravda és a francia szélsőjobboldal teljesen egyetért abban, hogy de Gaulle az európai kontinens feletti diktatórikus uralomra tör. Ennek a vádnak az igazolására azt hangoztatják, hogy de Gaulle helytelen módon igyekszik megvalósítani az európai integrációt, és hogy Angliát ki akarja zárni a kontinens összefogásából. Ezek a vádak egyöntetűen támadják de Gaulle koncepcióját, a , I Europe des patries”, a , nemzetek Európája" elképzelést. Európában ma heves vita folyik azok között, akik az európai federációt most azonnal akarják megvalósítani, és azok között, akik az első fázisban szívesebben látnának egy lazább konfederációt. Nem szabad azonban, hogy ez a vita elhomályosítsa a lényeget, a tábornok tulajdonképpeni célját, nevezetesen azt, hogy szeretné megteremteni Európa politikai egységét. Ez a koncepció, a , nemzetek Európája", vagyis a konfederáció körülbelül a következőképpen fest. A. politikában mindig végzetes, ha a második lépést előbb tesszük meg, mint az elsőt. Eurépa politikai integrációja még annyira fiatal és oly nagy horderejű, hogy az egyes országoknak lépésről-lépésre kell hozzászokniok. Ez a lépésről-lépésre való módszer igazolódott már gazdasági téren. Ha előbb nem jött volna létre a Szén- és Acélközösség, akkor sohase teremthettük volna meg a Közös Piacot. Vagy lássunk egy fordított példát: Európa katonai integrációja már sokkal előbbre volna, ha nem akartuk volna mindjárt a kezdet kezdetén megalkotni az Európai Védelmi Közösséget. De vehetünk egy még erősebb érvet a , nemzetek Európája" mellett a kézelmult történelméből is. Euró pa nagy diplomáciai tragédiáját az okozta, hogy a kontinentális Európa nem volt jelen a jaltai tárgyalásokon. Manapság a kommunista blokk egyre mélyülő válsága nagyon valószínűvé teszi, hogy a jövőben tárgyalásokra kerül sor a Szovjetunióval. A legtöbb európai, még az is, aki erről nem beszél szívesen, kényelmetlen érzésekkel gondol arra, hogy Európa számos életbevágó problémáját két szuperhatalom dönti el egymás között, Európáról Európa nélkül. Viszont tisztában vagyunk azzal, hogy ha egyszer létrejött valamiféle európai politikai egység, akkor majdnem lehetetlen lesz, hogy rólunk döntsenek nélkülünk. Az egyesüléshez vezető út azonban könynyebben és gyorsabban érhető el konfederációval, mint teljes integrációval, és éppen ezért az előbbi a kívánatosabb. 6. DE GAULLE ÉS ANGLIA A. , nemzetek Európája" elképzelés önmagában kizárja azt, hogy Párizs távoltartsa Nagybritanniát Európától. Különböző okokból, — tradició és más okok, — ahogy Macmillan maga is mondotta, Nagybritannia jelenleg nem gondolhat arra, hogy csatlakozzék egy federált Európához; csak arra gondolhat, hogy egy konfederációs Európához csatlakozik. Eppen ezért de Gaulle elképzelése nem becsukja, hanem ellenkezőleg, kinyitja a kaput London előtt. Ami pedig a brit tagsággal kapcsolatos francia attitudeöt illeti, a francia magatartás kemény, de nem igazságtalanul ellenséges. A franciák csupán biztosak akarnak lenni abban, hogy a britek elfogadják a Közös Piac szervezetének alapszabályait, úgy ahogy a többi tagok is elfogadják. Ha be akarsz lépni egy klubba, akkor vagy elfogadod a játékszabályokat, vagy viszszavonod a felvételi kérvényt. A római szerződés első, eredeti aláírói súlyos terneket vállaltak magukra és jogosan kívánják meg, hogy az új kérvényező éppúgy vegye ki részét az áldozatokból, mint az előnyökből. Ez a magatartás természetesen küzdelmes tárgyalásokra vezetett Nagybritannia és az európai hat között; az érdekek azonban olyannyira kölcsönösek, hogy a végső megegyezésben, a végső sikerben alig kételkedhetünk. A mult év szeptemberében Németország ujjongva fogadta a francia államfőt. Száz- és százezrek, főieg fiatal nők és férfiak tolongtak az utcákon és éljenezték azt a férfiút, aki szemükben ma Franciaország. Mélyről jövő önkéntelen lelkesedés volt, olyan, amilyet ritkán látunk. Az idősebbek közülünk önkéntelenül is visszapillantanak a megtett útra. A Rajnát mi még úgy ismertük, mint szakadékot, amely két halálos ellenséget választ el egymástól. Láttuk a német csapatokat lerohanni Franciaországot és azután láttuk, hogy a győztes hogyan adta vissza a kölcsönt. Most pedig láttuk, mint tűnik el az ellenségeskedés és miként bontakozik ki a nagykárolyi birodalom képe, a régi idők Európája, ahol még egységben élitek keleti és nyugati frankok. München és Stuttgart utcáin és Hamburg rakpartjain Európa hirtelen új életre ébredt. Ezt a nagy kibékülést, ezt a történelmi megengesztelődést francia részről csak ugyanaz a férfi valósíthatta meg, aki 1940-ben Franciaországot kivezette a megaláztatásból és a leveretésből. A most születő új Európa nem semleges. Charles de Gaulle és Konrad Adenauer, amikor kölcsönösen meglátogatják egymást, közösen vettek részt szentmiséken, amelyeket történelmi nevezetességű nemzeti katedrálisokban tartottak. Ez az Európa, amely most épül, szembenáll a kommunizmussal, mert ez az Európa nyugati és mert keresztény. Ha uralkodol indulatodon és megbocsátasz ellenségeidnek, kétszer nagyobb uralkodó leszel. (Temesvári Pelbárt: Pomerium Sermonum de Sanctis.)
