OCR
egyike a legsűrűbben lakott területeknek. Ezért a lélektani hadviselés fegyvere, a rádió, milliókat és milliókat tud hatókörébe vonni. Olyan napokon, amikor a szél kedvező, hatalmas léggömbök szállnak fel a kis szigetről és üzeneteket szórnak le a kommunista szárazföldön. Jelenleg, amikor odaát igen nagy az éhség, a léggömbök főleg élelmiszer-csomagokat szálUtanak. Kinmen városában működik a BEC. 47 elnevezésű rádióállomás. A’ stúdiók mélyen a föld alatt vannak, hisz semmisem volna kedvesebb a kommunistáknak, mint ha ezt a számukra felette kellemetlen hangot el tudnák némítani. A rádió azonban minden nap megszólal és a kora-hajnali óráktól éjfélig sugározza a műsort. Hangja bizonyíték a túloldaliak számára, hogy áll még a guemoy-i erőd. Figyelemre méltó, hogy az adásokat zavaró kommunista kísérletek eddig csődöt mondtak. Végül mégegy tény: jelentések beszámolnak arról, hogy a guemoy-i rádióadásokat Fukien határain túl is tudják fogni. Mindazon túl, amit elmondottunk, Quemoy szigete rendkívül értékes antenna, amely szabad Kína számára felfogja a szárazföldről érkező híreket. Minden drótsövény és mesterséges akadály ellenére a kommunistáknak nem sikerült a szigetet, hogy úgy mondjuk, elszigetelni. A. nemzeti hadsereg önkéntesei minden éjjel áthajóznak a tengeren, értesüléseket szereznek és felvételeket készítenek az ellenséges berendezésekről. Sokan nem térnek vissza, mert a tenger hullámzása áruló és az ellenség éber. De semmi, éppenséggel semmi sem történhetik Amoy városában, amiről a nemzetiek ne szereznének tudomást. Quemoyon nemcsak katonák laknak. Az ott élő polgári lakosság hű maradt a szigethez, ahhoz a földhöz, amelyen született. Soraik megszaporodtak. az Amoyból érkező menekültekkel. Nagy-Ouemoyon ma 46.000, Kis-Quemoyon 6.000 ember él. Elsősorban parasztok, halászok és kereskedők. A. szigeten él egy érdekes, figyelemre méltó ember: Bernard Druetto atya. Orvos. Ferences szerzetes lett. Dél-Franciaországban született. Kínába ment misszionáriusnak. Húsz évet élt Changshanban, Hunan tartományban. Gyógyította a betegeket és atyai szeretettel vezette kis keresztény közösségét. Mikor a kommunisták elfoglalták a várost, először nem mertek hozzányulni Druetto atyához, nem volt senki, akivel pótolni tudták volna a kórházban. A fegyverszünet azonban nem tartott sokáig. Letartóztatták, három évig börtönben tartották, aztán halálra ftélték. Már kitűzték a kivégzés napját. Ezen a napon azonban Changshan húszezer lakója felkerekedett, beleértve a helyi kommunistákat is, kivonultak a kivégzés színhelyére és megakadályozták a bűntettet. Hosszú heves vita után a városi kommunista tanács engedett a tömeg követelésének. Druetto atyát számfízték. Néhány hétig Honkongban maradt, hogy felépüljön, aztán újra munkához látott, ezúttal Vietnámban. Amikor innen a kínaiakat Formózára szállították, Druetto velük ment. Később jelentkezett önkéntesnek, Ouemoyra. Üjrakezdte, előlről, romokból, a semmiből. 1955 elején még csak 14 katolikus volt a szigeten. Druetto, ellenséges tűz alatt, megépítette az első kápolnát. Ehhez csatlakozik Druetto kórházterme, amely éjjel-nappal nyitva áll a lakosság számára. A 6 polgári lakosság és a katonák körében Druetto atya ma már 1600 főnyi keresztény közösséggel rendelkezik. Amikor először találkoztam vele, ott állt fából épült kápolnája kapujában. Hosszú fehér szakálla, mint valami zászló lengett a szélben. Végigvezetett. a szigeten. Ha katonai zónákon mentünk keresztül, Druetto atyának nem volt szüksége nyílt parancsra. —. A szakállam elég, — mondotta. Mindenki ismeri, a gyerekek körülugrándozzák, ahol csak megjelenik. A parasztok a földeken, a kereskedők az tizletiik ajtajaban messziről köszöntik. ,,Az emberek itt nem félnek semmitől"? — mesélte nekem az atya. vA lakosság morálja kitűnő, önbizalma igen nagy. Itt senki sem hiszi, hogy a kommunizmus győzni fog és senki sem retteg fegyvereiktől. És látná csak a KisQuemoy lakosait, akik szemtől-szembe, egy ugrásnyira vannak a kommunistáktól. Amikor odaát misézem, velem szemben van az amoy-i egyetem. És egyikünk sem fél a jövőtől. Néhány példa arra, hogy mennyire nem félünk : eddig 12 millió új fát iiltettiink itt a szigeten. A. kommunista tűzérség sokat elpusztított közülük. De 24 óra leforgása alatt mindegyik helyébe újat ültettünk. Gondolja, hogy képesek volnánk erre, ha nem bíznánk tökéletesen abban, hogy itt maradunk ? És micsoda gazdasági fejlődésen ment keresztül ez a sziget: 1955 óta a mezőgazdasági termelés 70 százalékkal emelkedett. A. halászok, jóllehet az ellenséges tűz miatt ténykedésük korlátozott, jól keresnek és jól élnek. A kereskedők pedig, elgondolhatja micsoda üzlet ez, ahol 80.000 főnyi helyőrség van." Séta közben egy földszintes, tiszta, modern épülethez érkeztünk. Druetto atya megállt. Az iskola ez, mégpedig a kis-guemoy-i gyerekek számára. Nem naponta járnak át, ez nagyon kockázatos volna. Magán Kis-Quemoyon nincs iskola, mert nincsen a számára eléggé biztonságos hely. Ezért úgy határoztak, hogy ideát a nagyobb szigeten tanulnak, itt is laknak. Kéthetenként néhány napra átszállítják őket a szüleiknez. Az iskolában nagy, levegős termek vannak. A tanítók önként jelentkeztek, Formózáról jöttek át. Nincs könnyű életük. , De nem cserélném el semmi másért a világon . . ) — mondta nekem folyékony angolsággal egy fiatal tanító. 24 éves. , Mit mondjak? —. folytatta — ha az ember egyszer megismeri ezt a népet, úgy érzi, mindenhol máshol idegen lenne. Tajvanban, ahol nemrég szabadságon voltam, sokan materialista módon gondolkodnak és így már nem tudják élvezni az élet teljességét. Boldog voltam, amikor megint visszajöhettem. Itt a tűzvonalban vagyunk, annak minden sanyarúságával és minden örömével. Itt még élvezni lehet az élet igazi szépségét." beszállás, háromszori újra kiszállás. Végül útra keltünk. Néhány órával később Taipeh-ben megtudtuk, hogy Taiyung katonai repülőtéren egy kommunista vadászgép szállt le. Fiatal tiszt ugrott ki a pilótafülkéből és az első nemzeti katonát, aki odament, átölelte: , Végre szabad vagyok!" Nem csoda, hogy odaát idegesek. voltak.