OCR
HABSBURG OTTO: legii-e a nagyarányú csapatisszevonds? látogatást. . Gépünk felszállt Quemoy felé. Taipeh eltűnt a messzeségben. A Formoza-szoros 128 kilométer. A repülőút nem veszélytelen. A kommunisták parti ütegei és berepülő MIG gépei néha rajtaütnek a nemzeti kínaiak légi-őrjáratain. Hogy az ellenséges radar-készülékek munkáját semlegesitsék, alacsonyan kell repülni. Ez különösen veszélyes, ha a tenger viharos, Gyenge szívű embernek nem ajánlom. Quemoy kínai neve, illetve ahogy a kínaiak mondják : Kinmen. Az első benyomás elbűvölő. A. sziget 17 kilométer hosszú, legkeskenyebb pontján pedig mintegy három kilométer széles. A. sziget felett hatalmas gránit-tömb uralkodik. Tőle délre Kis-Quemoy szigete fekszik, ugyancsak a nemzeti kínaiak uralma alatt. A szigetcsoportot három oldalról fogja körbe a kommunista szárazföld, északon, nyugaton és délen. Szabad út csak kelet felé nyílik. A. tenger csodálatosan szép, mély kékje élesen elüt a part arany homokjától s a színképbe belevegyül a mezők erős zöldje és a sziklák komor színe. Békeidőben idillikus hely lehet. Wang tábornok, a sziget parancsnoka fogad bennünket. Rangjához képest fiatal ember, mindössze 46 éves, alacsony, zömök, erős férfi. Olajzöld overálja valaha jobb napokat látott. Jeepjén, mint a vihar visz bennünket a főparancsnokságra. Ez, mint Quemoy legtöbb épülete, mélyen a sziklák alatt fekszik. A kínaiak ügyes építők. A szigetet csodálatos erőddé építették ki. Aknák, alagutak, viaduktok szelik keresztül-kasul Quemoy szigetét. A. földalatti épületek szellőztető berendezése kitűnő, remekül működik a világítás is. Az üzemben-tartás csak erősen esős évszakokban nehéz. A. sziklaraktárakban nagy mennyiségű élelem és lőszerkészlet van felhalmozva. Egyegy ilyen földalatti terem óriási katedrálisra emlékeztet, sziklába vájva mélyen a föld alatt. Nehezen képzelhető el, hogy a kommunisták elfoglalhassák ezt a szinte bevehetetlen erődöt, mikor évekkel ezelőtt inváziójuk is olyan kudarcot vallott, hogy húszezer embert vesztettek. Pedig akkor még nem léteztek a sziklaerődítmények. Az sem volna könnyű, hogy ellenséges tűz alatt átszeljék a tengert, különösen amikor, mint Quemoy körül általában, vad szelek tombolnak. Ha Európából, vagy Amerikából nézzük, Quemoy talán nem egyéb jelentéktelen kis pontnál, amely alig érdemli meg a figyelmünket. Ahhoz, hogy felmérjük valódi jelentőségét, el kell menni a helyszínre, ott, kell lenni. Mindenekelőtt lássuk, miben áll stratégiai fontossága. Quemoy a Formoza-szoros nyugati hídfője. Ezt a tengerszorost Quemoy és Matsu ellenőrzi rendkívül hatásosan. Egyetlen hajó sem mehet át a szoroson a nemzeti kínaiak legalább is hallgatólagos beleegyezése nélkül. A kommunista hajók így kényteienek vagy kikötőikben maradni, vagy rendkívül költséges nagy kerülőket tenni. Még fontosabb a nemzetiek kezén levő radar-berendezés. Ha a szigetet holnap kiürítenék, rendkívül megnehezülne Tajván légi terének védelme; az amerikai hetedik flotta is kénytelen volna más, biztonságosabb kikötők után nézni. A kinmeni garnizon fontos szerepet játszik. 80 ezer katona van a szigeten és ez a helyőrség a szemközti kommunista partokon negyedmillió katonát köt nem mozdíthatja el, Quemoy puszta léte miatt. Peking nehezen kockáztathat meg nagyobb külpolitikai kalandot, amíg ez az ellenséges hadműveleti bázis, Quemoy az oldalában van. Titkos kommunista okmányokból kiderül, mennyire fél Peking attól, hogy adott esetben, kedvező lélektani körülményeket kihasználva a kinmeni helyőrség kísérletet tesz a nagy parti város, Amoy elragadására. Nem kevésbé fontos a sziget lélektani jelentősége. Ezt vörös Kínában éppoly világosan látják, mint Kínán kívül. Azok számára, akik Formózán élnek, Quemoy a hídfő, puszta léte ígéret arra, hogy egy szép napon talán visszatérhetnek a szárazföldre. Ha a szigetet feladnák, a formózaiak erkölcsi ellenállóereje összeomlana. Azok számára pedig, akik Kínában a kommunista rendszer alatt élnek, Quemoy a szabadság szimbóluma. Elevenen él annak emléke, hogy 1949 gyászos esztendejében a guemoy-i csata volt az egyetlen, amelyet Mao Ce-tung elveszített. Később, 1959-ben a kommunisták ünnepélyesen meghirdették, hogy most pedig birtokba veszik a szigetet. Éjjel-nappal ezt kalapálták az agyakba, rádióban, propaganda-gyűléseken, iskolákban, gyárakban, kolhozokban mindenütt ezt hirdették. Aztán kiderült, hogy lehetetlen. Egy angol utas, aki néhány héttel ezelőtt jött vissza Kínából, Honkongban mesélte nekem, hogy e kis partmenti szigetek problémája a kínai fővárosban állandó vita tárgya és állandó beszédtéma. Az emberek az 1959-es kudarcot a rendszer nagyfokú vereségének tekintik, sőt, vannak egyesek, akik ebben fordulópontot látnak, Fokozza még Quemoy jelentőségét, hogy a szigettel szemben fekvő kommunista tartomány, Fukien, 5