Page 1 [1]
OCR
— Dr. Habsburg Otté előadása — Az YMCAIYWCA Szövetség Müncheni Csoportja, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK), a Magyar Orvosok Nemzeti Szövetsége és a Müncheni Magyar Egylet 1886 kérésére, Ottó királyi herceg Az utolsó hat hónapban végig utaztam a világot. Több előadást tartottam az Egyesült Államokban. Résztvettem a délamerikai államok történeti kongresszusán s ez alkalommal körülnéztem Panamában, Columbiában és Venezuelában. Februárban a szabad kínai kormány meghívására ázsiai körútra indultam. A következő országokat látogattam meg: Tájföld, Malája, Szingapur, Vietnam, Honkong, Makao, természetesen Szabad Kína és Japán. Nem sokkal ezután a portugál kormány meghívására lent voltam Angolában és Mozambikban, úgy hogy a világot egészen déli tájain is megszemléltem. Utazásaim során politikai és gazdasági kérdésekkel foglalkoztam. E két szempontból folytattam megfigyeléseket és tanulmányokat. Beszéltem politikusokkal és államférfiakkal. Főleg az érdekelt, hogy ők onnan a távolból miként látják a mi problémáinkat. Azt kutattam, hogyan ítélik meg a távolabbi világrészekben az európai helyzetet s főképpen azt a nagy problémát, amely a mi legsajátosabb problémánk: hogyan látják az orosz kérdés összes lehetőségeit és perspektíváit. Az első, amit tapasztaltam az volt, hogy mi itt Nyugaton milyen keveset tudunk a távoli országok közvéleményéről, azoknak a népeknek a gondolkozásáról. Mert például, ha csak az európai lapokat olvassuk, igazán azt hihetjük, hogy a távoli országok, az új nemzetek lobogó gyűlölettel néznek rank. F6leg azoknak az új népeknek tulajdonítunk ilyen felfogást, amelyek a gyarmati rendszerek alól nemrégiben szabadultak fel. De ha az ember ott jár közöttük és megpendíti a kérdést, akkor ezek a független országok, — elsősorban az ázsiaiak és kevésbé az afrikaiak —, ha a kolonializmusról beszélnek, többnyire nem Európára gondolnak, hanem a legnagyobb gyarmati hatalomra: a Szovjetunióra. Itt Kurépaban csak kevéssé értékelik, hogy a szines népek mennyire tisztában vannak Oroszország gyarmatosító jellegével. Ha a távoli népek kolonializmusról nyilatkoznak, mi mindig azt hisszük, hogy ezek a kijelentések ellenünk irányulnak; valójában azonban sokkal inkább az oroszok ellen. A mi felfogásunkba erősen belerögződött az, hogy a gyarmat mindig a tenger másik felén van és nehezen értjük meg, hogy a legrosszabb gyarmat mindig az, amely határos a bitorló országgal. Az ázsiaiak ezt jobban tudják és értik, mint mi. Ök azt látják, hogy Szibériában sárga a világ, Ázsiai nemzetek élnek ott és ök jobban tudják, mint mi, hogy mi történik azon a tájon. A malájok, vagy Sziám népe például jobban tudják, mi történik ezekkel a nemzetekkel, mint :ni itt Hurépaban. május 30-án Münchenben előadást tartott. Beszámolt féléves világkörüli útjának politikai és gazdasági tapasztalatairól. Az előadást, amelyet többszáz honfitársunk hallgatott meg, az alábbiakban közöljük. Utam során természetesen különösen érdekelt, hogy hogyan látják Európát onnan. Európa iránt, megállapítottam, igen erős a rokonszenv. Az ázsiaiak szinte világosabban érzékelik, mint mi, hogy mi már valójában Egyesült Európa vagyunk. Ázsiában úgy látják: azok a problémák, amelyek az európai egyesülés körül még fennállanak, tulajdonképpen csak kis problémák, úgy látják: az egyesülés úton van, mármár létrejött, hogy Európa ma igazi világhatalom. Azsidban, de Délamerikában is többször hallottam ezt a megállapítást: , Az orosz többé már nem az a hatalom, aminek látszik, Északamerika pedig már nem az a világhatalom, amely valaha volt. Európa ellenben újra nagyhatalom lett, hatalom, amilyen 1945 után nem volt és amilyen tulajdonképp még 1950 táján sem." Mindezek a nemzetek azt várják tőlünk, hogy, legalábbis bizonyos mértékig, átvegyük a politikai vezetést. EURÓPA HATALMASABB A SZOVJETUNIGNAL Érdekes, hogy a távoli országokban működő eurépai képviseletek többnyire még ma is olyannak látják Európát, mint 1945-ben volt: háborút vesztett és nagyhatalmaktól függő kis nemzetek konglomerátumának. Az ázsiai nemzetek azonban nem így látják a helyzetet. Ok úgy vélik: Hurópa ma már nagyobb hatalom, mint a Szovjetunió. Legnagyobb eredménynek a Közös Piac megteremtését tartják. Tokióban megállapítottam például, hogy a japánok ott sokkal többet írnak az európai integrációról, mint a mi lapjaink itt Európában. A legnagyobb japán lap, az , Asahi Simbum”, amelyből naponta 4 millió példány fogy el, főtudósítót tart Brüsszelben. Ennek nincs más feladata, mint naponta jelenteni az európai integráció minden eseményét és problémáját. A főszerkesztővel beszélgetvén elmondottam, hogy nálunk az európai lapok szerkesztői többször hangoztatták : azért nem foglalkoznak túl sokat az európai integrációval, mert az olvasókat csak kevéssé érdekli. A japán főszerkesztő erre közölte velem: mi pedig éppen azért tartunk Brüsszelben különtudósítót, mert a mi olvasóinkat meg nagyon érdekli az európai integráció, különösen az Európai Közös Piac. Ugyanezt tapasztaltam Szingapurban, Bogotaban, Kolumbiában is. Ha távolról nézi, az ember láthatja, hogy Európa kezd a világ egyik első gazdasági nagyhatalma lenni.
