Stranica 398 [398]
OCR
240 1892. — The Military Costum of Europe. 2 köt. London. 1812.— Schrott L. Geschichte des k. k. Ost. newenten Husaren-Regimentes. Bécs. 1834. — Virtsolog Col. R. Gesch. des k. k. 60 Linien-Inf. Reg. gegenwártig Gustav Pring von Wasa. Bécs. 1871. 236. (189—199. lap.) A Pero-féle képet közölte Millen. magy. tort. VIII. 179. — Gr. Illésházy M. képe U. o. 70. — b. Amade L. versei: (Olcsó kényvt. 821—830. sz.) Budapest. 1892. 385. 1. A Szirmay által idézett vers (Hungaria in Parabolis. 2. kiad. 57-58. I.) ezek közt nem található fel. — Apor P. Metamorphosis. 350, 354, 399.1. — gr. Pálffy J. arczképét 1. Millen. magy. tort. VIII. 247 és Szalay-Bardti L. A magy. nemz. tört. 1V.37, 123.-—Apor P. Metamorph. 341—3 42. |.—Wortleyné: Letters of the Lady M—y, Writien during her Travels. Paris. 1799. (Szamota I. Régi Utazdsok Magyarorsz. 453. I.) A xvul. század derekán divatos női ruhákat ilyen néven sorolja el Stancsics Horváth Borbála kelengyéjének 1758-ki jegyzéke: «Tradolt szoknya s vál. Fehér perzsián zwig szoknya s vál. Kék prokát szoknya s vál. Tafota kantus öltözet. Sötét parket szoknya. Kamdol mindennapi köntös. Flanell szoknyák. Kanavász szoknya. Czucz kartonból, barchenből kantus kleid. Zöld lengyel mente nyuszttal prémelve. Fekete bársony montli hermelinnel prémelve. Ócska damacka mantlicska. Nyuszt keztyű.s Tört. Tár. 1899. 707. — Gvadányi I. Egy falusi nótáriusnak budai ulazása. V. rész. 217— versszak. Teuber és Ottenfeld: Die Öslerr. Armee. 69, 104, 131, 139. — Gvadányi id. m. VII. 252. — Grassalkovich A. képét I. Szalay J.— Baróti L. A magy. nemz. tört. IV. 135. és Millen. magy. tört. 8 226. Millen. magy. tört. VIII. 324., Nagy Pálét U. o. IX. 125 és Szalay—Barsti Magy. n. töri. IV. 369., Gvadanyiét Beöthy féle Magy. irod. tort. 75. 1. Gvadányi id. m. VII. rész 246—298.; az idézett sorok a 251. és 276. verszakból valók. A xvi. sz. kardokra I. Arch. Ért. XVIII. 1808. 242. s kév. Il. és XX. 1900. 92. Szendrei J. Hadtérl. Eml. 681. |. 3516. sz., 816. 1. 6988. sz., 833. 1. 7076. sz. (III. Károly kora), 515. 1., 630. 1. 3382. és 3385. sz., 707. I. 3623. sz., 708. I. 3629. sz. (Mária "Terézia kora), 662. I. 3441. és 694. 1. 3551. (Máriás pengék), Gór. I. 3440. és 826. |. 7014. sz. (fringidk), 630. I. 3395. (1786-b61, a rajzon hibáson 1686), 810. I. 6942. 825. 1. 7009. (b. Szentkereszty András kardja), — a franczia haboruk korából (jelenleg a M. N. Múzeum birtokában.) — Vas Gereben szerint (Nagy idők, nagy emberek. Magyar korrajz. Mehner V. kiad. Budapest. 1891. 349. I.) a Püspöky János őrnagy által vezetett zalamegyei insurgensek kezében vált a csákány ilyen félelmes fegyverré. Felhasználta ezt Jókai M. is a Névtelen vár cz. regényében (Bpest. 1877. 030, 690, 704. 1.) — Az 1809-i insurgensek egyenruhájára 1. Bikkesy-Timlich művét, Szendrei János Hadlérl. Eml. 831. 1. 7061, Reizner J. Szeged tört. III. 112. — b. Amade L. Versei. 1892-ki kiad. 384. 1. Gvadányi J. id. m. V. rész. 214— 215. versszak. A kutérdl U. o. VII. 256. — «Péterkés a sicario aliquo Petro Hungaris dicta est.» Szirmay A. Hung. in Parabolis. 2. kiad. 62. 1. Jól, ivott a gulyás: meg tölté pipáját, Nékem szironyos, sallangés zacskóját Nyujtottav — Gvadányi J. Peleskei nót. I. rész, 42. v. — Cserey M. Apornál Melam. 463. A zsebóráról Gvadányi id. m. VII. 273. A női viseletre U. o. X. 458—599. vers. A bufánról X. 516, 525, 534. vers. A rococo-viseletre 1. különben Masner: Costüm-Ausstellung. 1894. Taf. 5. fig. I. — A viganóról Simonyi Zs. Ruhadivatok. (Pesti Napló. 1899. 1. sz.) L. még Floridor: Régi divatok. (Egyetértés. 1900. jan. 30.) B. Naláczi J. emlékirata. (Hetilap. 1853. 76-—77. sz.) V. 6. Köváry L. Magy. csal. viseletek. 44—45. 1. — Gvadányi J. Peleskei nótárius. X. 579. L. még U. o. X. 456—459, 478, 482—483, 515, 535, 550. 237. (199—205. lap.) Tóth B. Magy. ritkaságok. 56. s köv. II. — Simonyi Zs. Ruhadivatok emléke. (Pesti Napló. 1899. 1. sz.) — Floridor: Régi divatok. (Egyetértés. 1900. jan. 30.) — Bikkesy J. A magyar és horvátorsz. legnevez. nemzeti öltözetek. Kiadta Timlich K. Bécs. 1816—20. — Tudományos Gyüjt. 1829. II. 114. V. 128. 1830. III. — Honművész. 1833—41. évf. A dókáral. Szinnyei J. Magy. Tájszótár. T. 410-—411. Czuczor Gergely. és Fogarassy J. A magyar nyelv szótára. I. A bekecsre Tóth B. id. m. 65. 1. Magyar Nyelvőr. XVII. 1888. 533. A palóczoknál a «bekecs» a jobb módu házasemberek felöltője s gyapjával befelé fordított hosszu gyapjas juhbőrből 1262. s gallérja, eleje, alja s jai fekete vagy sötétszürke göndör prémmel szegélyezvék; a derékon alul eső rész bő s hullámos fodrot vetve eláll a deréktól. Istvánffy Gyula az Ethnographia. 1888. évf. 5. füzetében, 369. I. — A szó eredetére I. föntebb a 44. jegyzetet. — Sötétkék inget és gatyát viseltek a Hunyady-huszárok és Rózsa Sándor szabad csapata, mig a komáromi csikós csapat viselete fehér lobogós ing és gatya volt. L. Gracza Gyorgy: Az 7848—g9. magyar szabadságharcz tört. III. 18. s köv. II. A többire I. a divatmellékletekkel ellátott egykorú lapokat, ú. m. a negyvenes évekből a Honművészt, Honderüt és Pesti Divatlapot; az ötvenes évekből a Deélibabot, Divatcsarnokot, Nefelejeset, Napkeletet és Nővilágot; ezekhez járulnak a hatvanas években: a Családi Kör, Pesti Hölgydivatlap, A Divat és Magyar Bazár.
