Oldal 390 [390]
OCR
88 1525-ben Thurzo Elek számadásai említik a szakálas és kézi puskát s taraczkot : «Michaeli Kwnowyth castellum castri Batha proideferendis. 5 na e pixidibus barbatis et manualibus, tribus Bombardis traczk vocatis, plumbo, sulffure et saletro. » Századok. 1875. X. füz. Arch. Ért. 1876. 10. kot. 2428, 106. I. 206. (143145. lap.) V. 6. 176. jegyzet. — Arch. Ért. A mohácsi csata képét Dselálzáde krónikájából közölte Szendrei János Hadt. Eml. 167. 1. Millen. magy. tört. V. 118. füz. 353. 1. és Magy. Műkincsek. II. k. 111. A xv. századbeli franczia képeken a keleti népek ábrázolásában általában szablyát találunk ; e képek eredetére |. 34. tábla, 4. sz. magyarázatát. V. 6. még 34. t. 7. sz. 35. t. 6, 8—1o. A hegyes tőr nevét I. Barlabassy Lénárt erdélyi alvajda 1525-ki végrendeletében : «ensem nostram vulgo hegyes tewrth, totaliter argentatam.» Teleki Okl. II. 451. — A kétélű tőrrel. Kálmán győri püspök kardját xv. sz.— Ezek sorába tartozik a dákos is; a szó legrégibb emlékét Maghy Pál Mathusnai Ferencznél hagyott ingóságainak 1529-ki leltárában találom. cVagyon nala eg dakos kynek fekete Barson az hywelye és rostelyos, Ezwstel wagyon be bwreytwan.» báró Radvánszky B. Magy. családélet és háztart. II. 4. 1. 207. (145. lap.) V. 6. 177. jegyz. Tagányi: Századok. 1893. 315. 1. — Majthényi Uriel tryptihonját I. Matlekovics id. m. V. 584. 208. (145. lap.) Arch. Ért. X. 407—408. 1. — Az 1510 körüli csákány alakjára I. Horvath Mark siremlékét. Győri tort. és rég. fliz. III. 192. 209. (145—146. lap.) A Kutya-Bagoson anjoukori tárgyakkal együtt lelt tollas buzogány a mező-telegdinél is korábbi. L. 179. jegyz. 210. (146—147. lap.) Zschille R. és Forrer R. Der Sporn. 1891. 13—14. I. — A Krisztus lovagrendrdl |. Turul. XVI. 1898. 105—113. |. — A sarkanyrend jelvényét I. Millen. magy. tört. III. k. 480. és 484. I. V. 6. A magyarországi sérkdny-lovagrend. (Kubinyi F. és Vahét J. Magyarorsz. és Erdély képekben. II. 49—56.), Fejérpataky L. Turul. I. 1883. 117. I.— Bárczay O. A heraldika kézikönyve. Budapest. 1897. 335—341. Egyéb fegyverfélék még: a zászló, melynek egy állítólagos 1526-ki példányát közli a Nagy Miklós által szerk. Magyarorsz. képekben. I. k. 313—315. I. A rajta levő fölirat sz. Anna Maria királyné ajándékozta az esztergomi érseknek s egyik oldalon Sz. Mária, másikon Sz. Adalbert van ; a rajzon az 1—5—2—6 évszám is látható, de a számok idoma világosan későbbi s talán rosszul van másolva 1—6—2—6 helyett, a mely idő különben is megfelel Anna Mária királyné idejének. Mi lett e zászlóval : nem tudom, de 1895-ben a Lanfranconi-gyüjteményből egy hasonló föliratú és szintén Sz. Adalbert képével ellátott, azonban a föntebbitől egyben-másban különböző s több eredetileg össze nem tartozó részből összeállított zászló került a M. N. Múzeumba. (13/1895. 16. Hadtört. N.) A kürlöt Tomori Pál 1520-ki végrendelete említi : «Item hattam Keeth Kyrtett Tyzta nemes az Barna Ewker zarwabol chynaltatt.» Radvánszky B. Magyar családólet. 11. 3. — Maghy Pál ingóságainak 1529-Ki leltárában. «Vagyon nala towaba eg ezwstws zeep kewrth. » Us ©: Bo Ib art. (147—148. lap.) B. de la Broquiéret 1. Szamota I Régi utazások Magyarországon. 96. 1. — Schlosser J. Elfenbeinsütltel des ausgehenden Mittelalters. (Jahrbuch d. Kunsthist. Samml. d. a. Kaiserhauses. XV. 1894. 260.) Kárász Leo : Elefántcsontnyergek a N. Muzeumban. (Arch. Ert. XIV. 1894. $3.) E nyergek 3—4 kivételével annyira egy jellegűek, hogy készitésiik ideje és helye nagyon is szük körre szorítandó. Csak kettő készült közülük a nyugoti tornanyergek formájára, a többinek a háta oly alacsony, hogy szükségkép a B. de la Broquiere által emlitett Zsigmondkori magyar tornanyergekre kell gondolnunk. Már most van köztük egy, mely valószinüleg IV. Venczel cseh királyé, Zsigmond bátyjáé volt; egy pedig, melyet Jankovich Miklós a század elején Bukarestből, tőle pedig a M. N. Muzeum szerzett meg, hagyomány szerint Zsigmond ajándékából, a nikápolyi ütközet után került a bukaresti székesegyház birtokába s ott volt századokon keresztül. Ha számba veszszük már most, hogy két nyeregnél a hagyományos szálak Zsigmondhoz és testvéréhez füződnek ; hogy másik három ilyen nyereg három régi magyar család (hg. Batthyány, gr. Rhédey és gr. Zichy) birtokában maradt fenn; hogy a nyergek alakja nem nyugoti, hanem Zsigmondkori magyar tornanyereg ; hogy a vésett alakok szerelmes párokon kivül Szent Györgyöt ábrázolják, a mint a sárkányt ledöfi; hogy az alakok ruházata és fegyverzete általában 1410—1450 közti időre vall; hogy az olasz, franczia és angol gyűjteményekben levő elefántcsont nyergeken is német a fölirat: arra a végeredményre kell jutnunk, hogy a legtöbbet Zsigmond készíttette s alighanem a sárkányrend lovagjait tüntette ki vele, a kik közé tartozott Vlad Drakul oláh vajda is s az ő utján jutott tehátegy példány a bukaresti székesegyház birtokába.—- Boeheim: Waffenkunde. 205 s köv. II. Egy Mátyás királynak tulajdonitott nyereg és zabla van a bécs-ujhelyi régiségtárban. (Nagy M. Magyarorsz. képekben. 1. 311—313.) II. Lajos nyergét I. Magy. Mitkincsek. II. k. 144. — Candalei Anna utazása Zengeről Budára 1502. (Szamota: Régi utazások Magyarorsz. 131 s köv. II. Az eredeti franczia szöveg Tört. Tár. XXIII. k. 97.) — Capucium a. m. Schl. szój. chaprong, Beszt. sz. chaprang. — Zsille R. és Forrer N. Die Pferdetrense. Berlin. 1893. 10—11. 1. és Die Steigbiigel. 1896. 9-—12. 1. 212. (148—149. lap.) Munile kezentheu ; spinter = Schl. u. = Schl. kesente, Beszt. ae Beszts Szamota J. A Schlagli szójegyz. ad. 2210. «Monile wlgo Nasava.» (1481.) Orsz. Levélt. D. 37. 166. «Quatuor iocalia wlgo nasfa lapidibus et gemmis preciosis fabrefacta.» (1519.) aran theu: — Orsz. L. D. 23. 137. — «Tria monilia wigo nasva» (1433.) U. o. 12. 552. — «Vnum Signum militare Nasfa vocatum.» 1465. U. o. 16. 185. — Binula, lunula = Schl. Kesen kete, Beszt. Keznye (Kösöntyű) akaztalou. V. 6. «Vno monili vulgariter Palast akaztalo vocato.» 1389. Zichy Okl. IV. 399. —Inauris = Schl. hig, Beszt. hyg; gemma — geng (gyöngy) ; berilus =
