Stranica 388 [388]
OCR
230 lok. Ez a felfogás is igaz lehet; V. ö. Viollett le Duc id. m. IN — Arch Ei XX 1899. 31—72, 103— 104 |. 1gt. (128. lap.). Rómer Fl. Arch. Közl. VIII. 199. 192. (128—129. lap.) Előfordul különben a felemás név is vasarhelyi Erdélyi Janos végrendeletében (1472): «Item parvulo meo Blasko unam tunicam felemas et unum pileum cum pennis ac caligam meam lego.» Teleki OKI. II. 114. — A Schlagli és Beszterczei szój. sz. polimita a. m. «metelt ruha», a «polymita» alatt általában sokszínű, tarka vagy csikos ruhát értettek ; ugyancsak «metélt ruhának, magyarázzák a xcatabretás-t, a Schl. sz. ezt jelenti még a «spatulosus is, mig a B. sz. a. m. «kiues», a mit Tagányi K. (Századok. 1893. 322.) — a latin szót az asszonyi fejéket jelentő «spatalium» rontott alakjának tartva — «k6ves«-nek, drága kövesnek magyaráz. 193. (129. lap.) Ez a francia cjaguettes «jacke», a német «schecke». (Hottenroth id. m. II. 77, 86, 152. I. 4o. t. 10.) Weiss id. m. 222, 228. — A csiksomlydi Sz. Imre-képet 1. Arch. Eri. VI. 1886. 132. Nyilván ezt a felöltőt érti V. Erdélyi Janos a «opula» alatt (jopulam meam novam de barhano factam) 1472-ki végrendeletében Tel. Okl. II. 114. 194. (129. lap.) Hottenroth id. m. II. 86, 164. I. — Heyden Wess ich aia, an id. m. (trappert néven) 114—115. 1. 232 németeknél 228, 232. — A «tappert» olaszoknál csak a xiv. sz. második felében kezd jobban elter220 «tabarro» és jedni. Nálunk már 1317-ben említi Péter szöllősi plébános (tabardam cum vario volutam) Anj. Okl. I. 417. s tekintve, hogy a bolgár nyelvben is megvan a szó (tabarin), úgy látszik, délkelet felől terjedt el Közép-Európába. A Beszt. szójegyz. sz. a «tabyr ruhas nevet a hosszú ruhát jelentő podus szóval veszi egynek. 195. (129—130. lap.) A bécsi anyakönyvről I. M. Könyvszemle. Új foly. I. k: 1892/93. 22. 1. — A nadrágról I. Hottenroth id. m. 85. 1. Heyden id. m. 107. I. — Beszt. sz. caliga = nadrag. V. Erdélyi J. végrend. (1472.): «Item parvulo meo Blasko . . . caligam meam lego.» Tel. Okl. II. 114. 196. (130—131. lap.) V. 6. 159. jegyz. — «Unum caliopidum seu solya.» Buda város 1522-ki árszabásában. Tört. Tár. 1889. 378. — Planche id. m. I. 47, 459—460. jegyz. a xvi. sz. elejérél. b, Radvanszky B. Magyar csalddélet. II. 8. sz. az Erdy-Codexben: «aranyos chyzma.» L. Nyelvtört. szót. I. 442. 197a. (131—134. lap.) A kölni oltárképet, meg a többi Zsigmondkori viseletre jellemző külföldi adalékokat I. 188. jegyzetben. — Mausoleum polentissimorum ac gloriosissinorum regum 5 — «Tyzma azoni allatnak valos Ingóságok el primorum militantis Ungariae ducum vindicatis e mortuali pulvere. vivum expresserit, affirmare non ausim. Illud audeo, nullum te hic calami errorem deprehensurum: nisi forte eorum manuductum errare contigisset, guorum primam in exprimendo veritate manum tem, qui vel CC jam abhinc annis, vel tardius licet, non tamen minori cum laude et gratia, publicam lucem et fidem meruerunt. Ideo nihil hic tibi novi promitto, nisi translatam recentioribus coloribus in novas tabellas notae imaginem antiquitatis: qua veriorem si repereris, illi etiam meo nomine subscribe.» Világosan kitünik ebből, hogy a Nadasdy-féle mauzoleum képeit a xvi. század dereka táján valami 200 éveseknek tartották s Nádasdy, mint ismert képekre hivatkozik. Ilyenek pedig csakis a Vitéz János (a szövegben tollhibából Bakocs T. van említve) festetett esztergomi képek lehettek, melyekről azt írja Heltai Gáspár a Magyar Krónikában: «Azon palotában az egyik hosszú falon renddel szépen mind megiratta vala szép és drága festékekkel mind a magyaroknak dsekel, a scythiai hercegeket, annakutánna a királyokat, XXXI. rész. (Újabb Nemzeti Könyvtár. 443. 1.) A xvi. század elején említi a regensburgi Suntheim László is, hogy az esztergomi várteremben a magyar királyok mind le vannak festve. (Győri Tört. és Rég. Füzetek. II. k. 121. |.) — B. Wratislaw 1591. őszén járt Esztergomban s útleirásában megemlíti, hogy megnézte az akkor török kézben levő várat, a régi templomot, «itt egy márványnyal kirakott kápolnát láttam, ebben szintén márványból készült oltár állott Boldogasszony képével, az egész kép különféle színű márványdarabkákból volt kirakva. Innen a lépcsőkön egy másik kápolnába mentünk, hol számos szentképet láttam. A kápolna mellett nagy palota állott, hola magyar uralkodók képei voltak láthatók. (Szamota I. Régi utazá| sok Magyarországon. 189. 1.) — Szentgyörgyi Gy. süvegjére I. Boncz O. helyreigazító sorait Arch. Ért. XIX. 1899. 102. —A tollas süveget (unum pileum cum pennis) említi Erdélyi J. is 1472-ki végrendeletében. Teleki Okl. II. 114. 197 b. (I34—135. lap.) A Weisskunig pontosságára I. 186. jegyz. — Boncz Ö. (Arch. Ért. XIX. 1899. 100 s köv. Ib) sa Mátyás. udvarában kétségtelenül divatozó borotválkozás elter jedését alighanem túlbecsüli; az pedig kétséget sem szenved, hogy a Turóczi krónikájának úgy brünni, mint augsburgi kiadásában (1488.) levő képeket olyan rajzoló készítette, a ki a magyar viseletet és szokásokat csak nagyon fölületesen ismerte. Mily kevés jellemző sajátságot találunk ezeken a csaknem egykorú Weisskunig és Triumphzug képeivel szemben, a melyek csakugyan magyar embereket ábrázolnak. 198. (135—137. lap.) A fülei képet I. Az osztrák-magyar mon. II. füz. Magyarorsz. I. k. 66. I., a bögözit Arch. Ért. XVIII. 1898. 390. Eschenloert I. Szamota J. Régi utazások Magyarországon. 103. I. — Beatrix Dreyfus-féle mellszobra Arch. Ért. X. 1890. 307. — A cyprianról |. Hoitenroth id. m. II. 166. — A brokátról v. 6. Weisz id. m. 317. — L. még Holtenroth U. o. 93 s köv. |. Heyden id. m. 125 s köv. II. — Mária királynak a Nádasdy-féle Mausoleumban levő arczképéről maradt fenn egy régi olajfestmény is (előbb a M. N. Muzeum képtárában, aztán a tört. arczképcsarnokban), mely megjelent a Kubinyi F. és Vahot J. által szerk. Magyarorsz. és Erdély képekben. Pest. 1393. DE i. ll, Ik, ts I, | 199. (137. lap.) L. Boncz O. A Haller grófok nemz. könyve, ! Turul. 1886. IV. k. 105—123.
