OCR
1656. vulpina = rauaz gerezna, 1657. variolus = pegueth, 1658. variolina — pegueth gerezna, 1661. beuerina — vidra ber. Mon. Siri. I. 280. — «Pelles meas de uentre variorum sub clamide Bruneta relinquo Detrico.» «Item Garnaciam meam cum forratura de pellibus marturinis relinquo magistro Ambrosyo.» «Item Garnaciam meam de Gamalyno cum forratura de dorso variorum relinquo Fulcamario sacerdoti.» U. o. II. 71—72. — «Vagium stum, sufflatam clamidem uxori sue, pellem masturi.» 1306. Zichy Okl. I. 113. — «Item palium et tunicam sine manicis hermelinis pellibus subducte.» 1317. Anj. OKI. I. 431. i 141. (93. lap.) Boncz O. Vázlatok a mag 32—46. I. — Gerecze P. Sz. Simeon koporsója Zárában. (Arch. Közl. 1895. XVIII. 45—53.) — Rómer Fl. Régi falképek Magyarországon Budapest, 1874. — Huszka J. czikkei Arch. Er. V. 1885. 211. WI. 1886. 126. és XVIII. 1898. 388. — Weisz H. Kostiimkunde. Neuzeit. Stuttgart. 1872. I. k. 43 s köv., 58 s köv., 197 s köv., 273 s kév.— Hottenroth Fr. Trachten der Volker alter wu. neuer Zeit, I. 76—85., 147—151., 161163. — Schultz Alwin: Deutsches Leben im xiv. und xv. Jahrhundert. Bécs, 1892. 284—397.— Hefner-Alteneck: Trachten, Kunstwerke und Gerdthschaften. Frankfurt a. M. III—IV. k. 142. (93—94. lap.) A Képes Krónikáról I. a IX. tabla magyarázó szövegét. A képek legnagyobb részét közölte a Szilégyi Sándor által szerkesztett Magyar Nemzet Története. (Millen. kiad.) cz. munka I—III. kötete. Egyes képek szines másolata megjelent Márk krónikája 1867-ki kiadásában. (Kiadta Toldy Ferencz Pest. 10 tábla-melléklettel). A czimképet 1. Millen. magy. tört. III. 166. Szalay-Baróti nemz. tört. II. 50. Czobor B. Wo Ts INOW, Ds ike A magy. tiájáról I. Réthy L. Magyar péngverd izmaeliták és Bessarabia. Arad. 1880. 16 s köv. Il. és Az oláh nyelv és nemzet megalakulása. 2. kiad. N.-Becskerek 1820, 164—193. I. 143. (94. lap.) Rómer FI. Régi falképek Magyarországon. Budapest, 1874. 13., 24., 39., 54. II. — Pulszky F. Magyarorsz. Archaeol. II. 215. munkái I. 246. Pulszky F. Magyarorsz. Arch. II. 220 s köv. II. színes mását 1. Szilágyi S. A magyar nemz. tört. Millen. kiad. III. 46. — A csécsit I. Arch. Ért. XIII. 1893. 320. és Szilágyiféle Millen. magy. tört. II. 627. — A dömölkit és zsegrait Rómernél : Régi falképek. 9. és 35. Millen. magy. tört. III. k. 111. máramaros-szigeti falképeket I. Rómer id. m. 74. 85. és 88. 1. A prágai Sz. György-szoborról I. Századok. 1879. okt. fiz. 122.1. Arch. Ért. VI. 1886. 260—262. VIII. 1888. 203—206. és XIII. 1893. 236. I. Pulszky F. Magy. Arch. II. 203. Millen. magy. tört. III. 347. Matlekovics S. Magyarorsz. közgazd. és közműv. állapota ezeréves fennállásakor. V. 468 s köv. — A Sz. Simonkoporsóról Meyer G. A. Sz. Simon ezüst koporsója Zárában. 1894. Gerecze P. Sz. Simeon próféla koporsója Zárában. (Arch. Közl. 1895. XVIII. k.). Czobor B. Magyarorsz. tört. eml. 156 - A fekete és szöllős-végardói s s köv. II. Pulszky F. Magyarorsz. Arch. II. k, 210 s köv. II. Magyarorsz. közgazd. és közműv. állapota ezeréves fennállásakor. Szerk. Matlekovics S. V. k. 459—68. és 542— 546. Turul. 1895. 122. Arch. Ért. XVI. 1896. 56. és 135. — Gyulafehérvári missale czimlapját I. Millen. magy. tört. III. 345. A kassai domborműveket 1]. Matlekovics S. Magyarorsz. közgazd. és közműv. állapota. V. k. 440— 441. és Czobor B. Magyarorsz. tört. emlékei. 140—148. |. A trevisoi freskókróll. VIII. tábla magyarázó szövegét. — A margitszigeti kályhacserépről |. 116. jegyzetet. — A lőcsei freskókat I. Henszlmann J. Lőcsének régiséget. (Monum. Hung. Arch. III. 2.) Budapest, 1878. és Rómer id. m. 120. I. A jekelfalusit Rómer id. m. 72. I. — A székely freskókat I. Huszka Józseftől Arch. Ért. V. 1885. 211. VI. 1886. 126. VII. 1887. 332. XVIII. 1898. 388. és Székely N. Muz. Értesítője. S.-Sz. György 1891. II. r. 276—290. L. még A magy. nemz. tört. Millen. kiad. II. k. 80. és 124. I. (Derzsi, gelenczei és killyéni freskók) és Az Osztr.-Magy. mon. irásban és képben. 7—8. füz. 11. füz. Magyarország. I. k. 66. I.) A fülei freskó.) (V. ö. 30—32. tábla.) Groh J. Középkori falképek Gömör m. Arch. Ért. XV. 1895. 56, 229. és Hisnyó falképei. U. o. XVII. 1897. 49.— Az Anjoukor legelejéről valók a csécsi falképek. L. Arch. Ért. XIX. 1899. 207. 145. (95-96. lap.) Boncz O. Vázlatok a magy. vis. törl. 2.r. 41 s köv. II. — Weisz H. Kostiimkunde. Neuzeit. I. 210.Schultz A. Deutsch. Leben im XIV. u. XV. Jhdt. I. 288. — Az osztrák viselet 1310 körüli átalakulásáról igy ir az Anonymus Leobiensis : «Notandum, quod post mortem Alberti regis Romanorum in Austria, in Stiria et etiam in aliis terris plures adinventiones et novitates in sarciendo vestes surrexerunt. Alii in tunicis sinistram manicam de alio panno ferebant, alii ipsam sinistram manicam in tantum ampliabant, quod amplitudo excederet longitudinem ipsius tunice; alii ambas manicas in tantum ampliabant, quod amplitudo ; alii sinistram manicam ornabant diversi modo, vel cum sericis, vel cum argento, alii cannas argenteas in sericis dependebant per totam suam illam manicam, alii in pectore laminas de alio panno cum litteris argenteis vel sericis deferebant, alii in sinistra parte pectoris imagines deferebant, alii sericis circa pectus per totum se circum cingebant. In tantum etiam artabant fere omnes tunicas, ut aliqui nisi per adiutorium aliorum aliique per nodulos per brachia a manicis usque ad humeros et per pectus et per totum ventrem inherentes tunicas ingredi vel egredi MEM c 5. o De coma etiam vel valde parum precindebant vel omnino ut Judei vel Ungari comam dividebant. . . . Tunc et bant . . . . In superioribus tunicis etiam accurtabant manicas, ut supra brachia vix ad cubitum adcingebant sub cubito vero longum quasi vexillulum dependebat.» (Zahn kiad. 28. 1. Pez: Script. Rer.: Austr. I. 947.) — Tud erről a változásról Zittaui Péter is, ki az 1330 körüli időkről ezt mondja: « Hiis temporibus et in annis incepit notabiliter et mirabiliter fere in cunctis hominibus et precipue in Bohemie et circumiacentium terrarum partibus quedam curiositas et curiosa novitas, tam in vestibus,