Stranica 377 [377]
OCR
Darunder man geczogen sach Hermein, Puntt und grab. Ez het der Kunig selben da Mit Ern angetragen, Manigen gie umb den chragen, Als sew noch dunkcht genim Ein Medrein geprem, Auf ainem hohen Gollir, Mit maniger hannde Zir Riten zu dem mal Geschokcht umb ir Chral, majd alább : Do heten sy ez wol behut. Auf jr Vngrischen Gut (Hut! Da sach man gestekchet ein Maniger hannd Vederlein. Von Phauen, die so schone glisszen. Die Hohen Herren sich flisszen Auf irn Hueten Silberchnoph. Ir Hars strenen und jr Zoph Die gaben von Spehen gleis, Ihr schiter Hemde warn weis, Vnd giengen fur die engen Rökch. Cap. 67. Peznél id. m. III. k. 80. 1. — V. 6. Karajan Ueb. d. Leumund d. Oesterr, (Bécsi akad. Sitzungsber. 1863. 42. k. 491.) — Pauler Gy. Magy. tört. II. k. 334. — Vámbéry A. A magy, keletk. 162—163. 1. A hainburgi Attila szoborról 1. Mittheil. d. Central Comm. 1870. LXXXVII. k. Rómer FI. Arch. Ért. X. 1876. 10. I. Demmin sz. (Die Kriegswaffen. 1885. kiad. 271. 1, 2. 4.) xu. századbeli német lovag. (V. 6. 19. tabla, 9. sz.) — A garnacia, garnache, ganache, canache leirását 1, Viollet le Ducnél: Dictionn. rais. du mobilier franc. III. k. 388—394. I.— László esztergomi prépost végrend. 1277. «Pelles mens de uentre variorum sub clamide Bruneta relinguo Detrico. Item Garnaciam meam cum forratura de Pellibus marturinis relinguo magistro Ambrosyo» és «Item Garnaciam meam de gamalyno cum forratura de Dorso variorum relinquo Fulcamario sacerdoti. Item Tunicam de ipso Camalyno relinquo Magistro Pouce. » Knauz N. Monum, Eccl. Strigon. II. 71—72. — Huszka J. Magyar Ornamentika. — A pávatoll, mint kezdé-betiinek a diszitménye, előfordul IV. Béla 1249-ki oklevelében is. (A Forgách család levéltárából a M. N. Muzeumban.) 108. (75. lap.) Boncz O. Vázl. a magy. visel. tört. 2. r. 28 s köv. I. — Henszlmann J. A kisbényi román izl. egyh. (Arch. közl. III. köt. 1. füz. 16.) és Pécs régiségei. II. k. 131, 223—224. lap. — Gerecze P. A pécsi székesegyh. rég. (Arch. Ert. XV. 1895. 336—337.) 109. (75—76. lap.) Bors ispán nejének végrendeletében a következő öltözetfélék fordulnak elő: «Item Margarete sorori mee... de indumentis meis clamidem coloris blauei et tunicam orratam cum pellibus uariis, funicam et clamidem nigri coloris similiter forratas. Item filie sororis mee . . . supertunicale de scarleto forratas de pellibus uariis et pallium et supertunicale et tunicam de scarleto bruneto similiter forratas et pellicium de exameto forratam cum scindato et omnia pepla mea et duas villas, unam deauratam et unam simplices, — — et omnes camisias meas. Purpura bumbachia propuncta. Vnum cingulum argenteum 219 deauratum.» sat. 1231. Knauz N. Monum. Strigon. I. 280. — Bezter fia Demeter nejének végrendelete: «item cingulum de aurifrigio, tres marcas argenti continentem sine aurifrigrion, «Item sorori mee lego villam de gemmis. Item cooporlerorium capitis aureum. Item awrifrigium ad crines crispandum. Item Populum quod fatyl vocatur de gemmis et auro hec omnia lego sorori mee.» Haz. Okl. VIII. 122. iro. (76. lap.) «Hoe archiepiscopus (Vgolinus) intuens, incepit eos (Tartaros) equorum insequi pleno cursu. Tandem terra paludosa reperta, illi velocius transierunt paludem. Hoc archiepiscopus non aduertens, cum proximus illis esset, festinus intrauit; et cum esset cum suis armorum pondere pressus, qansire uel retrocedere nequierunt. Sed illi, ad eos velocius reuertentes, circumdederunt paludem; et in ipsos sagittas velut pluuiam emittentes, eosdem ibidem totaliter necauerunt». M. Rogerii Miserabile Carmen. Cap. XXI. (Schwandtner: Script. Rer. Hung. Bécs. 1746. 303. I.) A pikkelyes panczél, föléje öltött rövid mentével s alóla kilátszó hosszú tunikaval a Helena császárnő Jeruzsálembe való bevonulását ábrázoló braunschweigi xu. századbeli falfestményen is előfordul (Schultz A. Das héf. Leben v. Zeit d. Minnes. 1889. II. k. 47.), mely tárgyánál fogva szintén a keleti viseletmódot akarja föltüntetni s festője — ugy látszik meglehetősen ismerte is. Feltünő e képen a lábszárig érő hosszú tunika, a mi csaknem olyan benyomást tesz, mintha gatya volna. — «Item arma sueuica pro persona unius hominis apta, tamen in aliqua sui parte deficiencia.» Pápa nemb. Miklós végrendelete. 1317. Anjouk. Okl. I. 431. — Iwachin végrendeletét (1199.) I. Haz. Okl. V. 1. — László esztergomi prépost -ki végrendelete is emlit panczélt: «Item quamdam Loricam, quam habeo in pignore pro Centum Denariis, relinquo Pasco seruienti meo.» Knauz N. Monum. Sirig. II. 71. — A bambusium nevet Pápa nb. Miklós előbb emlitett végrendeletében találjuk: «Item loricam propriam eiusdem comitis Nicolai cum omnibus apparementis preter Banbusium, pro guatuordecim marcis estimatam.» Id. h. — Schultz A. id. munkájában (II. k. 38—39. 1.) a különböző fegyverkabátok közt emliti a vattázott «wambeis»-t (ó-francz. gambais, gambisie); ettől különbözött a kasagán, a mit könnyü vértezetül is használtak, mert némelyek vaslemezeket dugdostak a vatta közé; emliti p. Eschenbachi Wolfram: «Von samit ein casagán Ein pfellel drunde was getan, Iser unde palmat Da zwischn gesteppet und genát. ; az Itinerarium regis Ricardi VI. 4. sz. «Tela multiplici insutas loricas vulgo dictas casigans; Henri de Valenciennes (Hist. de l’empereur Henri 511.), a ki sz. Henrik konstantinápolyi császár 1207. egyik lovagját megmenti a bolgárok elleni ütközetből «et li empereres meismes i ala auques folement: car il n’avoit de garnison por son cors a cel point ke un seul gasygan.» Alig lehet kétségiink, hogy itt a magyar (és ó-bolgár) kaczagányról van szó. ~ A kursit Schultz A. sz. (id. m. II. 57.) a. m. térden alul ér6 hasítva. A magyar szójegyzékek sz. bambusium a. m. doman Corsouag, dolmany korzovágy (Schlagli szój. 625. sz.), a beszages
