Stranica 370 [370]
OCR
212 a balkáni nyelvekben is (szerb: taka¢, oláh : takacju, albán : katS s a tótban : tka): de semmi esetre sem szláv eredetü, mint Miklosich állitotta (M. Nyelvőr. XI. 1882. 512.), hanem török (Vámbéry id. m. 302. I.) — A «len» európai árja elnevezés (V. 6. latin :. linum, 6-skandinav: lin, ó-szlov. linu sat.) Herodotus (IV. 74.) mint feltünő dolgot jegyezte meg, hogy a régi szkithák len helyett kendert használtak, mely náluk vadon termett. A nagy teremiai két vászondarab közül egyik finomabb, másik durvább lenszövet. Pulszky F. Magyarorsz. Arch. II. 126. — Hampel J. A honfogl. eml. 92—93. I. — Szolyvai Arch. Ért. III. 1870. 204. I. 39. (24—25. 1.) A süveg elnevezés hunn-bolgár eredetű s megfelel a csuvas «szilek», «szjélyék», «szilyik», csagataj ajelek» (sapka, melyet a fejedelmek szoktak viselni) szónak. A szó Felső-Somogyban «sijeg,» «siijeg» alakban is előfordul. (Munkácsi B. Nyelvt. Közl. XXI. 125. Vámbéry A. A török faj. 536.) A volgai bolgároknál Ibn Fozlan sz. «kalensuve» vagy «kulansay volt a neve s alighanem igaza volt Hunfalvynak (Magyarorsz. Ethn. 390. 1.), a mikor előrészét a vogul — osztyák ckaleng», «kalang», «kalen», «kalan» az az iramszarvas szóval vette egynek, bár Vámbéry (A magy. ered. 71. 1.) ezzel szemben a baskir «kulancsik», «kulansik» = betakaró meleg, kucsma szóra hivatkozik, ami azonban még mindig lehet eredetileg összetett szó s a «kulan-szilek» az az «irambér-siiveg» a hunnbolgár népnél vagy még korábban a szkitha —- szarmata elemnél nyilván a régi szkitha süvegforma volt. A szó a népvándorlás korában, ha ugyan nem később, átment a szláv nyelvekbe is (orosz : Sapka, lengyel: czapka, cseh: Capka), továbbá a rumunba (apku, Sipku), szó ennek felel meg a magyar «sapka, » asipkas szó, (Miklósich F. — Szarvas G. A magyar nyelvbeli szláv szók. M. Nyelvőr. XI. 1882. 456.) melynek i-s változata aligha magyarázható szláv kölcsönzésből ; sokkal valószínűbb, hogy úgy a «stiveg», mint a «sipkay, «sapka», alakot egyenesen hunn-bolgár nyelvből vettük, még pedig az utóbbi alak alighanem az avar nyelv maradványa. (V. 6. «szabak» a jakutoknál két oldalt fültakaróval ellátott sapka. Vámbéry A török faj. 184.) A ckalpag»-rél 1. Vámbéry A magyarok ered. 307. s A magyarság keletkezése. 115, 161, 378. A cseh «kalpak» s a lengyel «kolpak» prémes magyar süveget jelent. (M. Nyelvőr. XVII. 1888. 444.) 40. (25—26. lap.) Konstantin. Porphyr. De admin. imp. Cap. 37. — Boncz O. Vázlatok a magy. visel. tört. 2. T. 28. — Rubruguist 1. 31 jegyzetnél — A köpönyeg = a középázsiai török ség nyelvében: kipeng, kepeng, a mongolban: khebenek (Vámbéri Magy. ered. 308, 658. Bálint G. Párhuzam 31.) ; eredeti jelentése a. m. takaró, csakis ilyen alapértelem mellett vehette föl a kun nyelvben a «keben» szó a skunyhós, «kalyiba» jelentést. (Cod. Cumanicus. 234. |.) A szláv nyelvek közül megvan a bolgárban : kepenég, oroszban : kebenjaki, kobenjaki kis oroszban : kepeny, kepenyak, csehben: kepen s lengyelben : kopieniak. — A bunda, mely csak a kis orosz (bunda) és oláh (bund) nyelvben van meg, homályos eredetű (Nyelvt. Közl. VI. 301.), valószinüleg a «mente» szó egyik régi változata, melyet aztán különösen a hosszú, téli mente megjelölésére foglaltak be. — A suba a legelterjedtebb elnevezések közé tartozik, mely a keleti népektől a legtöbb európai nyelvbe átment. A perzsában a. m. dsubbé, a törökségnél : zsübbe, a mongolban : szuba, czuba, a kaukázusi tus és psáv nyelvben : dsuba (a. m. báránybőrből készült kis bunda, Jankó János szives közlése Miller V. Szisztematicseszkoje sat. CZ. orosz művéből). A magyar szó a török «csubba» alaknak felel meg közvetlenül, tekintve a szókezdő s—cs betüknek más szóknál is tapasztalható szabályszerű váltakozását [p. sereg, sátor, saru — török : cserig, csatir, csarik, sat.) Ez a magyar-török alak ment át a szláv nyelvekbe (orosz, szerb, tót : Suba, lengyel: szuba, szlovén : Suba, Savba, cseh : Cuba) és a németbe (középkori felnémet schűbe, ujfn. schaube). Egy másik utja az arabok felől vezetett át a nyugoti népekhez ; a «guibba» eredetileg mór pánczélt jelentett, s aztán hadi felöltőt; ilyen jelentéssel ment át a spanyol (aljuba), franczia (jupe, jupon gippon), angol (jupon, gipon, jupel) és olasz (giubba, giupone) nyelvekbe. Tekintve már most, hogy a törökségnél van egy másik alakja is: dsebe, mely pánczélt jelent, nem lehet kétségünk, hogy az eredeti magyar suba nem bundafélét jelentett, hanem bőrpánczélt, a mi őseinknél még a xiv. század derekán is nagy divatban volt. csubba, A suba bundaféle felöltövé kétségkivül a kun-tatár divat hatása alatt változott s ezen időtől kezdték nálunk ettől az átalakult subától rkorszovágy dolmányv néven megkülönböztetni a bőrpánczélt. Hogy a szó a honfoglaló magyarságnál bőrpánczélt vagyis pánczélnak használt bőrruhát jelentett, arra van egy egykoru adatunk is. Leo császár a magyarok fegyverzetéről ezeket mondja : órrilfovraz nev oradtots, zat hwprxtors, xat robots, zat zovraptors. (Leonis Imp. Tactica. XVIII. Cap. 49.), mig a Maurikios-féle taktika ezt igy adja: órr/ifovrat 02 Gass, zat onattors, rófors, xovraptozs (gr. Kuun G. Relat. Hung. Hist. Antiqu. II. k. 163. 1.) Világos, hogy az idegen «zabais» szó a Leoféle taktika slőrikioiss szavának felel meg s pánczél félét jelentett. A Maurikios-féle azabas, meg a «suba» közt az a viszony, a mi van a Konstantinnál olvasható Zaltas névalak, meg a Zulta, Solt között. (Vámbéry A. Magyar. Ered. 307. — Bálint G. Párhuzam 43. I. — Magy. Nyelvőr. XI. 1882. 457. — Viollet-le-Duc : Dictionnoire raisonné du mobilier francais. Paris 1873. IV. 61. — J. Robinson Planche: A Cyclopaedia of Coslume. London. 1876. I. 317. — Bonez O. Vázlatok a magy. piselet tort. 2. r. 27. 1.) 41. (26—27. lap.) Kaczagányról Vámbéry, Magy. Ered. 308. Regino Pertznél Mon. Germ. I. 600. V. 6. 32 és alább 110 jee Az alföldi kaczagányról Kada Elek ur ee. velem ene adatokat. Az udvarhelyszéki kaczagényt |. Kriza J. Vadrózsák. Kolozsvár. 1863. 505. 1. Szinnyei J. (Magy. Tájszótár I. 1001. 1.) sz. Térdk-Becsén női mentét neveznek kaczagánynak, a székelynél pedig a hosszu darócz télikabáton kivül szintén kurta női vászon-, darócz-, vagy flanell ujjast. 42. (27—28. lap.) gr. Kuun G. Relation. Hung. Hist. Ant. I. 179. II. 141. — Salamon F. A magy. hadi tört. 89—91. 1.
