Oldal 368 [368]
OCR
210 Handbuch der deutschen Allerthumskunde. Braunschweig. 1880. 388. I. és Westdeulsche Zeitschrift. 1895. XV. évf. 392. [ XX. t. 11. — A Mosel vidékén letelepített szarmatákat említi Ausonius. (K. Zeuss: Die Deutsche, und die Nachbarstémme. Miinchen. 1837. 692.) 24. (14. lap.) Hampel J. A régibb középkor emlékei. II. r. 252. s köv. I. — és Arch. Ert. XIV. 1894. 34. |. szerint VIII—X. századbeli. — Pulszky F. Magyarország Archaeologidja. 1897. II. k. 55—65. I., a régebbi felfogáshoz ragaszkodik s IV—V. századbeli hunn fejedelmi kincsnek tartja. A 2. sz. korsó barbár vitézének viselete (4. tábla 2. sz.) különben egészben véve egyezik a közép-szibériai Kara-Jusz melléki sziklakép kopjás lovasának (4. t. 3. bronz nyilas (4. t. 4. sz.) viseletével, csakhogy az utóbbiak sokkal primitivebb kivitelüek. Épen ez a vidék volt az avarok sz.) s a nyugoti szibériai, barnauli régi hazája ; az avar jellegű kengyelek is (7. t. 2, 9.) e területen, Tomszk és Minuszinszk közt fordulnak elő (Arch. Ért. XVIII. 1898. 71. V. 6. 249. I.), nagyon valószinü tehát, hogy itt egyenesen az avarok hadi viseletével van dolgunk. A kincs elrejtését is leginkább az avarok és frankok közti irtó háboruval magyarázhatjuk meg leghamarább. 25. (14—15. lap.) A hunnok hajviseletére |. a 22-ik jegyzetet. Az avar hajviseletet Theophanes említi. Chronographia. 6050 (Kr. u. 550.) év alatt (Bonni kiad. 1839. 359. 1.) Ezen időtájban jelent meg — írja — egy Byzancban eddig ismeretlen nép, az avar, kikhez hasonló népet még eddig nem láttak, chátul pantlikaval összefont hosszu hajat viseltek ugyanis, egyéb viseletük hasonló a hunnok viseletéhez.» ra daira D Loovw etonhdev gdvog ey rw Bulayctw napddo€ov tay heyopsvoyv ABipoy zol naa. 7, réhes cuverpeyey els ty Végy adcayv, ds pnoéexote éwpaxóres totobtoy sy \ . ‘ov yap Tas XOUAS Omotey poxoas névv dsdéuevag Toa lowe xal meTheypévas. G 08 homy gopecta ajröv bpyola tay homay Oiwor. Corippus (De laudibus Justini minoris. Bonni kiad. 1836. 163. I. Az elobeszéd 4-ik sorában) szerint az avarok haja kigyómódra volt összefonva «Colubrimodis Avarum gens dira capillis. » A vogul és osztrák hajviseletre 1. Ethnographia. V. 1894. 356. 1. Az altaji tatárok déli törzsei, az oirotok és telengitek, kik régebben mongol befolyás alatt álltak, szintén csimbókot viselnek. Archiv für Anthrop. XXVI. k. 3. füz. 788. ]. V. 6. Hottenroth Fr. Trachten der Völker. 2. kiad. Stuttgart. 1884. I. k. 155—158. I. 110. tabla 5, 7, 11, 24. (kalmik, burjat, csukcs), 111. t. 8. (osztyak), 113. t. 11. (mongol.) 26. (15—16. lap.) Maurikios taktikajabdl egyes részeket közölt gr. Kuun G. Relationum cum oriente gentibusque orientalis originis historia antiquissima. Kolozsvár. 1895. II. k. 163167. I. — L. Salamon F. A magyar haditörténethez a vezérek korában. Budapest. 1877. 70—72, 89—9o. |. Az avar leleteket I. Hampel J. A régibb középkor emlékei. I. k. 52—6o, 142—145 és II. k. 427428, 482—484 I. — Az avar szablyáról tüzetesebben szólt Hampel J. id. m. II. k. 44—48. I. ; e typusból eddigelé ismeretes a 7. tábla 6. sz. a. közölt kassai szablyán Hungarorum kivül a _kecskemét-mikléstelepi (Hampel id. CCLXXXVI. t. Szendrei J. Hadtort. Eml. 37.), kecskemét-nyirerdei. (Hampel id. m. II. kiad. 47. I.), tisza-eszlári (U. o. CCCXXIX.) legujabban Székesfejérvárott is találtak egyet. Az avar Iserngyiel benyult az Árpádok korába is ; Mike-Budahézan IV. István-féle réz éremmel találtak együtt. (Arch. Ért. 1896. XVI. 393.) i 27. (17. lap.) Boncz Ödön Vázlatok a magyar viselet történctéből. Budapest. 1887. 2. rész. 1—18. |. — Salamon Ferencz: A magyar hadi történelhez a vezérek korában. Budapest. 1877. 70 s köv. II., 97—-99. I. — Vámbéry Ármin: A magyarok eredete. Budapest. 1882. 300—309. |. és A magyarság keletkezése és gyarapodása. Budapest. 1895. 159—165, 378—379. hos Gr. Kuun Géza : Relationum Hungarorum kun oriente gentibusque Orientalis originis historia antiquissima. I. k. Kolozsvár. 1892. 178—179. I. — Huszka József : Tárgyi ethnographidnk őstörténett vonalkozdsai. Ethnographia. IX. 1898. 1. füz. 41—62. I. — Hampel J. A honfoglalási kor hazai emlékei. Budapest. 1896. és A régibb középkor emlékei. II. k. 484 s köv. II. — Pulszky F. Magyarország Archwologidja. II. k. 118—134. — A magyar pogány sírleletek. Budapest. 1891. és M. Tud. Akad. Évkönyvei. XVI. k. 1878. III. rész. 63. s köv. II. Borovszky Samu : A honfoglalás története. Budapest. 1894. 29—3 1. I. — A Pallas Nagy Lexikona. XII. k. 190. 1. — Arch. Ért. 1893. XIII. 316—323. 1. 28. (17—18. lap.) Több kaukázusi néptörzsnél fennmaradt az a hagyomány, hogy magyar eredetüek ; ilyen hagyományok vannak a kabardoknál, karacsajoknál, szvánoknál, a csecsenczek ingus törzsénél, az északi osszéteknél (a régi alánok ivadékainál) sat. Mindezen törzsek az északi Kaukázus közép része felé egymás szomszédságában tanyáznak s annyi alapja lehet a hagyománynak, hogy a honfoglalás előtti magyarság egy töredéke a Kaukázusba szorult s elvegyült az ott lakó törzsek közt. E népek viseletének régi hagyományai tehát magyar szempontból is különös figyelmet érdemelnek s az északi törzsek, cserkeszek, kabargok, leszghek sat. atilla szabásu magyaros felöltője már régebben is feltünt sokaknak. Ennek a fontossága kitünik abból, hogy Ciskaukasia népeinél a kabardok viselete terjedt el, a kiknek főtömege a honfoglaláskor Arpadhoz csatlakozott s tulajdonkép magyarok voltak. A kabardok kaukázusi szerepéről ezt írja Chantré E. (Recherches Anihr. dans le Caucase. IV. ki 127. I.) : «A Pépogue de leur puissance les Kabardes furent Pobjet de Padmiration et de limitation de tous les peuples voisins. Leur régle de chevalerie et leur adale (lois et Communes ÜTEMSTTÜSES par la tradition) étaient recus par toutes les aristocraties circassiennes. Leur noblesse était renommée comme pieuse et brave. Actuellement encore, ils donnent la mode au Caucase, comme Paris en Europe.» A kaukázusi népekről a részhetesebbib adatokat I. Jankó Jánostól Zichy J. er. Kaukázusi és középázsiai utazásai I. kötetében. Budapest. 1897. taktikákban világos utalás van az avar-turk ( átvételére, így p. Maurikiosndl: «le szíjj, mint az avarokén, kis lobogó. avaroknak, kerek galléruk», — A byzanczi magyar) hadi viselet gyen kopjájokon középett kkal. . . . s ugy, mint az va tisztek s előkelőbbek lovainak
