Page 362 [362]
OCR
eee AZ UJKORI MAGYAR VISELET. A pengés tarajú vagy gombos sarkantyú elmaradhatlan része volt a magyar viseletnek, melyhez a huszas évek táján egy újabb alkatrész is járult, az elől két végével kilözző rojtos nyakkendd. (69. 1., 3., 25. 71. 1., 11.) A haj-, bajusz- és szakdlviselet időnként változott. A vuklis, czopfos haj egészen eltűnt, a féstivel felttizétt s befont hajat azonban az idősebbek még a század első harmadában is viselték. A huszas években a félrövidre vágott, felálló vagy felborzolt haj volt divatban, ezt felváltotta a simára fésült s rövidre vágott haj, a harminczasnegyvenes években ismét nagyobbra növesztett hajat hordtak, melyet oldalt választottak el s hullámosan a másik oldalra, a halántéknál pedig előre fésültek. (69. 45.) Ugyanez a viseletmód tartott még a hatvanas években is (71. 8.), a mikor különben a középen elválasztott s kisütött hullámos hajviselet is divatozott. (71. 11.) A bajuszt a század első tizedeiben még sokan leborotválták, olyanok is, mint Nagy Pál, Kazinczy és Kölcsey, gr. Dessewffy József sat., de már a huszas években elterjedt a nyírt, rövid bajusz hordása (p. József nádor, a későbbi időkben Ghyczy Kálmán), míg a szakált egészen leborotválták; a harminczas években a bajuszt már nem nyírták, hanem hegyesre pödörték ki; a negyvenes években rendkívül elterjedt a körszakál, a minőt viselt Kossuth L., Széchenyi I., Wesselényi M., Szemere B., Vörösmarty M., Bajza J., Eötvös J. és még nagyon sokan; a hosszúra eresztett nagy szakál, minő volt Batthyány Lajosnak, Damjanics Jánosnak sat. 1848 óta jött ismét nagyobb divatba. Ugy a férfiak, mint a nők 1848—49-ben nagyon hordták a nemzetiszinü pántlikából" csokorszerűen készített vagy pantlikaval szegélyezett s gyöngyből fűzött magyar czímeres kokárdát, a mit a 60—70-es évek tüntetései alatt is többször feltűztek. A noi viselet egész a hatvanas évekig nagyon a külföldi divat után indult, magyar ruhát a nők csak ünnepélyesebb alkalmakkor hordtak, a mikor is egészben véve a hagyományos régi formákhoz ragaszkodtak, csak a mente alakjában volt nagyobb eltérés, mely a férfimentéhez hasonlóan prémgallérral s körülprémezett hurokzsinórral összegombolható hasított bő ujjal volt ellátva. Egyébként pedig megmaradt a könyökig érő, bő ujju s kivágott ingváll, az elől pántlikával vagy gyöngysorral összefűzött ruhaderék s a csipkés kötény. Főkötőt azonban nem mindig hordtak az asszonyok, igen gyakran csak fátyolt tettek fejükre a magyar ruhához is, hogy a göndör fürtökben oldalt lecsüngő hajviselet kellő érvényre jusson. A harminczas években szokásos volt a szoknyát három-négysorosan rávarrt csipkékkel vagy pedig feltűzdelt apró virágcsőkrokkal diszíteni. A negyvenes évek derekán jött divatba a honi ruha divatja, a mi fehér pettyes kék szövetből készült s legelőbb a védegylet bálján, a Zichy-nővérek, gr. Batthyány Lajosné és gr. Károlyi Györgyné, meg Kossuth Lajosné viselték. Szintén a harminczas-negyvenes évek divatjához tartozik a szines gyöngygyel, gyöngypálmákkal s rózsákkal kivarrt és himzett kézizacskók vagy ridicule-ók használata, a mit a nők rendesen maguk készitettek. A hatvanas években mindenfelé a magyar ruha járta, ez alól a női viselet sem képezett kivé
