200 AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. éveket, mente, bekecs, dolmany, atilla, csizmás vagy topankas magyar nadrag, kalpag vagy darutollas pörge kalap mellett viseltek kaputrokkot, pantallot s magastetejű kalapot is akárhányan, de arra a negyvennyolcz előtti időkben gondolni sem lehetett, hogy országgyűlésen, megyegyűléseken, törvényszéken s bármiféle hivatalos eljárásnál ne kardosan s magyar ruhában jelenjék meg akárki is, a vidéki nemesség nagy zome pedig meglehetős érintetlen maradt a nyugot-európai divat befolyásától. A xix. századbeli magyar férfiviseletet leginkább a hosszabb felöltők használata s a mérsékeltebb zsinórzás különbözteti meg az előbbi időszak divatjától, meg aztán a hajviselet. Különböző felöltőnemek jöttek divatba a régi mente és dolmány mellett, melyeknek nagy részét valamely híres emberről nevezték el. Legáltalánosabb ezek közt az atilla, melyről az eddigi kutatásokat összegezve, azt írja Tóth Béla a «Magyar Ritkaságokv czímü munkájában (56—67. 1), hogy vatillamente» néven legelőbb gr. Dessewffy József említi 1817-iki bártfai levelében, aztán 15 évvel később a Társalkodó 1832-iki évfolyamában fordul elő «atilla-dolmany» név alatt s alig egy évtized múlva, 1841-ben már a porosz hadügyminiszter 1s. elrendeli, hogy a gárda- és huszartisztek meghosszabbodott szárnyú dolmányának