Stranica 357 [357]
OCR
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 199 királynak, az erdélyi kisasszonyok, kik «a nagy nemzeti igyekezetben magyarosan akarának öltözni, alig tudtak pártát kapni s p. gr. Mikó Katát Naláczi felesége segitette ki szép gyöngyös pártájával. Eltüntek a finom arany, rubintos, gyémántos, drágaköves boglárok is, melyeket, mint Naláczi irja, egy Bordoli nevü olasz cguasidors nevü aranyutánzattal és viaszra öntött nagy üveggyöngyökkel, ú. n. ckókv-kal cserélt föl. A magyar főkötőt felváltotta a német főkötő, Erdélyben legelőbb gr. Teleki Pálné tette föl a múlt század közepén. A József korabeli vereses tintuchból (tülltuch, fátyolszövet) készült főkötőt igy irja le Peleskei Nótárius : Fél réf hosszaságú másli az elején, Olly nagy, mint egy szita, vala területén, Vége, mint zsúp, függött hátának közepén. A főkötőnél azonban a nyolczvanas években még jobban el voltak terjedve a kosáralakú nagy kalapok, megrakva olasz virággal, zöld cziprusfaággal; 1790 körül pedig «Grand módv volt az Angliából hozatott, forgácsból készült égszinü magas, nagy kalap, melyet bársony galandokkal diszitettek s a galandok végére aczél csatot varrtak. A kilenczvenes években a kalap alacsony s kerek volt, szélét elől lefelé, hátul fölfelé hajtották. A xix. század elején kezdődött az elől kiálló széles és nagy ernyővel ellátott kalapok használata (68. 17.), melyeket elől virággal vagy pantlikaval és tollal diszitettek. Legidegenszerübb volt azonban mégis a /ajviselet. Mária Terézia uralkodásának elején a frizura alacsony s rövid volt, a hajat apró göndör fürtökbe sütve a fej körül gyüjtötték össze, úgy hogy az arcz és nyak egészen szabad volt (XXXII. 2.), csak egy nagy fürt csüngött le a hátra afej hátulján vagy a fürtöt kétfelé osztva, a mellre. Ezt a fél rőf magasra bodrosan fölfésült, szélesen kiterjesztett és zöld pomádéval vastagon kikent tupé alla Persien (toupet a la Persien) váltotta fel s hogy minél dombosabb legyen, alája lent tettek fejelkének vagy párnának, a mit sinyon-nak (chignon) neveztek és széles görbe fésü tartotta csomózva; meg volt rakva arasznyi tűkkel gyöngysorral keresztül kötözve, balfelől strucztoll-bokrétaval diszitve s a fejtetőn a kuklikó-nak (coquelicot) nevezett rikitóvörös pántlikából bokrosan másli volt rákötve. Az 1791-iki erdélyi dieta alatt gr. Teleki Józsefné egy akkoriban irt levele szerint az erdélyi nők a főkötőhöz kétfelé simitották a hajukat, «meg is égetik, egybe tupirozzák, pántlikával lekötik s csak úgy teszik föl az főkötőt, hogy csak két ujnyi magasságú kerek tupé látszik ki belőle., A tupé már a kilenczvenes években megszünt, a sinyon azonban tovább tartott, a mig a xIx. század elején a görögös hajviselet jött divatba. A haj porozva volt s az arczot pirosra festették. A József uralkodására következett nemzeti visszahatás a magyar viseletet újra divatba hozta, a mely aztán kisebb-nagyobb hullámzással s itt-ott visszaesésekkel tartott 1867-1g. A nyugoti divat azért nem szünetelt ezen időszak alatt sem, kivéve az 1860—67 közti Magyar viselet a XIX. században.
