Stranica 356 [356]
OCR
198 AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. Két valami úgy volt kötve oldalára, Rázódott hányódott minden mozdultára — — — — — Bár eleget néztem s nézek is reájok, Nem tudom, csipején mik légyenek azok, Réz dobok-é ? avagy hernáczból iszákok ? Abrakos tanyisztrák, avagy üres zsákok ¢ A bufán csakugyan lelóggó táskaféle is volt (Hottenroth II. k. 117. t. 19. sz.) S szépanyáink felfogása szerint: Szükség ezt viselni minden Asszonyságnak. Nyugvó kanapéja ez ám két karjának ! Az angléz ruhát hússzinü szövetből szerették készittetni, a mit Kupidohas-szin-nek neveztek ; «tj szin ez drága is» — olvassuk a Peleskei Nótáriusban. Rövid, tág és bő felöltő volt a spanyol divatú karakó, két karján ránczolva, s a mell körül számlálhatlan bodrokkal és ránczokkal, mely mint női otthonka, ma is megvan a népnél ; a szoknyától különböző szinü könnyü szövetből ítafotából) készítették, p. violaszinü szoknyahoz rózsaszin karakót vettek. Az 1790 körüli divatos felöltők közé tartozott még a köpenyféle furó (fourreau) is. A XVIII. század utolsó tizedében kapták fel a derékkal és újjal ellátott szoknyákat (XXXIV. 12. 68. I5., 17.), melyeket az ezen időben nagy hirnévnek örvendő Mme Vigano bécsi tánczosnő után viganó-nak neveztek s nálunk is annyira elterjedtek, hogy a hosszú női felsőruhát, melynek dereka és alja egy végben van kiszabva és összevarrva, ma is viganónak nevezzük. Ilyen volt az empíre-szoknya is, mely a directorium alatti, antik formákat hajhászó párisi viseletből ered s a XIx. század elején nálunk is divatba jött; szintén egy darabból álló, melltől bokáig érő hosszú pongyolaruha volt, melynek dereka nem volt szabva, hanem a hónalj és mell alatt kötötték át (68. 15.) 8 annyira ki volt vágva, hogy csak a két váll csücske tartotta. Ezen időben már teljesen kimentek divatból a nagy, hosszu s öblös harangalakú rococo-szoknydk; valami két évtizeden át a divatos szoknya aránylag szük s rövid volt, úgy hogy nemcsak a lábfejet, hanem a bokát is láttatta. (XXXV. 13.). A divatos czipő 1760—g0 közt kék vagy fehér selyemből készült s nagy csattal, félarasznyi magas fehér vagy vörös szinü sarokkal volt ellátva, melyet a talp közepe felé toltak. A diszesebbek aranynyal voltak kivarrva és pillangókkal ékitve. A franczia forradalom alatt az alacsony, nyitott és hegyes czipők jöttek divatba, 1800 körül pedig már egészen saroknélküli czipőt használtak, a mit aztán ismét az alacsonyabb sarku czipők váltottak fel a huszas évek felé. : A magyaros főkötő és párta annyira megritkult, hogy b. Naláczi József emlékiratai szerint, mikor 1791-ben az erdélyi országgyűlés letette Kolozsvárott az esküt II. Lipót
