Stranica 352 [352]
OCR
Külföldi divat a XVIII. század második felében. wos AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. XXXV. 1. 68. 3, 18.) s oldalt lecsüngő vitézkötéses zsinórral pótolják a szárnyát 5 e B mai értelemben vett csákó, melyhez a század vége felé még ernyős ellenző is járult (68. 4, 19.); legelőbb (1757) a Nádasdy-huszárok viselték, 1769-től pedig a többi huszárezrednél is fölcserélték vele a kalpagot s csakhamar Európaszerte átvette a hadsereg a magyar nevével együtt. Ezen időben a csákó már teljesen a katonai viselethez tartozott, a század közepén azonban még a nép közt is sokan hordták, így Pp. Amade említi egyik versében a «csdkés kandszt». Azt mondja Szirmay Antal (Hungaria in Parabolis. 2. kiad. 56.), hogy scsákó est pileus Cumanicalis» s ha tekintjük a Nagy Lajos korabeli kivágott karimájú és színes kelméből vagy egyszerű nemezbél készűlt magas tetejű kun süvegeket, melyeknek minden lényeges sajátsága megegyezik a kurucz vitézek csákós süvegével (V. 6. XXXI. 1.): teljesen igazat kell neki adnunk, de akkor a «csako» név eredete sem függ össze a német «Zacken» szóval, mint egyik kitünő nyelvtudósunk állította, hanem a kun-török «csak» (metsz, vág) igének a származéka s a csákós süveg SZÓszerint annyit jelent: «kivagott» (szélü, karimáju) süveg, a minő tényleg volt. A hajviseletben ezt az időszakot a czopf és vukli jellemzi (XXXIV. 7, 11, ty. XXXVI. 2. XXXVII. 1. 68. 5. 8.), a rizsporral behintett hajat ugyanis hosszú fonatban a hát közepéig leeresztették s a nyakcsigolya körül csokros szalaggal megkötötték, két oldalt pedig tekercsalakban felsütötték, vagyis, mint a Peleskei Nótárius mondja egy divatosan öltözködött ifjúról : : Csigdsan a haja volt felfodoritva, Egy font hajpor vala czofjaba szorítva, Mely is pantlikaval vala béboritva. Különben pedig mindenki viselte, még Gvadányi is. Divatjat a franczia forradalom söpörte el, a hadseregben pedig nálunk 1805-ben szüntették meg. A borotválkozás is nagyon elterjedt; a 70-es évektől kezdve már azoknak a száma is megritkult, a kik, mint gr. Grassalkovich Antal, b. Orczy Lőrincz, Gvadányi sat. huszáros kis bajuszt hordtak s csak a kilenczvenes évek kezdetén tűnik fel a kis oldalszakál (XXXVI. 4, 6.), Berzsenyinek s a két Kisfaludynak a viselete, de még a jelen század első harmadában is voltak sokan, a kik, mint Nagy Pál, Kazinczy F., Kölcsey F. és mások, teljesen borotválkoztak. Általában pedig 1770—1790 közt nagyon el volt terjedve az idegen divat. Viseltek, a hogy a Peleskei Nótárius előszámlálja, köpönyegforma, hosszú és sok zsebes kaputot vagy smuiszt (chemise), vagy pedig aszaly (szárny) nélküli, szük, hátul ránczos s két sor aczélgombos felsőruhát vörös pontokkal pettyegetett verddragon (sötétzöld) színű marseillesi posztóbúl, a mit Párisban frakknak kereszteltek el; a ki egy kissé magyarosabb színt akart adni frakkforma felöltőjének, megzsinóroztatta, körülprémeztette, s megvolt a bekecs (XXXVI. 2.). A felöltő alatt újjnélküli kurta alsó haczukát hordtak köröskörül
