Stranica 349 [349]
OCR
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 50 by Amade Lászlónak (Szirmay csak tollhibából irja Taddénak), ki az 1734-ban fölállított Hávor János-féle huszárezredben kapitány, 1742-ben nemesi fölkelő seregben ezredes kapitány volt, egy Szirmay Antal által (Hungaria in Parabolis 2. kiad. 57. I.) idézett verséből a következő sorokat: Czifra ezer gombos huszárjaim voltak, A kik a verbunkon előttem tánczoltak. Egy másik versében (A házasság által elvesztett szabadságnak megsiratása) szintén azt mondja, hogy mint nőtlennek Czifra ezer gombos szolgáim valának, Kik éjjel és nappal hiven strázsálának. Sujtással nem csak a mente és dolmány, hanem a nadrág is gazdagon ki volt hányva. (WE On ZOLSRC 137) Nyolezszaz réf sujtassal czifrazott ruhajok, Tollas vagy bokrétas kalpagok s csdkdjok volt Amade huszarjainak. Zsinorbol készült az őv is, mely minden másféle ővet hattérbe szorított; a zsinórszálakat középen s két oldalt öt-hat zsinórból kötött kemény tokocskákba foglalták s jobbfelől, kissé oldalt, kötött rojtos gombban végződő, lefelé csingó zsindrkétével lattak el. (XXIX. 10, 13, 15. XXXII 3. XXXII. 3, 7.). Annyira elterjedt a zsinór használata, hogy az aranyos ezüst mentek6té lanczokat és boglarokat is középen összegombolható zsinóros kötővel helyettesítették. (XXIX. 8, 10, 15. XXXII. 3, 4, 10. XXXIII. 1, 3, 7, 8.). A bogárhátú keskeny sújtás, meg a szélesebb szalagzsinór mellé még aranyos, ezüstös paszomántot is használtak diszítésűl (V. ö. XXXII. 4—6. XXXIII. 1, 5, 8.) a minek Apor fiatalabb korában hire sem volt, de annál több paszomántos köntöst viseltek Erdélyben 1736 körül. A legszembetünőbb változás a ARajviseletben történt. A rövidre nyirt s a fej tetején üstökbe csavart haj, meg a nagy szakál végkép kiment a divatból; e helyett a hajat növesztették meg s a szakált leborotválták, csupán rövid kis bajuszt hagytak (XXIX. ro, 13, 15.), sőt voltak, mint Pálffy János tábornagy, a kik a bajuszt is leborotválták, bár III. Károly korában főuraink nagyobb része még nem hagyott fel a bajuszhordással, annál kevésbbé a nemesség. A hajat hátul zsinórral vagy pantlikaval — «mint a lofarkat», gúnyolódott Apor — megkötötték s már a huszas évektől kezdve hajporral behintették és hátul zacskóba varrták; hogy kaczagta és csufolta volna mindenki — mondja Apor — s farsangi maskarának tartotta volna, ha a régebbi időkben «k6tétt hajjal vagy zacskókba varrott hajjal valaki előjött volna, s egy más helyen, gr. Bánffy György kormányzó leánya 1702-ki fényes menyegzőjének leirásánál újra megjegyzi, hogy ott ugyan
