Stranica 347 [347]
OCR
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 189 zöld és szederjes fodorposztó, a legjobb minőségünek singje 75 pénz, a közönségesebbé 65 pénz, egyéb közönséges szebeni és brassai posztó ára 45—50 pénz; a fodor igler ára volt 50—65, a morvai posztóé 40—58 pénz; legolcsóbb volt a boroszlói posztó, singje csak 28—30 pénz. A kender- és len-szövetek közül használták a török vagy jancsár, lengyel, gyapottas és sléziai patyolatot, a lengyel, czinadoff, ulmai, truppai, hajtott, törökországi karmazsin, bártfai- és lőcsei gyolcsot s a török meszes, gyapottas jancsár, brusszai vékony bagazia, meg bulya, továbbá az olasz és házi vásznat. A ruházat a legélénkebb színü kelmékből készült; az angol Brown Eduárd is megjegyezte 1667-ben való ittjartakor, hogy «a magyarok nagyon szeretik a szineket, ugyanis kék, sárga, zöld és vörös ruhákat hordanak, fekete öltönyt nem igen lehet látni, mert még a papok is hosszú, vörös ruhában járnak, ; fekete ruhát fénytelen durva posztóbul vagy szőrbül csak gyász alkalmával viseltek. B. Radvánszky Béla összeállítása szerint legjobban kedvelték őseink a vörös szín különböző árnyalatait, minők voltak: a világosabb bibor, király, skarlát, láng, tégla és kláris, meg a sötétebb karmazsin, gránát és meggyszin; ezekhez járult a halványabb rózsa, test és husszin. Ezután következett, mint legelterjedtebb szin a zöld, szintén több arnyalatban, melyek közt a régi leltárak megkülönböztetik a világos publikán, levendula, pázsit és tengerszint. A világos és sötét kék színü ruha szintén gyakori volt. A kedveltebb színek közé tartozott a viola, szederjes s a halványabb kikirics is. A sárga változatai közül az arany, narancs, büdöskő, meg a szalmaszint találjuk említve. Egyéb szinárnyalatok voltak még: a szegfű, tüdő, máj, a zöldes kék páva s a zöldes barna olajmag, a gesztenyebarna haj, a sötétkékes szürke mák, a szürke daru, galamb, hamu- és gyöngy-, a kékes ég-, a sárgás fehér szőke, baraczkvirág- és eziistszin.**) 2. A XVIII- XIX. SZÁZADBELI MAGYAR VISELET." (XXXII—XXXIX. színes és 67—71. fekete tabla.) Az újkori magyar viseletmódnak a XVIII-XIX. századot magában foglaló korszaka alatt a keleti-török és lengyel befolyást a Bécs közvetítése által elterjedt franczia divat befolyása váltotta fel, a mi a XVIII. század első felében még nem annyira a ruha szabásában, mint inkább a keleties jellegű díszítési mód elhanyagolásában, az élénkebb színek mellőzésében s a hajviseletben jelentkezett. A mindinkább erősbödő nyugoti hatas azonban a xvill. szazad második felétől kezdve a ruha szabasára is kiterjedt, nevezetesen a felöltőt (mentét) annyira átalakította, hogy csak a zsinórzás különböztette meg a rococo idejebeli franczia kabáttól, sőt a század utolsó tizedeiben IMÁTZMÁT a magyar viseletet is kiszorította. Az 1790-ki nemzeti visszahatás a viseletre is kiterjedt,
