OCR
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 187 kivánták a rókával prémezett, selyem gombbal rakott czifra rázsamentét, gyolcs rokolyát, a jóféle rázsából készült s alján három rend aranycsipkével, galanddal díszített szoknyát, az aranyos szélü gyenge patyolatot s a három forintos drága pártát, rajta széles ezüstös pántlikával. Az erdélyi szász nók viselete az időnkénti divattal tartott. (X.XII. 3. 63. 8.) A hosszt palást és kis suba, a ranczos felimeg, a hólyagos újju kézellés ingvall, a kivagott ruhaderék, csipkés előruha s hosszú vagy kerekaljú szoknya, meg a ranczos vörös brassai saru mind az általános magyarországi viselettel egyezik. A miben leginkább eltértek, az a mell közepén hordott nagy kerek boglár vagy — mint Apor mondja — medály forma ckesentyűv, kösöntyű volt (XXII. 3.), mely még a középkori viseletükből maradt fenn (V. 6. 43. 17.); a városi patricius családbeli nők aranyból készíttették s drágakövekkel rakatták meg, a falusi szász asszonyoké pedig ezüstből vagy épen csak ónból és pléhből volt, de a csinált kő, színes üveg ebből sem hidnyozhatott. A fejkendő és kis suba, mint Toppeltinus képein látható (63. 8.), a xvil. század második felében is fennmaradt nálunk, a mikor a magyarságnál már a főkötő és mente divatozott.?3*) Úgy a férfi, mint a női ruházat a XvI—XxvII. századbeli magyarságnál fényesen volt kiállítva. Gazdagon megrakták ékköves, gyöngyös és zománczos arany, ezüst boglárokkal s rózsákkal, átszótték apró klárisokkal, gyöngyökkel, islóggal vagyis — mint már emlitettük — lencseszem nagyságu arany vagy fényes rézlemezkékkel, kivarrták törökösen skófiummal vagyis vont arany vagy ezüst dróttal s magyar módra arany s ezüstfonállal elegyes selyemmel, spanyol, habarniczás és fehér czérnahímzéssel, német kötéssel, olasz, lengyel és vörös varrással, meghányták zsinórral, vitézkötéssel és sújtással, szegélyezték arany szövéssel, arany galanddal, paszománttal, csipkével, különböző értékes vadbőrprémmel. A közetlen három kötésü magyarországi csipkét a francziák is átvették s «point de Hongrie, -nak nevezik. Nagy fényűzést fejtettek ki az ékszerekben ; az arany vagy aranyozott ezüst násfák, kösöntyük, boglárok, pereczek, hajtűk, fülbevalók, nyakravaló lánczok, forgók, ővek, gyűrűk, gombok, kapcsok, csatok sat. színes zománczczal, drága kövekkel, gyémánttal, rubinttal, zafirral, smaragddal, türkissel, klárissal, gránáttal voltak ellátva. Kardkötő, pártaőv, kantár, tarsoly, lóding sat., szíjja skofiummal, selyemmel kivarrt majcz volt, meg szíronyos vagyis különböző színü apró bőrlemezkékkel fölékesítve. A kelmék közt a vörösszínüeket jobban fizették, mint a más színüeket. Legértékesebb volt a vont arany és vont ezüst, vagyis arany meg ezüst fonállal viragosan átszőtt nehéz selyem (kamuka, tarczolán). Azután jött a bársony, melynél megkülönböztették a dupla sima, bojtos és gubás, tar és metélt, virágos és közönséges sima bársonyt, ezek közül a bojtos és gubás bélésre használtatott ; legdrágább volt a velenczei vörös (király, meggyés testszín), meg szederjes sima bársony, Bethlen Gábor 1627-iki árszabása szerint singje g frt; a másszínüek, ú. m. zöld, kék és fekete 1 frttal olcsóbbak; a velenczei vörösszínü és szederjes virágos bársony ára 8 frt, másszínüé és a velenczei bojtos 24k A szász nők viselete. Ékszerek. Diszités. Kelmék.