OCR
Előruha. Előkötő. 182 AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. divatból; a xvii. század derekán túl végkép eltüntek s ettől fogva ee ee a szoknyak6t6k használata, mikkel a szoknyát a csipő fölött a testhöz erősítették, mes szoknyák általában nyakig érék voltak s csak a xvi. század elején viseltek kivágott szoknyát, de már 1625 felé annyira kiment a divatból, hogy Kemény János Berlinbe menetele közben Sziléziában látott először kivágott ruhát, mely a nő mellét szabadon hagyta. A kifordított újju szoknyák csak a század elején divatoztak, a hosszú- és lantúgjuak azonban egész a század derekáig fennmaradtak. A régi leltárak megkülönböztetik a hosszúfarku vagyis uszályos szoknyát, a mi csak a század első tizedeiben fordul elő, aztán a hosszu, a kurta kerekaljú s az ennél is kurtább rövid szoknyát, a mi alól kilátszott a gazdagon díszített alsó szoknya. B. Radvánszky Béla a kerekalju és rövid szoknya közt még egy közbeeső harmadik fajtának veszi föl a kurta szoknyát, mert Balassa Ilona ruhái közt 1609-ben említenek egy kurta kerek és egy kurta szoknyát, viszont Thurzó Mária hozományában 1618-ban négy rövid szoknya mellett egy kurtát, azt hiszem azonban, hogy ilyen megkülönböztetésre nincs szükség; a kurta vagy rövid szoknyák közt csak annyi különbség lehetett, hogy az egyik kerek aljú volt, a másik pedig elől rövidebb, hátul hosszabb. A xvil. század derekán túl ez a különbség megszünik, a szoknya általában hosszú volt. A kelme, melyből a szoknya készült, nagyon különböző volt; vont arany, vont ezüst, bársony, nehéz selyem, mint: kamuka, atlasz, tarczolán, aztán a két szint játszó tündöklő vékony tafota, a teveszőrrel kevert csemelet, a könnyü kanavász, különböző posztók, mint: skarlát, gránát, danczkai, selyemposztó, fajlondis, meg a közönségesebb fajta angliai és rázsa, a miből viselő ruhát készítettek. A szoknya alját és elejét szélesebb vagy keskenyebb arany, ezüst és verfölyös (koczkás) prémmel, paszománynyal és galanddal, szövéssel, himzéssel és skófiumvarrással, a XvII. század derekától kezdve pedig több rend csipkével, gyöngyös prémmel, gyöngyös kötésekkel, klárissal rakott és gyöngyös virágokkal, ékköves boglárokkal diszítették; a szélesebb prém-, paszomány- galand- vagy csipkediszítésből 4—5 rendet, a keskenyebből 12-6t is alkalmaztak. A lencseszemű apró arany vagy réz lemezkékkel diszített islógos szoknya a xvii. század elején fordul elő. A szélesebb s hosszabb előruhákat, meg a keskenyebb s rövidebb előkötőket az egész Xvul. század folyamán emlegetik a régi hozományjegyzékek, mindamellett a század első felében, a spanyol divat idején, ritkábban viselték (XXIV. 7. XXV. 10. XXVI. 5. Ellenben V. 6. XXIII. 7—9, 11.), mint a század derekától kezdve, midőn a magyar viselet régebbi hagyományaihoz kezdtek visszatérni. (XXII. 10, XXIII. 6, 10. XXV. 10. XXVI. Ut; XOOVANL, 3, 7, 10. XXIX. 3, 5. 63. 2, 8. 64. 2.) Az előruhát rendesen fehér kelméből, finom gyolcsból, fátyolból, török és lengyel patyolatból s aztán a század elejétől kezdve selyemből, ú. m. atlaszból, tafotabol, kamukából és tarczolánból készítették ; ritkább volt a fekete fatyolból készült, melyet fehér csipkével láttak el, míg a fehér fátyolra fekete csipke JÖT a Xvi. század második harmadában a virágos selyem kelméből készült előruhák s előkötők