Oldal 334 [334]
OCR
Előkötő. Előruha. Öv. Ing. We AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. vont aranynyal, arany ÉS fekete zsicsak más színű kelmével, hanem arany kötéssel, = ák. A szoknya rendesen ujjas volt, nórral tűzött, gyöngyös és fényes prémmel is kihányt : a bar újj nélkül is eléfordul (57. 3.). Az wy hosszu volt s a nee simult, a Eee is takaró vége, mely Maria királyné idejében tölcséridomú volt (45. 8.); a XVI. száz, dereka felé kutyafüles idomba ment át (54.9. 57. 4.), a szazad vege fele elses kötéses, gyöngyös, aranyos prémmel (57. 1—2.) látták el s azonkívül volt az baseline varrt vagy különálló csipkés és fodros kézelé (53. 2, 5. 5A. 3, 5.) Az arany prem mellett torkos ujjos vagyis Walther Imre szerint rokatorokkal beszegett újjú szoknyakat Bánffy Istvánné Károlyi Kata hozományának jegyzéke említ 1595-ben. A kiwonogatott újjú szoknya Horváth Ilona hozományában fordul elő. A szoknyát a legkülönbözőbb szinü kelméből készitették s gyöngygyel, arany boglárral, arany zsinórral gazdagon diszítették, különösen a xvi. század utolsó tizedeiben, a mikor a gyöngyös, aranybogláros szoknyát többször emlegetik az oklevelek; ellenben az islógos, vagyis lencse alakú apró arany- és méz karikákkal diszített szoknyák a xvi. század korábbi szakában divatoztak s csak egy századdal később kapták fel újra. A xvi. század utolsó negyedében (1581-től) fordul elő a fehér czérnából, szines selyemből, arany-, ezüstfonálból kötött könnyű, átlátszó recze szoknya, mely láttatta az egyszínű és tündöklő virágos nehéz selyemből és bársonyból vagy finom posztóból készült alsó szoknyát, minőről 1603-tól kezdve szólnak a régi leltárak. A szoknya elejét a csipőre erősített előkötő födte (44. 4. 45. 6.), melyet fátyolból, patyolatból készítettek s a század második harmadában felső részét vagyis fejét gyöngyökkel, arany szövéssel, fátyoltüzéssel diszítették, vagy pedig fekete hímbe szedték, mint Paksy Kata hozományában (1539) olvasható, a század második felétől (1561) kezdve alját is ellátták két-három rend pártával, a század vége felé pedig széleit csipkével vették körül. Ugyancsak a század utolsó tizedeiben kezdték használnia reczés előkötőket. A reczét vagy közbül vagy köröskörül az előkötő széleire varrták (v. ö. 44. 4.), Ormány Anna ruhái közt 1581-ben egy merő recze előkötő is előfordul. Sokkal hosszabb és szélesebb volt az előruha, melyet az előkötővel együttesen legelőbb 1595-ben, Károlyi Kata hozományában említenek. A szoknyát derékban övvel fogták össze, de csak a xvi. század második felében ; az előbbi korszakban sem a képeken nem találjuk, sem a régi leltarakban, igy pl. Paksy Kata és Kapy Kata hozomanyanak jegyzéke (1539, 1553) egyformán hallgat az övről. Legelőbb 1561-ben, Horváth Ilona hozományában fordul elő három ezüst öv, azután 1568-ban Kapy Sáráéban egy aranyos ezüst öv, Horváth Gáspár ingóságainak 1579-ki leltára pedig egy öreg aranyozott pártaövet s egy ezüst kordaövet említ, mindegyikről megjegyezvén, hogy «asszonyembernek való. A legalsó női ruha volt az ing, melyből kettőt hordtak egymás fölött a XvI. századbeli magyar nők. Az alsó vé á 5 5 Bos revi : ‘ agya 6 vékony vászonból, a felső vagyis régi nevén felimeg finom
