Oldal 333 [333]
OCR
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 175 hogy azokat a könnyű s derékig érő kis köpenykéket nevezték haczukanak, minőket egy par, a Xvi. század végéről való emléken látunk (53. 5. 57. 11.) s a me lyekre nem találok egyéb alkalmazható elnevezést a régi leltarakban; mert a palástot, mint egy 1579-ki leltárban olvasható, csakis eső ellen hordták. Ebből a szempontból az is figyelembe veendő, hogy a «haczuka» nevet akkor kezdik elhagyni, a mikor a “kis suba» elnevezést fölkapják, vagyis, mikor a haczukát suba módra vadbőrrel bélelik. A felső köntös a Xvi. század második felében a spanyol divatnak megfelelő format öltött. A dudoros váll már Izabella királyné síremlékén föltalálható s a hetvenes, nyolczvanas években folyton divatban volt (44. 4. 53. 2. 54. 3, 9. 57. 5.), sót az erdélyi polgári viseletben a xvi. század első tizedeiben is fenmaradt (57. 13.). A gyöngyös, aranyos gallért, a mit 1550—80 közt emlegetnek az oklevelek, csakhamar elnyomja a fodor; a hetvenes évek elején a gallérból még csak egy kis csipke látszik ki (54. 3, 9.), a nyolczvanas években már nagyon el volt terjedve a széles fodrú ruhanyak (53. 2, 5. 54. 5. L. még XXI. 10.), mely gyöngygyel, arany-, ezüstfonállal, arany kötéssel volt diszítve, mig aztán a XVII. század elején a fodrot a felálló csipkegallér váltja fel. A köntös szabása is alkalmazkodik a spanyol divathoz, hajlékony vesszőből (spanyol: verdugo) készült abroncsokkal volt kifeszítve, innen nevezték «verdugado»-nak (francz. vertucale), a miből lett a magyar fardagály név; a rendesen fekete bársonyból, ritkábban fekete s kivételkép kék atlaszból készült dudoros újjú, derékban libamellvágású (54. 5.), feszes és nyakig gombolt spanyol köntös legelőbb a xvi. század derekán tünik föl, Bakyth Anna viselte 1556-ban, de csak a század két utolsó s a XvII. század első tizedében, 1579—1609 közt volt igazi divatja (XXI. 1o.), a XVII. században átidomult s 1620-tól kezdve spanyol janker vagy csupán janker név alatt fordul elő. A szoknya a xvi. században még derékkal vagy vállal volt ellátva. Legelőbb Horváth Gáspár ingóságai közt 1579-ben fordul elő egy aranyos vörös atlasz szoknya cválla neküb, volt egy losonczi Bánffy Istvánné, Károlyi Kata hozományában is 1595ben, egy újabb adatot 1603-ban gr. Thurzó Zsuzsána hozományának jegyzékében találunk arra, hogy a szoknya más kelmebdl (zöld virágos bársonyból) készült, mint a gyöngyös prémű virágos vont arany váll. A xvi. századbeli szoknya általában hosszú volt, úgy hogy rendesen csak a czipő feje látszott ki, s a század utolsó tizedeiben ránczos (44. 4, 45. 6. 54, 9. 57. 1—5.); alja kerekre volt vágya, az úszalyos vagy, mint őseink nevezték, hosszú farkú szoknyák csak a század végén kezdenek feltünni (57. 11.). A szoknya föle és alja más szinű kelmével volt kihányva vagy vetve (44: 4. 45. 6. 57. 1—3.), p. Paksy Kata szoknyái közt 1539-ben a vörös színű kamuka és skarlát szoknyák aranyos vagy fekete bársonynyal, egy kék tafota, meg egy szederjes gránát szoknya vörös bársonynyal, egy fehér s egy testszínű sztannet alja vörös vagy szederjes kamukával, föle vörös vagy szederjes barsonynyal. A xvi. század második felében nemFelső köntös. Spanyol köntös. Szoknya.
