Oldal 327 [327]
OCR
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 169 a nyél alja felé gömbbel volt ellátva s a xvi. század vége felé jobbról és balról egy-egy szárny is volt ráerősítve. (58. 9.) Lándsát s alabárdot az udvari, meg a városi drabanRokemogdtake (Wen oO. a2) 6 1 Te A madarorralaku hosszu hegyti csákány (61. 11.) meg a fokos, vagy hegyes végű balta (56. 1, 9.) sokkal inkább el volt terjedve, mint az előbbi korszakokban. A csákánynak rendesen hosszabb nyele volt, mint a baltának s bőrrel bevonva, szegekkel kiverve, sodronynyal körültekerve. Főleg a hajduknak, drabantoknak volt a fegyvere (57. 6, 7, 9. 58. 7. 55. 3. XXI. 8.), kik a révid nyelti baltat az 6vbe dugva hordtak (OOP OO 12) eacle a7 clokeldpnele sem vetették mer (Ol. > Oo) 7, 09) 7 XCVilie Ge XXVIII. 10. XXIX. 12.) különösen, az ifjak, kikről azt irja Apor, hogy vagy buzogányt, vagy pedig aranyos ezüstös nyelű czifra baltát és csákányt viseltek. A xvil. században nagyon el volt terjedve az olyan balta, melynek nyelében puska volt; a nyél rendesen czifrázva volt, kirakva elefántcsonttal és gyöngyházzal. Az előkelőbbek igazi kézi fegyvere azonban a follas bot vagy buzogány volt (56. 20. 61. 6— 8, 10.) melyet egyszersmind vezéri (kapitányi, a kuruczoknal ezredesi) jelvénynek is tekintettek. Az erdélyi fejedelmek is ékkövekkel kirakott aranyos, ezüstös buzogányt kaptak a török szultánoktól a fejedelemség elismerése jeléül. A xvi. században a rövid nyelű buzogányt az övbe tűzve hordták (55. 3. 58. 8.). Apor Péter koraban az ifjaknál volt elterjedve a bársony, régebben pedig aranyos, ezüstös nyelű, aranyos ezüst tollas buzogány. A buzogánynak többféle formája volt használatban. Legáltalánosabb volt a gerezdelt gömbalak ME. XVIII, XXL XXIL XXIV, XXVI. t.); a gerezdalaku 18 között váltakozott; a tojásdad fejű, ritkább tollú buzoganyok (XXVIII. 6. 61. 10.) csak a xvil. szazad vége felé tünnek" f6l. A 7—9 tollu rhombus alakú buzoganyok is (XXV. 6. 51. 1. 63. 5. 64. 1.) elég gyakoriak voltak, a diszesebbeknél az egyes tollak áttört czifrazattal voltak diszitve. Legritkabbak s egyúttal legdiszetollak száma 12 sebbek a gömb- vagy körtealakú tömör fejű buzogányok (61. 7—8.); az aranyozáson és ezüstözésen kívül rendesen türkiszekkel s egyéb ékkövekkel is ki vannak rakva. Ezek voltak a tulajdonképeni fejedelmi buzogányok. A Magyar Nemzeti Muzeum díszbuzogányai közt két ékköves gömbfejű a hagyomány szerint Báthory Istváné és Zsigmondé volt, egy pedig, melynek feje körte alakú (minő 61. 7.), II. Rákóczi György fejedelem czímerével van ellátva; gömbfejes a nagyszebeni Bocskay-czimeres diszbuzogany (61. 8.) is A nyil, kézíjj és számszeríjj, a XVII. századtól kezdve mar csak vadaszfegyver volt, a hadi fegyverek sorából a xvi. század második felében kiszorította a puska. Törökök és tatárok azonban az egész xvil. század folyamán használták s a magyar urak aranynyal czifrázott diszes kézíjjai és nyilhordó táskái, a skófiumos tegzek, ezen időben mar kizárólag török vagy tatár készítmények, mig a szamszerijjakat és nyíltartó tokot vagy puzdrát a német és tót lakosú városokban készítették. 19 8 Nemes-Nagy: Magyar viselet. Csákány. Balta. Buzogány. Nyil. Számszeríjj.
