Oldal 319 [319]
OCR
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 161 orszagi képeken látható sajátságos mellű menteformdnak felelhet meg. Bethlen Gabor mentéi közt találunk egy úgynevezett galléros bontott mentét; Koncz József szerint elől nyitott, össze nem gombolható formát érthettek alatta. A Balázsdeák mente alakjáról, a mit Berényi György ingóságainak jegyzéke említ (1656), mit sem tudunk. Thököly I. horvátos mentéje nyilván hasított ujjú volt, a minő felöltőben tünteti föl-a Bath marquis birtokában levő egykorú arczképe. (XXVIII. 10.) A törökös csausz mentét, melyből Bethlen Gábornak is volt három — bársonyból, atlaszból, vont aranyból készítve, kocsismentének is nevezték; olyan hosszú lehetett, mint a boér mente, de annál könnyebb fajta és kelmével, nem pedig szőrmével bélelve s valószínüleg nem panyókára vetve hordták, hanem magukra öltve; szintén a könnyebb fajtájuak közé tartozott a cserkeszmente, melyet a Xvi. század dereka táján emlegetnek. A lengyel mente, melyről Thököly ruhái közt van szó, a jó félszázaddal korábbi magyar mentéhez hasonló, csakhogy hosszabb annál, egész a bokáig ért. A téli és nyári mentét főleg a bélés különböztette meg egymástól; amazt leginkább szőrmével, nyuszttal, nyesttel, tengeri macskával, gyenettel, hiúz- és rókamállal, labbal, torokkal stb. bélelték, emezt pedig könnyebb fajta kelmével, atlaszszal, tafotával, bársonynyal, tabittal, kamukával, terczenellával, vont aranynyal.??") Egyéb felöltők voltak még: a palást, fölül szűkebb, alul szélesebb szabással, melyet rendesen eső ellen hordtak s posztóból készítettek; a köpönyeg, melyet a palásttól az különböztethetett meg, hogy ujja volt, különben pedig ezt is posztóból készítették; a kis subának egy könnyebb fajta neme volt a már említett kabanicza, mely a xvi. század folyamán volt használatban; úgyszintén a haczoka is, a mi alatt rövid és egyszerű, bő móles telöltőt értettek; ennek a xvil. század dereka felé a zubbony felelt meg. (L. 65. 2. XXVI. 6.) Diszmeneteknél, csatában kaczaganyt hordtak, a nyakon vagy a vállon átvetve s a hónalj alatt az állat lábaira varrt értékes lánczczal átkötve ; legelterjedtebb volt a farkasbőr-kaczagány, az előkelők azonban párducz- és tigrisbőrt is használtak. A köznép viselete volt a nemezből készült szür s a báránybőr ködmóön; volt galléros és gallértalan, öreg és kurta ködmen, amaz térdig ért; Nagy-Kőrösön a xvil. század derekán török ködmönt is készítettek, ennek ára (4 frt) háromszor annyi volt, mint amazoké (1—1'/, frt) s alighanem virággal volt kivarrva.?”) A felöltőt a mellen csattal, horoggal vagy gombbal, a dolmányt ezenkívül még a derékon dvvel foglalták össze, a mentén és subán azonban a gombsor inkább csak diszítés volt, mert még ha felöltötték is, többnyire nyitva hagyták. Egész a kuruczkorig különböző volt a suba vagy mente és a dolmány gombsora. Amarra általában nagyobb gombokat raktak, mint emerre s ellátták galandszegéssel, skófiumból vagyis vont aranyból, arany, ezüst- vagy selyemfonálból szőtt széles gombszárral, vagy mint Apor mondja, egykét-három ujjnyi oldalpecsenyével, vitézkötéssel, sujtással, míg a dolmány gombsora rendszerint galandszegés, zsinórzás nélkül maradt. Az apró dolmánygombok különösen a Nemes-Nagy : Magyar viselet. os Palast. K6ponyeg. Kabanicza. Haczoka. Zubbony. Kaczagany. Sziir. Kodmen. Csat. Gomb.
