Stranica 312 [312]
OCR
Magyar viselet a XvII. század első harmadában. Magyar viselet a XVII. század második harmadában. De AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. tartott a lengyeles divat, csakhogy, mint Schweiger Salamon 1584-ki ee aa Be a fejtetőn elől a homlokba lóggó üstököt hagytak, mig a század eee WOOL 1100) Re az üstök körül is kopaszra nyirtak vagy leborotvaltak a hajat. (Veo 57 9—10) s A Bocskay és Bethlen Gábor korába eső nemzedéknél, a XVII. század első oe madaban, a helyiyelközzel már előbb is észlelhető viseletbeli átalakulás mind Lalo sabb lesz. Eltünik a térden alúl érő hosszú dolmany, e helyett mar a XVI. század kilenczvenes éveiben a rövidebb, testhez állóbb dolmány kezdett divatozni, mely haz fölebb térdig, de igen gyakran csak czombig ért, derékvágása felötlőbb, mint a ESO dolmanyé s alja szétallobb és redézetesebb. (57. 7., 10., 58 Go Wy 990. 4. §. ONL 1) A mentét, subát csak nagy ritkán öltötték föl, leginkább panyókára vetve hordták s rendszerint ellátták lehajló nagy prémgallérral, (59. 2., 60. 2.) mely az egész vállat betakarta, bár a gallér nélküliek is járták. (58. 10.) Volt újjas, újjatlan és csonka újjú mente, a mit különösen Bethlen Gábor kedvelt, aztán volt gallér nélküli vállba vágott mente, újj helyett felálló magas szegélylyel, a mely a xvi. század második felében is divatozott. (XXII. 7., XXIII. 3., XXIV. 8.) Rendesen csak atérdig vagy horgas inig ért s a mellen jobbról-balról széles sújtással és hurok-zsinórral ellátott 18—25 mákfejalakú gomb volt rávarrva; a sarkig érő hosszú vagy öreg mente mindinkább összeolvad a csupán két pár nagy száras gombú subával s téli ruhává alakúl, a következő nemzedéknél pedig, mint bojér mente (XXII. 1.) szerepel. A huszas évek felé kezd — főleg Felsó-Magyarországban — egy elől szívalakú mellel ellátott mente feltünni, mely egy pár évtizedig, körülbelől a XVII. század közepéig divatozott (XXII. 4.) ; talán ezt nevezték szikszai-mentének, a mit már 1595—1603-ki oklevelek emlegetnek. A süveg, mint a xvi. század utolsó harmadában, alacsony kerek tetejű volt, a karima szorosan a tetőhöz állt. (XXI. 1., XXII. Fo) LOX, 85, OS. 1o—11., 59. 5., 63. 3.) A huszas években kezdett a süveg teteje meghosszabbodni (60. 2.), de korábbi alacsony hengerhez hasonló idomat megtartotta. A karima a század elején elől (58. 10. 59. 5.), Bethlen G. korában pedig oldalt (60. 2.) fel volt hasítva. A lábbelik közűl a saru helyett az előkelőknél a csizma terjedt el; sarút csak a hajduk és a közrendüek viseltek. A csizmának három fajtája divatozott. Legáltalánosabb volt az, melynek szára térden alúl ért és szabályosan görbülő vonalban volt metszve, úgy hogy szívalakban kivágott eleje magasabb volt, mint hátúlja. (60. 3—4.) Csupán a lábikráig ért a szára a deli ssizménels (oe. De 60. 2.), mely Bethlen G. korában általánosan el volt terjedve. A térden fölül oe legyűrt SENSES vagy szaras csizma (57. 10., 58. 2., 3.) kivesz6félben volt s pea and at bb csak az alsóbb rendű szolganépségre, kocsisokra, lovászokra, halászokra sat. szorítkozott. A hajviseletben általános volt a török módra borotvált fej, melyhez aztán rendesen nagy szakállt eresztettek. (60. 4., 5. XXIV (216.) A két Rákóczi György, másfelől pedi né ae oe , ma pedig Esterhazy be a xvii. század második harmadát. Míg előbb j a magyar viselet alakulására: most — körülbelül Miklós és Zrinyi Miklós kora tölti ó félszázadon át Erdély adott irányt a negyvenes és ötvenes évek felé — a
