Stranica 306 [306]
OCR
Diszítés. Ékszerek. Szövetek. ne A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. A ló fejét, sot még a farka tövét is tollakkal, tobbnyire strucztollal diszitették, mint pl. II. Lajos emlékérmén látjuk (44. 9. V. 6. még 50. 5.). A sallangos farmatring ép úgy előfordul a székelyföldi falfestményeken, a XV. század első felében (30. 1. 31. 2), mint később a Jagellók alatt (47. 5.) a bojtos csótár azonban (47. 5., 48. 5. 7. IL, még 50. 5) Csak a xv. szazad vége felé kezd feltünni. A czimeres Iotakardkat (XIII. II. 44. 9.), melyek csaknem az egész lovat befödték, rendesen csak tornákon vagy egyéb ünnepélyes alkalomkor használták ; régi magyar neve, a czaprong már a Zsigmondkori szójegyzékekben előfordul. A zablánál jellemző volt a nagyon hosszú 5 alakú feszítő rúd (43. 6. 14.). A kengyel trapezidomu volt, talpa azonban körívbe ment át s alja leffentyűszerű lemezzel volt ellátva. (36. 8, 12., 43. 10.) A ló farkát hosszúra hagyták s vagy szabadon csüngött le vagy pedig, mint a korábbi időkben, csomóba kötötták (81. a. 48, 3) 5" A diszítésmódhoz tartozott a hímzés, kivarrás, az ékszerek különböző neme, minők : a kösöntyű (kesente), násfa (vagy nasava), a mi alatt a lovagrendek jelvényeit is értették (egy 1465-ki oklevélben olvasható ugyanis «unum signum militare Nasfa vocatum), kösöntyű kötő (kesen kete) vagy akasztaló, a higy vagy fülbevaló, aranytó, (aran theu), nyakláncz, dolmánygomb, süvegboglár, stb. a mit nemcsak elől, tollbokrétatartónak, hanem a süveg tetején is alkalmaztak sat. Mindezek ki voltak rakva ékkövekkel, gyémánttal, szafellal (zafir), veres szafellal (rubin), jaczintokkal, berla gyöngygyel (berilus) vagyis türkiszszel, aztán fejér vagy igaz gyöngygyel stb., ezek közé tartozott a hegyi kristály is, a miből készült Harczias Fridrik szász választó fejedelem Zsigmond által ajándékozott kardjának markolatgombja; az ékszerek készítésénél kitüntek a xv. századbeli magyar ötvösök a sodrony- vagy filigránmunka előállításában, a mit oly módon egyesítettek a zománczozással, hogy a filigrán adta meg a rendesen virágból álló rajz körvonalait, mig a mezőt a különböző színű zománcz töltötte ki; a nem egyházi czélra készült tárgyak közt e korszak legbecsesebb ilynemű emléke Harczias Fridrik imént említett kardjának hüvelye. (36. r. a—b.) A bőrmunkán, rendesen öv- vagy lószerszámszíjon alkalmazott arany- vagy ezüst fonalas kivarrás volt a majcz. Mekkora volt a fényüzés a xv. században, egy pár egykorú tudósításból látjuk. Eschenloer Péter, a pfalzi választó fejedelemnek Mátyás és Beatrix menyegzőjére (1476.) küldött követe írja, hogy még a kocsisok is arany gombos bársonyruhában voltak s a három ezer lovagból álló kiséret, mely Mátyással Beatrix elé ment, csak úgy HGYs OKT az aranytól, ézüsttől, gyöngytől és drágakőtől; a koronázás alkalmával a boszniai SEN, Ujlaki Miklos ruháját arany, ezüst, gyöngy és drágakő borította areny myahlancza ule mee (vagyis körülbelül '/, kilogramm) súlyú volt, rajta 300 fas mant és egyéb ZETŐ egyebek közt egy ezer forintos zafir; a Budára való vonulás alkalmával Mátyás aranynyal és gyöngygyel borított vörös ruhát viselt. A szövetnemüek közt a Zsigmondkori szójegyzékek többféle posztót említenek ;
