Stranica 304 [304]
OCR
140 A KOZEPKORI MAGYAR VISELET. telegdi Szt.-IstvAn-képen (29. 2.) találom a Xv. század első feléből; pore flee botnak is. A xv. század vége felé s a xvi. század elején a gerezdes fejű pacer os ee jednek el (45. 3., 46. 3., 50. 1., XVII 11.), melyek a tollas buzoganytol eels különböztek, hogy félkorong alakú lemezekből voltak összeállítva, úgy hogy a fej körvonala gömbidom s ezenkivül a lemezek vastagabbak is, nagyobb számuak is, (12, 16, 18, 24 stb.), mint a tollas buzoganyoké. Ugyancsak a Xv. szazad masodik felében divatozott az ú. n. gothikus buzogány (42. 2, 4, 5., XV. 6.), mely végén kicsúcsosodó 4 lemezével közép helyet foglal el a csatacsillag és tollas buzogány k6zo6tt. (209) Sarkantyt. A sarkantyú arányainak megnövekedése lépést tartott a vasöltözék kifejlődésével. A legnagyobb sarkantyuk a xv. szazadban voltak, (37. 7—9., 40. 7., 41. 1—2., 45. 1, 5.), alak szerint részben a xiv. századbeli formákhoz csatlakoznak, csakhogy minden rész arányosan megnagyobbodik, részint újabb idomváltozatok alakúlnak, pl. olyanformán hogy a régebbi idom egyes részeinek aránya módosul, kis sarokvashoz hosszú rúd járul (42. 6, 10.); egy más változatot a széles lemezü sarkantyúk képeznek (42. 11.), ezeknél a sarokvas szára már egyenes s nincs ívalakban vagy könyökszerüen meghajlítva; a rúd hosszusága megfordított arányban szokott lenni a lemez szélességével, minél szélesebb a lemez, annál rövidebb a rúd s megfordítva, minél hosszabb emez, annál keskenyebb amaz. A hosszú és nagy sarkantyúk divatja a xv. századdal végződött, a XVI. század elejétől kezdve ismét visszatértek a kisebb méretű formákhoz. (42. 7, 8.) Lovagrendek. A középkori magyar vitézi élet külső jelvényei közt kiváló szerepe volt a lovagrendek jelvényeinek. Három magyar lovagrendről van tudomásunk, ú. m. a Róbert Károly által 1326-ban alapított Szent-György-lovagok szövetkezetéről, aztán a Sárkányrendról s Krisztus kinszenvedésének lovagjairól. Az elsőről létezésén kivül egyebet nem tudunk; az utolsó emlékét, melyet Mátyás király alapított 1472-ben, a müncheni kir. könyvtár egy xv. századbeli kézirata őrizte meg, német szövegben közölvén az alapító levelet; e szerint a rend tagjainak hivatása az volt, hogy a törökök ellen egymást kölcsönösen védjék s jelvénye egy arany vagy ezüst koszorúból állt, mintha három tövisből fonták volna össze, benne oszlop, kötéllel átkötve s rajta keresztben lándsa és nádszál spongyával, alatta lánczocskán vörös kereszt csüngött I. N. R. I. felirattal alján s két karján 3 szeg volt, jobb karjáról korbács, bal karjáról seprő csüngött le, közepére pedig pálcza volt helyezve. A rendnek két osztálya volt, az aranyos mely a főnemeseket illette meg; a közép nemesek ezüst jelvényt viseltek. a Actin, Ezen lovagrendrél, mely talán csak a tervezés stádiumában m időkben szereztünk értesülést. Annál többet tudunk a mond a XIV. század végső éveiben alapított, bár az ala 1408 decz. 12. kelt s itt az eretnek hussziták elleni ku kitüzve. Itt is két osztály volt; keresztről lecsüngő sárkány volt: , a kereszt aradt, az utóbbi Sárkány-rendről, melyet Zsigpító levél egy évtizeddel később, zdelem van a lovagok feladatául az elsőbe csak 24-en tartoztak s jelvényük dicsfényes a kereszt hosszában ng gu (quam) miserirorg eft ae,
