Stranica 297 [297]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. BO) és bal részre tagold, lefelé futó gerincz; jellemző sajátsága még a Matyas- és Jagellokori panczélnak, hogy a vasmell csipőn fölül eső része két részre volt tagolva olyan módon, hogy alsó része három-négy lemezből volt összeróva, mely gothikus izlés szerint czifrázva, ékalakban nyúlt föl a mell közepéig; ilyen Szentgyörgyi György pánczélja (XIV. 13.), azután Hunyady Lászlóé gyulafehérvári siremlékén (XIV. 1.), Mátyás királyé 1486-ban készült bautzeni szobrán (39. 5.), vezérei és főemberei közül Zapolyai Imre és István nadoroké (41. 1—2.), Tarczay Tamásé (XIV. 12.), továbbá a Jagellók korából Máriássy Istváné (40. 7.) s Ujlaky Lőrinczé (41. 3.). A lándsa megtámasztására, úgy mint az Anjouk alatt, a mell jobb oldalán vaskampót, régi nevén ordot alkalmaztak. 9. a AM 9 A vaslemezből készült rákfarkas nyakvédő gallér csak a xv. század vége felé kezdett elterjedni (39. 5. — 41. 1—2. — XIV 12.); a század elején a sisakról lecsüngő sodronyvért szolgált a nyak védelmére, mig a xv. század derekán, mint Berekszóy Péter és Disznósy Miklós czímerei tanusítják (35. 1—2.), az alján csipkézett bőrgallér járta. A kerek lemezből álló vállfővas, mint említettük, már az Anjouk alatt használatba Fanmeosticmmanct KSgÉSzt oie szazad elejcig (Xb 6 — XIV 1) 30) 5 HOS 1T 4]. 1—2.); gyakran különböző czifrazattal, Zapolyay Istvan siremlékén czimerrel volt ellátva. (39. 1—2. 40. 7.). Mátyás korában különben a vallfévas mar a váll alakjához simult (XIV. 12. 41. 3.) s a kerek lemezek rendeltetése nem a vallfé védelme volt, hanem a kar hajlatanal a vasmell és a tulajdonkeépeni vallf6vas közti védetlen részt takarták. A xv. század vége felé kezdődik, hogy a vallfévasat a váll fölött kiálló gerinczczel látták el. (40. 8.). A vaskar vagy szerkar felső része a xv. század első felében gyakran pikkelyes vértből állt, csak alsó része volt lemezes (3:. 1. — XIV. 3.); a Szlopnay-család 1432-ki czímerében a vaskar úgy felső, mint alsó részét két hosszában hasított lemez képezi, melyet szíjjal foglaltak össze (32. 11.), hasonlót látunk a mező-telegdi Sz. István-képen (29. 2.); a xv. század második felében a felső karvas rendesen rákfark alakuan összerótt lemezekből állt, az alsó vagy sima, vagy bordázott. A borkényok — úgy látszik — egész a xv. század derekáig fenmaradt s csak Mátyás korában kezdte a hegyes könyökvas kiszorítani. A vaskeztyű csak a xv. század második harmada felé kezdett elterjedni nálunk; a Zsigmondkori szójegyzékek már említik a «vaskezte», «vaskezthew» (ferrea ciroteca, feriterta) nevet, a maksai és derzsi falképeken azonban még bőrkeztyü van ábrázolva (30. 1. — 31. I.); a kézfejet takaró vaslemez a mező-telegdi Sz. István-képen (29. 2.) s még világosabban a Szlopnaycsalád 1432-ki czimerén (32. 11.) látható, mig az ujjakat a bőrkeztyűre varrt vaspikkelyek védték; a vaskeztyűnek ezen formája különben már a prágai Sz. György-szobron is látható. (37. 1.). A teljesen kifejlődött vaskeztyűt csak a xv. század végéről származó emlékeinken találjuk. A lábvas vagy régi nevén vasszár, mint említettük, már az Anjouk alatt kezdett 18" A pánczél részei. Gallér. Vállfővas. Vaskar. Kön; kvas. Lábvas. Térdvas. Vasczipő.
