Stranica 294 [294]
OCR
ago A KOZEPKORI MAGYAR VISELET. majdnem földig ért; a ez a ruhaújj hosszú volt, a kivágás a könyöknél kezdődött s ; Beatrixszal hozvajdahunyadi hajadon rokolyaújja ezt a formát tünteti föl. (39. 3.) hatjuk kapcsolatba a kivágott ruhák újabb divatját, fenmaradt arczképein legalább mindig kivágott ruhában találjuk, így a párisi Dreyfus-gyűjteményben levő mellszobrán, a brüsszeli Corvin-codexben Attavante által festett arczképén (39. 7.), a bécsi udvari gyűjteményben levő domborművű mellképén (40. 2.) sat., különösen ee az ú. n. «Cypriany-ruhat kedvelte, mely elől háromszög alakban volt kivágva (40. 2, 3.) a kivágás csaknem a derékig lenyult, sőt gyakran egész végig fel volt hasítva a B. és szárnyait a mell fölött egymást keresztező zsinórzattal fűzték össze, úgy hogy az össze nem érő kivágás alól kilátszott az alsó ruha, a virággal átszőtt selyem szoknya (40. 4.) vagy a fehér ingváll. Úgy látszik, szintén Beatrixszal terjedt el nálunk a brokát vagyis az aranynyal, ezüsttel átszőtt selyem- vagy bársonyruhák használata ; Eschenloer két izben is említi róla, hogy a koronázási ünnepélyek alkalmával aranynyal átszőtt vörösbársony ruhában jelent meg s a bécsi domborművön is (40. 2.) világosan kivehető a virágos szövet. A nehéz brokát használata a ruha szabását is módosította. A xy. század második felében már egész határozottan elválik egymástól a ruhaderék és szoknya szabása (40. 4, 6.), mindegyiket külön szabták ki s csak azután varrták össze. Nálunk, mint említettük, már a xv. század elején nyoma van a külön szabásnak, nyugoton azonban csak a xv. század vége felé jött általános használatba. A xv. század második felének divatjához tartozott még, hogy a ruha hátul is ki volt vágva háromszög alakban, mint elől (40. 6.); a nyugoti népeknél a kivágás néha csaknem derékig nyult le, úgy hogy a meztelen hát nagy része látható volt, nálunk azonban az ilyen merész viseletmódnak soha sem volt divatja s a ruha kivágása is nagyon mérsékelt volt. Az elől három — vagy négyszög — vagy félköralakban kivágott s a kivágásnál fehér ingvállal födött felső ruha a Jagellók korában is divatozott; ilyenben van ábrázolva gersei Pethő János 1507-ki czímeres levelében az akkor még gyermek Anna herczegnő, később I. Ferdinánd király neje (44. 6.), aztán a Hallerek czímeres könyvében Haller Ruprechtné (XVII. 8.) s mint az utóbbi képen Mária királyné, II. Lajos nejének Leone Leoni által készített érmén (45. 8.) látjuk, a kivágást bársonynyal vagy vont aranynyal szegélyezték. Mária királyné ezen képe a divat további fejlődését mutatja ; Beatrixtól Anna herczegnőig és Haller Ruprechtnéig azt látjuk, hogy a kivágás alól kilátszó ingvall vagy also ruha a mell felső részét mar nem fédi, szegélye nem éri el a vallat eltakaré felső ruha magasságát; ellenben Maria képén az ingváll magasabb a rokolyánál, egész a nyakig ér s a nyakat felálló magas gallér veszi körül. A ruhaújj is megváltozott; Hallerné képén (XVII. 8.) szűk, csak a kézfejnél szélesedik ki tölcséralakúan ; ez a kézelő Mária képén is látható (45. 8.), csakhogy nála már, mint a Raden kehely egyik női alakjanal is (44. 4.),.a ruhaujj a kar tövénél buggyos, sőt Maria képén
