Page 294 [294]
ago A KOZEPKORI MAGYAR VISELET.
majdnem földig ért; a
ez a ruhaújj hosszú volt, a kivágás a könyöknél kezdődött s ;
Beatrixszal hoz¬
vajdahunyadi hajadon rokolyaújja ezt a formát tünteti föl. (39. 3.)
hatjuk kapcsolatba a kivágott ruhák újabb divatját, fenmaradt arczképein legalább
mindig kivágott ruhában találjuk, így a párisi Dreyfus-gyűjteményben levő mellszob¬
rán, a brüsszeli Corvin-codexben Attavante által festett arczképén (39. 7.), a bécsi
udvari gyűjteményben levő domborművű mellképén (40. 2.) sat., különösen ee az
ú. n. «Cypriany-ruhat kedvelte, mely elől háromszög alakban volt kivágva (40. 2, 3.)
a kivágás csaknem a derékig lenyult, sőt gyakran egész végig fel volt hasítva a B.
és szárnyait a mell fölött egymást keresztező zsinórzattal fűzték össze, úgy hogy az
össze nem érő kivágás alól kilátszott az alsó ruha, a virággal átszőtt selyem szoknya
(40. 4.) vagy a fehér ingváll. Úgy látszik, szintén Beatrixszal terjedt el nálunk a brokát
vagyis az aranynyal, ezüsttel átszőtt selyem- vagy bársonyruhák használata ; Eschenloer
két izben is említi róla, hogy a koronázási ünnepélyek alkalmával aranynyal átszőtt
vörösbársony ruhában jelent meg s a bécsi domborművön is (40. 2.) világosan
kivehető a virágos szövet. A nehéz brokát használata a ruha szabását is módosította.
A xy. század második felében már egész határozottan elválik egymástól a ruhaderék
és szoknya szabása (40. 4, 6.), mindegyiket külön szabták ki s csak azután varrták
össze. Nálunk, mint említettük, már a xv. század elején nyoma van a külön szabásnak,
nyugoton azonban csak a xv. század vége felé jött általános használatba. A xv. század
második felének divatjához tartozott még, hogy a ruha hátul is ki volt vágva három¬
szög alakban, mint elől (40. 6.); a nyugoti népeknél a kivágás néha csaknem derékig
nyult le, úgy hogy a meztelen hát nagy része látható volt, nálunk azonban az ilyen
merész viseletmódnak soha sem volt divatja s a ruha kivágása is nagyon mérsékelt volt.
Az elől három — vagy négyszög — vagy félköralakban kivágott s a kivágásnál fehér
ingvállal födött felső ruha a Jagellók korában is divatozott; ilyenben van ábrázolva
gersei Pethő János 1507-ki czímeres levelében az akkor még gyermek Anna herczegnő,
később I. Ferdinánd király neje (44. 6.), aztán a Hallerek czímeres könyvében Haller
Ruprechtné (XVII. 8.) s mint az utóbbi képen Mária királyné, II. Lajos nejének Leone
Leoni által készített érmén (45. 8.) látjuk, a kivágást bársonynyal vagy vont aranynyal
szegélyezték. Mária királyné ezen képe a divat további fejlődését mutatja ; Beatrixtól
Anna herczegnőig és Haller Ruprechtnéig azt látjuk, hogy a kivágás alól kilátszó ing¬
vall vagy also ruha a mell felső részét mar nem fédi, szegélye nem éri el a vallat
eltakaré felső ruha magasságát; ellenben Maria képén az ingváll magasabb a rokolyá¬
nál, egész a nyakig ér s a nyakat felálló magas gallér veszi körül. A ruhaújj is meg¬
változott; Hallerné képén (XVII. 8.) szűk, csak a kézfejnél szélesedik ki tölcséralakúan ;
ez a kézelő Mária képén is látható (45. 8.), csakhogy nála már, mint a Raden
kehely egyik női alakjanal is (44. 4.),.a ruhaujj a kar tövénél buggyos, sőt Maria képén