Stranica 292 [292]
OCR
Bajusz-, szakálés hajviselet. a A KOZEPKORI MAGYAR VISELET. elejéről is van emlék (XVII. 7., 45. 5., 47. 3); a huszárcsákó tollbokrétajanak legkorábbi emléke szintén ezen korszakban fordul elő, a «Triumphzug»-ban EVIL 11.) valamint az említett Mausoleumban, III. és V. István képein.97 A bajusz-, szakál- és hajyiseletre nézve csakis azon emlékek jöhetnek figyelembe, melyek a magyar szokásokkal ismerős mesterektől származnak s egész világosan magyarokat akarnak feltüntetni. Ilyen szempontból rendkivül becsesek a győri antiphonale képei (38. 3—4, 6—7.), melyek — azt lehet mondani — az egész középkorban csaknem egyedül állanak azon jellemző sajátságuknál fogva, hogy az arczvonásokban is képesek visszaadni a magyaros jelleget. E tekintetben még a Képes Krónika festője vagy festői is mögötte maradnak ép úgy, mint a Weisskunig és Triumphzug magyar alakjainak a készítői, nem is említve a többieket, kik a magyar ruhás alakokban is bajuszos és szakálas német tipusokat rajzoltak. Figyelemre méltók azonban a Nádasdyféle Mausoleum arcztipusai, melyek közt Zsigmond és Mátyás képe határozottan portraitszerü, V. István és Mária király képmása pedig egyezik a történelmi arczképcsarnokban levő régi arczképükkel, kétségtelen tehát, hogy a Mausoleum arcztipusai hagyományszerüeknek tekintendők s a Bakocs T. által festetett magyar királyok képmását vagyis a Mátyáskori tipusokat adják vissza s mint ilyenek, tulnyomó részben magyaros vagy magyarba ójtott szlávos jellegüek. Általános divat volt a közép nagyságúra növesztett szakál viselete, mely a xv. század kezdetén Anjoukori szokás szerint két kis hegyes agban végződött, mint a mező telegdi templom Szent Istvánja (29. 2.) s a derzsi Sz. László (31. 1.) tanusitja; Hunyady János siremlékén (XIV 10.) rövidre vágott szakált találunk, míg a Mausoleumban borotvált állú, kipödrött nagy bajuszszal. A szakálviselet akkor is megmaradt, a mikor a renaissance a magyar udvarban is divatba hozta a borotválkozást; maga Mátyás király járt elő a példával, a kit arczképei (39. 5, 6, 8., 40. 5. XIV. 8.) mindig bajusz és szakál nélkül tüntetnek fel; főuraink, mint Szentgyörgyi György (XIV. 13), Zapolyay Imre (41. 1.), Zápolyay Istvan (41. 2.), Tarczay Tamás (XIV. 12), Máriássy Istvan (40. 7.), Ujlaky Lőrimcz (41. 3.) sat. a siremlékek tanusága szerint szintén csupasz arczuak voltak, a Weisskunig és Triumphzug azonban már bajuszosan és szakálosan ábrázolja a magyar urakat, sót mi több, a Mátyás halálát ábrázoló jelenetnél nemcsak az ott levő főurak szakálasak, de maga Mátyás király is, már pedig Miksa császár — mint említettük — a Weisskunig és Triumphzug képeinek készítésénél igen nagy figyelmet fordított arra, hogy hívek legyenek. A hosszúra növesztett szakál ritkábban fordul elő; annál töbször találjuk a kipödrött bajuszt szakál nélkül, mely ép úgy divatozott a xv. század első felében, mint Mátyás és a Jagellók korában; így találjuk a derzsi falképen a kun vitézt (31. 1.) a Zsigmond király előtt álló és zacskót tartó magyar parasztot (33.), a g : a antiphonale nehány alakját űjteményben a magyar konyhamestert (38. 2.), Mátyás király idejéből a vajdahunyadi freskó férfiait (39. 9, (38. 4, 7.), a XV. század közepéről a bécsi udvari 9) \ 4.)
